Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hamarosan becsöngetnek, megnéztük, mire számítson a szülő, ha a gyerekének iskolatáska, tornazsák és tolltartó kell. A magyarországi iskolaszerpiac két nagy konkurensénél jártunk.
Füzetek, ceruzák, tollak, radír, hegyező, körző, vonalzó, olló, szivacs és mappa – ezt a listát kapták meg egy fővárosi, önkormányzati általános iskola negyedik osztályos tanulói a szeptemberi iskolakezdésre. És ezen még nem is szerepel minden, amire majd szükségük lesz. Az iskolakezdés minden évben komoly anyagi teher a családoknak, szakemberek szerint akár többe is kerülhet, mint év végén a karácsonyi ajándékozás.
Hogy pontosan mekkora piaca van ma Magyarországon az iskolakezdésnek, nem tudni, a több száz magyar cég éves forgalmát 15 és 30 milliárd forint közé becsülik. A vállalkozások között nagy a szórás, vannak olyanok, amelyek csak írószert, füzetet, füzetborítót, esetleg iskolai órát gyártanak, és akadnak olyanok is, amelyek a ceruzától az iskolatáskáig mindent terveznek, gyártanak és eladnak. Utóbbiak közül mutatunk be két magyar tulajdonút.
Az Ars Una Studio és a Lizzy Card tulajdonosai is magánkiadású, balatoni képeslapokkal üzleteltek, még a rendszerváltás előtt, amihez akkoriban a kulturális miniszter engedélye is kellett. „Ott ültünk Balatonalmádiban, a Fő téren, és senki sem árult képeslapot, így kezdődött” – mesélte a hvg.hu-nak Perlaki Attila, az Ars Una Studio ügyvezető-tulajdonosa. „A rendszerváltással egy időben a vevőink azt mondták, jaj, de jó lenne egy notesz, egy füzet” – idézte fel Szilágyi Gábor, a Lizzy Card ügyvezetője.
Az akkori tulajdonosok arra jutottak, hogy ha már papírra tudnak szép mintákat tervezni, akkor – hiánygazdaság ide vagy oda – miért ne árulhatnának füzeteket is. Ezután következett a mappa, a ceruza és az iskolatáska. Nagyjából az Ars Una is ezt az utat járta be, azzal a különbséggel, hogy vezetői a képeslapok után és az iskolaszerek előtt még a díszzacskókban is üzletet láttak. Mára 39 alkalmazottja és 1 tulajdonosa van a cégnek, és több mint 1 milliárd forintos éves nettó árbevétel mellett az egyik legnagyobb szereplője az iskolaszer- és iskolatáska-piacnak. A másiknál, a Lizzy Cardnál 36-an dolgoznak, a tulajdonosok száma 4, a kft. éves nettó árbevétele 2017-ben szintén meghaladta az 1 milliárd forintot. Szilágyi Gábor a hvg.hu-nak azt mondta, éves forgalmuk több mint felét az iskolaszerek teszik ki. „A képeslap visszaszorult, de nem tűnt el” – tette hozzá.
Az ügyvezetők nem szívesen válaszoltak, amikor arról kérdezem őket, a 2018/19-es tanévre hány iskolatáskát gyártattak, hány füzetet nyomtattak. Annyit tudtam meg, hogy a Lizzy Card 1 év alatt 10 millió terméket ad el, és ebből legalább 6 millió darab az iskolával kapcsolatos. Ebben benne van a 40 ezres iskolatáska és a 40 forintos füzetcímke is. A táska inkább értékre nagy, sokat az apróbb termékekből, füzetekből, füzetborítókból, rajzlapokból, írólapokból, borítékokból adnak el.
A Lizzy Card filozófiájával, amely szerint mindent árulni kell, ami szükséges egy iskolatáskába, az Ars Una is egyetért. Nikolic Aleksandar, kereskedelmi igazgató azzal egészítette még ezt ki, hogy a minőség is számít, az, hogy az iskolatáskát vagy a hátizsákot, amit náluk vesznek, több év múlva is lehessen használni.
Sok múlik Kínán
Mindkét cég közepes vállalkozásnak számít, saját grafikusokkal, raktárral, bemutatóteremmel. A papíráru kivételével mindent – iskolatáskát, tornazsákot és tolltartót – Kínában gyártatnak, a saját terveik alapján. Szilágyi Gábor szerint ennek részben az alacsony ár az oka, és az, hogy a magyarországi feldolgozóipar nagy mennyiségben már nem győzné a munkát. Míg az Ars Una füzetei Szlovéniában készülnek, addig a Lizzy Card maga is gyárt és exportál füzeteket Horvátországba, Romániába, Hollandiába, Csehországba, Szlovákiába és Ausztriába. Az Ars Una 15-20 gyárral dolgoztat a Távol-Keleten, több tíz konténer árut hoz be. „Meg kell találni a megfelelő gyárakat Kínában, ezen áll vagy bukik minden” – hangsúlyozta a kereskedelmi igazgató, aki azt is elárulta, időbe telt, mire rájöttek, milyen formát, milyen anyagból, milyen cérnával varrassanak, mekkora legyen az oldalzseb, és milyen legyen a cipzár.
Mindkét vállalkozás második féléves cég, ami azt jelenti, hogy az első hat hónapban az éves forgalmuk mindössze 20 százaléka jön be, az összes többi csak utána. Ekkor, a második félévben van egyébként a legtöbb munka is a vállalatoknál, különösen nyáron kell sokat dolgozni. A munkaerő-hiánnyal mindkét helyen küzdenek: a Lizzy Card diák-, és bérmunkásokat vett fel, az Ars Unánál pedig a tulajdonos is beáll a pult mögé és a raktárba, ha nagyon muszáj. A munka sok és nehéz, szinte lehetetlen megbízható betanított munkást találni. Hiába emelték a fizetést, nincs elég dolgozó. „A Tescónál, vagy az Auchannál nem lehet azt mondani, hogy nem küldöm az árut” – tárta szét a karjait Nikolic Aleksandar.
Az, hogy nyáron mennyire nagy a forgalom, két dologtól függ:
- hányan kezdik meg az általános iskolát szeptemberben,
- összesen mennyien tanulnak a közoktatásban.
Szilágyi Gábor szerint a szülők jellemzően első osztályban költik a legtöbb pénzt iskolaszerekre. „Az a tapasztalatunk, hogy egy elsős kisgyerek beiskolázását 35 ezer forint alatt nem lehet megúszni, és ebből csak a táska legalább 10 ezer forint” – mondta.
Valójában azonban ennél jóval drágább: 20 és 40 ezer forint között árulják a boltok. Hogy mi kerül egy iskolatáskán 40 ezer forintba? A Lizzy Card ügyvezetője egy 20 ezer forintos táskát hozott példaként, ebből:
- az áfa: 4250 forint,
- a kiskereskedelmi árrés: 5995 forint,
- a vám: 370 forint,
- a szállítás: 839 forint,
- a licenc: 1798 forint,
- a céges költségek: 1199 forint,
- a gyártás: 3750 forint.
Végül haszonként marad: 1799 forint. Szilágyi Gábor szerint, ahogyan a felsorolásból is kiderül, alig keresnek valamit egy iskolatáskán a gyártók. Amiért mégis megéri évről évre a legújabb trendekkel előrukkolni, az ügyvezető szerint az, hogy „sok kicsi sokra megy”, minél több táskát adnak el, annál több a bevételük, és ez húzza a tolltartók és a füzetek árait is. Hogy mégis hol a lélektani határ az iskolatáskáknál? Mi éri még meg, és mi már nem? A Lizzy Cardnál úgy látják: 15 és 20 ezer forint között még elfogadható az ár, „ami 20 ezer forint fölött van, ott már nagyon meggondolják a szülők, megvegyék-e vagy sem”. Szilágyi Gábor úgy fogalmazott, „tudom, hogy vannak a piacon 35-40 ezer forintos táskák is, én nem hiszem, hogy ezeket tömegével adnák el a boltok”. Nikolic Aleksandar nem így látja, a hvg.hu-nak azt mondta, tapasztalatai szerint az ő vásárlóik szívesen megveszik a kissé drágább táskákat is a minőségük miatt. Ezek átlagosan 22 ezer forintba kerülnek, míg Németországban 100 eurót kell fizetni értük.
Úgy számolnak, hogy idén átlagosan 2-4 százalékos a drágulás. Például többe kerül a papír, mert világszerte gyárak zártak be, a jüan erősödött a dollárhoz képest, így a kínai behozatalért is többet kell fizetni. Az ügyvezetők egyetértettek abban, a füzeteknél sem mindegy, hogy 69 vagy 250 forintot kérnek darabjukért. „Itt máris kettészakadt a vevőkör” – hívta fel a figyelmet Szilágyi Gábor, aki elárulta azt is, a Lizzy Card a legolcsóbb füzetekkel egy ideje már nem kereskedik, olyan kicsi ugyanis az árrés, hogy nem éri meg az üzlet. Írószereket szintén nem gyártanak, ezekből ugyanis szinte mindenki megveszi azt a márkát és minőséget, amit az iskolában a tanító nénik javasolnak. „A pénztárca vastagsága itt nem számít” – érzékeltette.
A 2008-as gazdasági válság ezt a területet sem hagyta érintetlenül: tudatosabbak lettek az emberek, nemcsak azt tanulták meg, hogy jobban figyeljenek oda a kiadásaikra, hanem azt is, hogy sokszor olcsóbb egy jobb minőségűt megvenni, mint egy aránylag silányat.
Nagyon könnyű befürödni
– ezt már a licencszerződésekre mondta Szilágyi Gábor. Erre Nikolic Aleksandar is bólogatott. Arra a kérdésre, hogy melyik világmárka jogát érdemes megvenni, mást-mást mondtak. A Disney-minták a Lizzy Cardé, ez azt jelenti, hogy ez a cég gyárthat Star Wars-, Jégvarázs- és Bosszúállók-mintás iskolaszereket. Az Ars Unának is volt szerződése a Walt Disney-vel, de felmondta. A 11. kerületi kis iskolatáska-birodalomban jelenleg Batman-, Barcelona-, Real-, Ferencváros-, Vespa- és Lamborghini-mintás táskákat, tolltartókat és füzeteket árulnak. Érdekesség, hogy a Fradi maga kereste meg az Ars Unát, hogy tegye logóját a táskákra és a füzetekre.
Egy licencszerződés általában 2-3 évig érvényes, utána két lehetőség van: megújítják vagy nem. A Lizzy Card például a Verdáknak mondott búcsút, mert egy idő után már nem tudta eladni a kisiskolásoknak. Szilágyi Gábor úgy látja, „5 évvel ezelőtt egy moziba jövő egynyári film licencjogából még nagyon szép forgalmat lehetett csinálni, ma már nem. A szerződésre akár komolyan rá is lehet fizetni”. Egy cég általában 3-5 jogot vesz egy évben, tapasztalatok szerint ebből egyre lehet azt mondani, hogy megütötte vele a főnyereményt, kettő átlagosan teljesít, a maradék pedig veszteséges lesz. A Lizzy Card ügyvezetője hangsúlyozta, tuti recept, „olyan, amitől kirobban a ház bevételi oldala, nincs, mindig vannak veszteséges jogok”. Marad a találgatás, hogy mi tetszhet a gyerekeknek. Szilágyi Gábor szerint „még mindig tart a Minyon-láz és a fiúknál örök a Csillagok háborúja”. Viszont egy iskolatáskára vagy egy tolltartóra nem elég Darth Vader vagy Leia hercegnő képét rátenni, az iskolaszernek szépnek és jó minőségűnek is kell lennie.
Saját kollekciójára mindkét cégvezető büszke. Az Ars Unánál Iparművészeti Egyetemet végzett grafikusokkal dolgoznak együtt, illetve előfordul, hogy mesekönyv-illusztrátorokat kérnek közös munkára. A cégvezető szerint az a fontos, hogy amit közösen kitalálnak, „két év múlva se legyen ciki”. A Lizzy Card tulajdonosa úgy látja, a saját kollekció magyarországi megtervezése, majd kínai gyártása „nagyképűen olyan, mint amikor az iPhone-kat a Samsung megtervezi, az Apple pedig legyártja”. A cégek portfóliójának több mint felét saját dekorációs termékek adják. „Nagyon sok babra meló van velük, ezt nehéz lenyúlni” – indokolta az Ars Una tulajdonosa, hogy miért éri meg a saját dizájn. Azt már megszokta, hogy a táskákat rendre koppintják és 2-3 ezer forinttal olcsóbban adják, mint ők. „Ez ellen nem lehet tenni semmit” – árulta el, ráadásul szerinte „ebben az üzletágban nincs óriási pénz”. Ő is csak azért nem fogott még másba, mert szeretné, ha az Ars Una márkává érne az iskolatáska-piacon.
