Harminc-negyven százalékkal drágábban vesszük a zöldségek, gyümölcsök nagy részét, mint amennyiért azoktól veszik a kereskedők, akik azt megtermelik. A szakmai szövetség már azt tervezi, hogy az árcédulára kötelezően felíratnák nem csak a fogyasztói, hanem a termelői árat is. Hátha valaki elszégyelli magát. De kinek is kellene szégyenkeznie? A fővárosi nagybani piacon faggattuk a kereskedőket.
A termelők csak egyet tapasztalnak: nevetséges áron adják el a krumplit, a fokhagymát, szinte ingyen dolgoznak a földeken.
A seftes csak a saját zsebét tömi, az árat nem viszi fel
„Hordárként kezdtem a Bosnyákon, de már évek óta itt vagyunk a nagybanin, nem panaszkodhatom, nem esik be az eső a tetőn.” A férfi névtelenül szívesen beszélt arról, hogy az iszonyú magas áfa miatt megy a "számlázás", de lényegében a számlaművelet nem növeli a fogyasztói árakat túlzó mértékben, magyarul a seftes zöldség olcsóbb, mint a tisztességes úton eladott. „A termelőtől megveszi az egyik, az eladja a kettesnek, az a hármasnak, így megy egészen a hatosig”.
– magyarázza telefonon a kereskedő. Ettől ugyan nem lesz magasabb a fogyasztói ár az üzletben, de a 27 százalékos áfát simán lenyelik. A legtöbb európai országban, főként az élelmiszerek után egy számjegyű a forgalmi adó, így vagy eltüntetik a befizetnivalót, vagy pedig fizetik tisztességgel, de akkor meg lényegében mindenki rosszul jár, vagy csak minimálisan jól. Vagyis a tisztesség nem mindig kifizetődő.