John Hickson cukoripari csúcsmenedzser 1964-ben azt javasolta kollégáinak, hogy az akkoriban egyre erősödő cukorellenes közvélekedést kutatások támogatásával fordítsák meg, és a kormányzati politikát is próbálják befolyásolni. Hickson javaslatára a cukoripari szövetség három harvardi kutatót fizetett le 6500 dollárral. Mai értéken számolva ez körülbelül 14 millió forintnak felel meg, amiért cserébe a profok a telített zsírsavakat nevezték meg a szívbetegségek kialakulásának felelőseként, amíg a cukrot legfeljebb a fogszuvasodásáért hibáztatták.

A harvardi kutatók egyike, Mark Hegsted az egyetemről az USA mezőgazdasági minisztériumába került, ahol az élelmezési részleg vezetője lett és tobább tolta a cukoripari lobbi szekerét. 1977-ben táplálkozási ajánlásokat dolgozott ki az amerikaiak számára, majd ötévente korszerűsített sorvezetőben, a Dietary Guidelines for Americans-ben szolgálta a cukoripar érdekeit, és a gonosz zsírokat tette meg felelőssé a szívinfarktusok kialakulásáért.

Az, hogy az amerikaiak kétharmada túlsúlyos, nem kis részben köszönhető annak, hogy a népegészségügyi propaganda évtizedeken át az alacsony zsírtartalmú étrendet sulykolta. Ezt pedig sokan úgy valósították meg, hogy alacsony zsír- és magas cukortartalmú ételeket és nem mellesleg üdítőitalokat választottak. A cukoripar e mesterkedése rendkívül hatékonynak bizonyult, hiszen a tekintélyes szakmai lapban publikált megállapításokat senki nem vonta kétségbe.

„Ma ez már nem fordulhatna elő” – reagált Walter Willet, a Harvard népegészségügyi iskolájának tanszékvezetője, aki ugyanakkor rámutatott: fontos lenne a kutatások közpénzekkel való kistafírozása, hogy feleslegessé tegye az ipartól érkező támogatások elfogadását.

Gáti Júlia teljes cikkét a HVG eheti számában olvashatja el.