„Az Alapítványokat sajnos manapság mindennel hírbe hozzák, de hogy az MKB Bankban tulajdonrészt szereznének, azt a Magyar Nemzeti Bank határozottan cáfolja” – közölte a HVG-vel a jegybank kommunikációs részlege. A Pallas Athéné nevet viselő MNB-alapítványok igen aktív, a pénzintézetben nap mint nap megforduló ügyfelei az MKB-nak. Már csak ezért is nehéz lesz eloszlatni a gyanút, hogy az alapítványok nem ebből a célból pumpáltak 20 milliárd forintot a maguk helyett akcióba lendíthető, külföldi befektetésekre is felhatalmazott, Ferida nevű cégükbe.

Az MKB privatizációs pályázatán a múlt héten győztesként kihirdetett, 37 milliárd forintos vételárat beígérő konzorcium tagjai közül ugyanis épp azok az ismeretlenek, amelyek az összeg oroszlánrészét, a 45-45 százalékát (16,65-16,65 milliárd forintot) pengetik ki június végéig.

• Egyikük az állítólag kínai és indiai befektetők által Luxemburgban létrehozott, Rakesh Kumar Aggarwall szerteágazó profilú indiai üzletember által felvállalt Blue Robin alap.
• A másik pedig a magyar vállalkozói hátterű Metis Magántőkealap.
• A vételár fennmaradó 10 százalékát a CIG biztosítókhoz köthető Pannónia Nyugdíjpénztár fizeti ki, amely nemrégiben a Gránit Bankba is beszállt. Ugyanilyen arányban lesznek banktulajdonosok is, ha felügyeleti jogkörében az MNB engedélyezi a befolyásszerzést. Ha a befektetőknek a legkevesebb közük is lenne a jegybankhoz, nem tehetné, mert az MNB-nek csak akkor lehet társasági részesedése, ha az a feladatai ellátásához elengedhetetlen.

De vajon hogyan jöhetett össze egyetlen közös csapatba ez a három, látszólag a legkülönfélébb típusú befektetőkből verbuválódott társaság, amely rástartolt az MKB-ra? A Metist létrehozó Minerva Tőkealap-kezelő erről azt közölte a HVG kérdésére, hogy a tagok „a pályázati folyamat során alakították meg a konzorciumot”, ami az ilyen jellegű tranzakcióknál kevéssé valószínű ad hoc egymásra találásra utal.

Nem oldotta fel a rejtélyt az MNB sem, csak azt hangsúlyozta, hogy mindhárom menedzsment „sokéves tapasztalattal rendelkezik a magyar bankrendszerrel kapcsolatban”. A Minerva jelenlegi egyetlen tulajdonosa, Jaksa János húszéves Raiffeisen banki múltja vagy a Pannónia – mint magukról mondják – 22 éves „úttörő” befektetési tevékenysége még csak-csak megfelel ennek a jellemzésnek. Azt, hogy a távol-keleti befektetők mikor és hogyan tettek szert ilyesféle tapasztalatokra, az MNB lapzártánkig nem világította meg. Különös az is, hogy a luxemburgi vállalkozást csak februárban, az ajánlat benyújtása előtt nem sokkal jegyezték be, a többiek mégis őt bízták meg a konzorcium képviseletével.

Az üzlet még befuccsolhat

Az MKB eladásába az Európai Uniónak is lehet még beleszólása. A német tulajdonosától meglehetősen leromlott állapotban megvásárolt MKB-t ugyanis az MNB szanálta, ehhez az unió kivételes beleegyezésével több tízmilliárd forintos állami támogatást is társított. A piacon nagyjából 70 milliárd forintért eladható rossz banki részleget ugyanis 2015 végén 100 milliárd forintért vásárolta ki belőle az állami Szanálási Alap. A privatizáció során azonban már nincs helye több szubvenciónak: bárki legyen is a vevő, piaci árat kell fizetnie. Az MNB állítja, ez így is történik, és ez a konzorcium ajánlotta a legtöbbet. Csakhogy „a kötelező érvényű ajánlat benyújtásának nem feltétele a vételár zárolása”, közölték a jegybanknál. Ezért semmi garancia sincs arra, hogy az ehhez szükséges tízmilliárdokat későbbi tőkegyűjtéssel összeszedni kívánó alapok az előírt június 30-ai határidőre fizetni is fognak, vagyis az üzlet még befuccsolhat.

A bizonytalanságot fokozza, hogy a Minerva alapkezelőnél a HVG-nek azt mondták: a Metis 31 milliárd forintnyi tőkét gyűjtene be magyar szakmai befektetőktől, minimum 100 ezer eurós tételekben – a befektetési alap tízéves futamideje alatt. Meglehet, a jegybanknál már előre tudják, kik fogják most letenni a szükséges pénzt, de ha tudják is, titkolják. Az unió nem azt írta elő, hogy a konkrét befektetők kiléte felfedhető legyen, hanem azt, hogy maga a folyamat legyen átlátható – beszéltek mellé a HVG kérdésére.

A jelek szerint egyelőre nem szorgalmazza az MKB tőzsdére vitelét sem a börzetulajdonos MNB, erre csak 2019-ben kerülhet sor. A HVG informátorai azt mondják, azért, mert a bank – jóllehet a működése tavaly már megközelítette a nullszaldót – még pár évig nem lesz nyereséges. Méghozzá azért nem, mert egy, a magyar bankpiacon egyelőre egyedülálló fejlesztést tervez benne a hírek szerint a helyén maradó, az MNB alelnöki székéből odakerült Balog Ádám vezette menedzsment: megvalósulna a papíralapú bankolást a teljes, országos hálózatában felszámoló, digitalizált pénzintézet. Márpedig ennek a költsége beláthatatlan.

Kapóra jöhet ez a Minerva-tulajdonossal összefüggésbe hozható magyar cégcsoportnak, amelynek a központja a Hold Befektetési Zrt. A cég tulajdonosa most Feith Zoltán és édesanyja. Feith egészen Jaksa 2015. nyári beszállásáig a Minerva igazgatóságában ült, majd 2016 elejéig a felügyelőbizottságában, vagyis tudomása kellett hogy legyen az MKB privatizációjára benyújtott pályázatról. Szintén tavaly nyárig a Minerva igazgatósági tagja és közvetve a tulajdonosa volt Ágoston Attila, aki a Holdban Feith elődjeként bukkant fel. A Minervát egyébként a Közép-európai Tőkebefektetési Kft. alapította 2012-ben, amelyben az 1990-es évek elején több ismert bankvezető is részt vett, Ágoston mellett például Erős János, akit 2002-ben Medgyessy Péter bízott meg az állami Magyar Fejlesztési Bank irányításával. Őt Lázár János azzal vádolta meg, hogy máig tisztázatlan körülmények között 2005-ben és 2008-ban 18 milliárd forintot adott a győri ETO Park-beruházásra a Quaestornak.

A Hold különféle érdekeltségei több százmilliárdos, innovatív fizetési megoldásokon dolgoznak. Fellendíthetné az üzletet, ha részt vehetnének az MKB tervezett digitalizálásban, amire – ha a háttérben bekerülnek a tulajdonosi stábba – jó esélyeik nyílhatnak. A Minerva azonban a HVG kérdésére leszögezte, a Holddal nincs cégjogi kapcsolatuk, a fejlesztéseikről pedig semmilyen információjuk nincs.

Szakmai befektető vár türelmesen a háttérben?

Mindeközben az a pletyka is tartja magát a piacon, hogy az MKB privatizációjának lecsengése után mégiscsak megjelenik majd egy szakmai, stratégiai befektető, mondjuk egy másik bank. Már 2014-ben az OTP-t emlegették, vette is volna, csak drágának tartotta az akkori nagyjából 17 milliárd forintos vételárat, még úgy is, hogy az előző német tulajdonos 80 milliárdnyi tőkét hagyott benne. Az események őt igazolták. A szanálás 2014. végi kezdetekor az MKB független szakértők becslései szerint nullát ért – tárták fel most az MNB-nél a HVG-nek. Ebből az is következik, hogy az állam túlfizette a bankot. Eddig nem egészen 50 milliárdba került a történet, ebből most – ha a vevők fizetnek – 37 milliárd térül meg, azaz folyik be a Szanálási Alapba.

A tranzakció végső szaldója azonban nem ezen múlik, hanem azon, hogyan sáfárkodnak az erre felhatalmazott szervezetek az államon maradt rossz banki résszel. Például az egykori Quaestor-birodalomhoz tartozó Dunacitynek a soroksári, Duna menti, 30 hektáros ingatlanegyüttesével, amelynek 250 milliárd forintból megálmodott önálló városrésszé fejlesztését az MKB kezdte finanszírozni. Most pedig a jegybankhoz tartozó szanálási követeléskezelő cég 59 millió eurós (közel 20 milliárd forintos) egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjoga terheli, jelezve, hogy ebből a hoppon maradt Quaestor-kötvényeseknek semmi sem jut.