Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Emlékszik a „káendhás kapcsolatápoló” Erős Jánosra, esetleg a „postabankos macis” Princz Gáborra, netán a „vesztes yblbankos” O. Nagy Imrére?
A HVG megpróbálta feltérképezni, hogy mi lett a kilencvenes évek mára szinte elfeledett milliárdosaival. Azok, akik megszólaltak, és akiket most bemutatunk négyrészes sorozatunkban, főként a politikai környezet megváltozását, illetve saját üzleti hibáikat nevezték meg visszahúzódásuk okaként. Mi lett a sokak által irigyelt vagyonokkal, mi maradt meg a pénzből, hírnévből?
Erős János
„Pillanatnyilag csak jótékonykodom, vadászom és fogyókúrázom” – mondja most az egykori vívó, majd bankosként súlyfeleslegre szert tett Erős János. Másfél évtizeddel ezelőtt még másként látta a jövőt: „Én már csak bankban tudom elképzelni az életemet”. Nyilván futja is a kiadós pihenőre, ám arról, hogy pontosan mekkora vagyonra tett szert annak idején, nem beszél. A vezetése alatt álló Kereskedelmi és Hitelbank 1997-es privatizációjakor ő és vezérkara 150 millió forintnyi részvényt vehetett meg névértéken, amit utóbb a K&H brókercége 270 százalékos árfolyamon vásárolt vissza, a pénzt pedig évi 35 százalékos garantált hozamra forgatta – Erős ekkor alapozta meg a vagyonát.
Vadásztársaságba – mint mondja – a kapcsolatok ápolása, s nem az állatok gyilkolása miatt jár, talán arra készülve, hogy egyszer visszatér a bankvilágba. Friss jótékonykodási akciója az Abelus nevű nonprofit cég, amit tavaly két barátjával alapított, hogy mozgássérülteket, fogyatékkal élőket segítsen munkához, például azokat a fiatalokat, akik a zuglói Mozgásjavító Általános és Szakközépiskolában végeznek. Csaknem két évtizede hozta létre az 1987-ben elhunyt édesapjáról – aki bankár volt Fekete János mellett – elnevezett alapítványt, ami a felsőfokú közgazdászképzést hivatott támogatni, nem „unortodox” módon. Az idén például alkalmanként 200 ezer forintért lehet pályázni az oktatási intézményekben tartott rendezvényre vagy előadásra, ezer-ezer eurós díjat kaphat egy tudományos dolgozatot benyújtó hallgató és egy 35 év alatti szakújságíró. Erős jó kapcsolatait jelzi, hogy a kuratórium tagja több ismert pénzember, például az egykori bankszövetségi elnök Pulai Miklós, a volt bankfelügyeleti elnök Tarafás Imre és a volt MFB-elnök Zdeborsky György.
Princz Gábor
Ahol csak vállalkozásba kezd, romhalmaz, csőd, százmilliós-milliárdos adósságok kísérik az egykori tehetséges jegybankár, az idén 60 éves Princz Gábor útját. Pedig páratlan lehetőség nyílt előtte, amikor 1988-ban az MNB-ből indulva első embere lett a Postabanknak, amelyet a postai hálózattal összekapcsolva az OTP konkurenciájának szántak. E helyett Princz tízéves regnálása a macis bankban több mint 200 milliárd fo-rintjába került az adófizetőknek. A reprezentációban mindvégig jeles, széles VIP-es ügyfélkört fenntartó, a baráti cégeknek szabály szegve hitelező, a szennyest zseniális praktikákkal takargató Postabank összeomlása az 1997 eleji betétesi pánik után vált nyilvánvalóvá. Hogy Princznek mennyi pénzt sikerült kimentenie belőle, sosem derült ki, a bankember mindenesetre nincs a gazdag magyarok listáin. A Postabank ledarálása miatt indult büntetőeljárásban sem a vagyonától sem a szabadságától nem fosztották meg, 2009-ben jogerősen mindössze gondatlanságból elkövetett hanyag kezelést róttak fel neki, amiért 3,6 millió forintos pénzbüntetéssel sújtották. Jóllehet Princz ezt sem érezte jogosnak, ami az óta történt, igazolja, hogy az üzleti életben legalábbis „gondatlan”. A jobb- és baloldali politikai elittel egyaránt kitűnően felépített kapcsolatrendszere eddig elegendőnek tűnt ahhoz, hogy vállalkozási ötleteihez újra és újra pénzt szerezzen.
Több mint négymilliárd forintja után szaladva kényszerből vásárolta ki például az állami Magyar Fejlesztési Bank a különféle Princz-cégek által gründolt szentgotthárdi Gotth’Art Hotelt a felszámolásból. A szentgotthárdi üzletbe belebukott cégek reménytelen adósságokat halmoztak fel a helyi önkormányzat, az adóhatóság, egyes takarékszövetkezetek és a beszállítók felé is. Princz egy ideig előre menekült volna, Győrbe és Orfűre tervezett újabb hoteleket. Ám nemcsak idegenforgalmi érdekeltségei kerültek bajba, hanem a „Medic” vagy Medic’Art nevezetű egészségügyiek is: akad olyan, amelyiknél fogászati berendezéseket árul a felszámoló, s több olyan is, amely hivatalosan még nincs csődben, de már nem csinál semmit, miközben több százmilliós tartozásokat görget. Princz vállalkozásait előszeretettel finanszírozta a már bezárt Körmendi Takarékszövetkezet, amely mögött a szóbeszéd szerint ő maga állt. A Körmendi pénzintézetbe kistulajdonosként Töröcskei István is beszállt. Hiába, a takarék bedőlt - követeléseit épp most pályáztatja a felszámoló -, mint ahogyan a Töröcskei-család tulajdonában álló Széchenyi Bank is. Princz közvetve az utóbbinak is kliense volt: a Széchenyi 1,1 milliárd forinttal hitelezett meg egy hozzá köthető, sárgacsekk-leolvasó automatákat fejlesztő céget. A projektnek azonban már nincs sok értelme, mert az úgynevezett QR-kódokat eleve ráteszik a csekkekre. A Széchenyi Banknak adós cég, a Digit Pont Network mögött áttételesen, két bécsi érdekeltségén keresztül fedezhető fel Princz. Nem sok jóval kecsegtet, hogy az osztrák cégek magyarországi, La-tek nevű vállalkozása is törvénytelenül tőkehiányos. A bankár már a második (időközben felbontott), Malek Andrea énekesnővel kötött házasságából származó egyik, éppen felnőtt fiát is bevonta a cégtemetésbe: Princz Péter most novemberben lett az évek óta vegetáló Motív’Art nevű vállalkozás vezető-tulajdonosa.
O. Nagy Imre
Örömmel tölti el a most 64 éves O. Nagy Imrét, az egykori Ybl Bank elnökét, hogy a minap a Márianosztrai Börtönből a Kozma utcaiba szállították át. Még évekig rab lesz, s így könnyebben tarthatja a kapcsolatokat és egyszerűbb lesz orvosi kezelése is. A bankárt most számítástechnikával foglalkozó fia támogatja, pedig tíz éve még milliárdos nagyságrendű összeget tudott megmozgatni. Csakhogy minden kifolyt a keze közül. Akárcsak 1992 nyarára abból a bankcsoportból, amelynek részben az irányítója és a tulajdonosa is volt: az Ybl Bankból, a Gyomaendrődi Vállalkozói Takarékszövetkezetből és az Általános Vállalkozói Bankból. Az Ybl bank csődje az első komoly magyarországi bankbukás volt a rendszerváltás után. A későbbi Kulcsár-féle sikkasztáshoz vagy a 2015-ben lelepleződött brókercsalásokhoz képest csekélység, de akkoriban sokkoló volt, amikor kiderült, hogy O. Nagy és vezetőtársai 12-15 milliárd forintot hiteleztek a saját érdekeltségeiknek. Ebből körülbelül 4 milliárd forintnak nyoma veszett, az akkori vádhatóság szerint a pénzt részben O. Nagy vitte el bőröndben. O. Nagy és üzlettársai a kezdetektől gyanúsak voltak. Az akkori Csepi Lajos által navigált Állami Vagyonügynökség csak vonakodva adta el nekik a bank 25,8 százalékos állami pakettjét 1991-ben, s tette ezt érthetetlen okból annak ellenérre, hogy a Surányi György-vezette jegybank és Kupa Mihály által irányított Pénzügyminisztérium nem értett vele egyet.
O. Nagyot 1996-ban négyéves börtönre ítélték, amit több részletben ült le. Miután 1997-ben súlyos betegsége miatt megengedték neki, hogy félbeszakítsa a büntetését, megszökött, s 2000-ben kapták csak el Bécsben. Akkor is, azóta is azzal védekezik, hogy ártatlanságát akarta bizonyítani, amire börtönkörülmények között nem lett volna módja. Állítja, az Ybl Bank hitelei mögött bőséges fedezet állt, amiből minden követelést ki lehetett volna elégíteni, ha a hatóságok szemhunyása mellett nem herdálják el a vagyont. Szabadulása után viszont az ő pénze még megvolt, igen jól élt, sőt két magánrepülőgépre is futotta. Az Ybl Bank csődjéből nem tanult, tíz éve újabb kockázatos ügyletbe fogott: az alvilág bankárának, a „Kisbandinak” nevezett Lakatos Andrásnak egy közvetítőn keresztül hozzá eljutó ötletére nyílászárókat és parkettát hozott be Brazíliából, több mint 600 millió forintért. Azt hitte, sokat keres majd vele, mert az árut egy szakértő milliárdos értékűnek tartotta. A magyar piacnak azonban nem kellett a különlegesség. O. Nagy erre faktoráltatta az árut (előfinanszíroztatta a remélt vételár egy részét), továbbá két banktól kölcsönt is vett fel úgy, hogy fedezetbe adta. Miután vevő nem érkezett, a faktorcég 10 százalékos áron szabadult meg a faárutól. A faktorcég 70, a két bank együttesen 530 milliót bukott. O. Nagy pedig a szabadságát bukta el ismét, hiszen ebben az ügyben az idén nyáron született meg a jogerős ítélet, ami szerint több mint hét évet kell ülnie. A helyzetét súlyosbítja, hogy korábban ittas vezetésen, irathamisításon is kapták, többször megszökött, egyszer úgy, hogy autójával elsodorta az útját álló rendőrt. A pénze elfogyott – nyilatkozta most az ügyvédjén keresztül a HVG érdeklődésére, de igazából szüksége sincs rá, ha egyszer szabadul, nem üzletel többé, idejét hét unokájára fordítja.
