Néhány hónappal a Panama-iratok után újabb offshore céges adattömeg szivárgott ki, amelyben szintén feltűnnek magyar kötődésű szereplők – írja a Direkt36. A céges dokumentumokat a német Süddeutsche Zeitung szerezte meg, majd megosztotta az International Consortium of Investigative Journalists (Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) nevű nemzetközi újságírói hálózattal, és annak tagjaival. Magyarországról a Direkt36 vett részt a munkában.

Több mint 175 ezer bahamai cégről kerültek ki adatok, köztük egy olyan társaságról, amelynek éveken át a szoros kormányzati kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalkozó, Horváth László volt a vezetője. A cég ebben a 2000-es évek első felére eső időszakban üzleti viszonyban állt az egyik legnagyobb magyar állami vállalattal, a MÁV-val is. Magyarország szemszögből még érdekesek lehetnek a holland Neelie Kroes ügyei, aki az Európai Bizottság tagjaként kemény csatákat vívott az Orbán-kormánnyal, főleg Navracsics Tiborral, a 2010-ben elfogadott médiatörvény ügyében. A kiszivárgott adatokból kiderül, hogy 2000 és 2009 között Kroes igazgatója volt egy bahamai cégnek, amit azonban a szabályok ellenére nem tüntetett fel bizottsági nyilatkozataiban.

A kiszivárgott fájlokban legalább húsz magyar kötődésű cég van, de akadnak köztük olyanok is, amelyeknél ez a kapcsolat kimerül abban, hogy nagy nemzetközi vállalatok magyarországi tevékenységéhez használták őket. A Chewton Limited nevű társaság kitűnik közülük azzal, hogy ennek a cégnek a működésében részt vett Horváth László, aki terjeszkedő üzleti birodalmával és szoros kormányzati kapcsolataival az utóbbi években országosan ismert vállalkozóvá vált.

A rendszerváltás előtt még határőrként dolgozó Horváth a cégcsoportja révén érdekelt a vasúti szállításban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és még a vendéglátásban is. Bár a cikk szerint Horváth nyilatkozataiban igyekszik jelentéktelennek feltünteni kormányzati kapcsolatait, saját bevallása szerint is régre visszanyúló ismeretség fűzi a jelenlegi kormány két tagjához, Varga Mihály nemzetgazdasági és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterhez. „Stratégiai dolgokban két-három havonta össze tudunk futni, egy-két dolgot elmondok, azután bólogatnak nagyokat, de nem lehet őket befolyásolni” – mondta Horváth a Figyelőnek a Vargához és Fazekashoz fűződő viszonyáról, megjegyezve, hogy „ez nem olyan barátság, hogy minden este együtt kávézunk és kvaterkázunk.”

Az iratok szerint Horváth 2000 júliusa és 2006 februárja között egyedüli igazgatója volt a Chewton Limitednek. A kiszivárgott információkból nem lehet tudni, hogy a társaságnak mi volt a tevékenysége, de a magyarországi cégnyilvántartásból kiderül, hogy a Chewton több, nagyrészt Horváthhoz kötődő magyar cégben is megjelent tulajdonosként. 2004-2005-ben a bahamai cég részvényes volt a Horváth érdekeltségeit összefogó L.A.C. Holding nevű társaságban is.

A Chewtonnak volt kapcsolata az állami vasúttársasággal, a MÁV-val is. 2002 októbere és 2004  december között a bahamai társaság és a MÁV közösen tulajdonolta a honlapja szerint a hulladékkezelés és környezetvédelem mellett haditechnikával is foglalkozó MÁV-REC nevű céget. A cégbírósági iratok szerint a Chewton volt a többségi, 51 százalékos tulajdonos, a MÁV birtokolta a társaság fennmaradó részét. Sem a bahamai, sem a magyar cégiratokból nem derül ki, hogy ki volt a Chewton tulajdonosa, de a céget a magyarországi tevékenysége során Horváth képviselte.

A Direkt36 Horváth Lászlót is megkérdezte a bahamai céggel, annak tulajdonosával, vagyonelemeivel kapcsolatban, de ő közölte, hogy nem akar nyilatkozni. A MÁV azt válaszolta, hogy „kisebbségi tulajdonosként a társaság operatív működését sem jogi, sem gazdasági értelemben nem tudja befolyásolni”. Hozzátették, hogy az állami cégek ugyan a törvény szerint valóban csak átlátható gazdasági társaságokban jelenhetnek meg tulajdonosként, de hangsúlyozták, hogy ez a törvény csak 2011 óta hatályos.

Az offshore cégek olyan – gyakran egzotikus országokban bejegyzett – társaságok, amelyeket általában két célból szoktak használni. Egyrészt ezeknek a cégeknek a segítségével el lehet érni, hogy a tulajdonosaik kevesebb adót fizessenek máshol végzett üzleti tevékenységük után. Másrészt általában rendkívül nehéz hozzáférni ezeknek a cégeknek a tulajdonosi adataihoz, így alkalmasak titkos üzletelésre vagy megkérdőjelezhető módon szerzett vagyonok elbujtatására. Bár önmagában az offshore cégek tulajdonlása és használata törvényes, e két tulajdonságuk miatt komoly nemzetközi összefogással próbálják visszaszorítani ezeket.

Az Egyesült Államok keleti partjától délre található, 700 szigetből álló Bahama-szigetek egyike azon apró karibi országoknak, ahol régóta virágzik az offshore-üzlet. Ügyvédek és egyéb közvetítő cégek tömegével hozzák létre a cégeket külföldi magánszemélyeknek és vállalatoknak.

A leggazdagabb országokat tömörítő és az offshore-üzlet elleni harcban kiemelt szerepet játszó OECD 2000-ben rátette a Bahama-szigeteket azoknak az államoknak a feketelistájára, amelyek a szervezet szerint segítik az adóelkerülést. Bahama erre gyorsan megváltoztatott több jogszabályt is, és így egy évvel később lekerült a listáról. 2009-ben viszont az OECD az úgynevezett „szürke listára” tette a karibi országot, ami jelzi, hogy a szervezet továbbra sincs megelégedve az ottani szabályozási gyakorlattal. A bahamai pénzmosás elleni rendszer 2014-es vizsgálatakor az OECD többek között azért bírálta az országot, mert az ottani bankok számára nem követelmény, hogy meggyőződjenek a náluk számlát nyitó cégek tényleges tulajdonosáról.

Az Európai Uniónak szintén vannak problémái a bahamai szabályokkal. 2015-ben Bahamát is feltették arra a 31 országot tartalmazó listára, amelyeket együttműködéstől vonakodó adóparadicsomként tartanak számon.