hvg.hu: Amerikában az a mondás járja, hogy aki nem bukott meg a vállalkozásával legalább egyszer, az nem is igazi cégvezető. Ehhez képest ön háromszor is megbukott, mint azt mondta januárban. Mit tanult a kudarcokból?

Schobert Norbert: Ha elmarad a siker, az elsősorban tanulnivalót, sok tanulságot jelent egy vállalkozó számára. Jelzi, hogy valamilyen szempontot nem vett figyelembe. Korábban több olyan tevékenységbe vágtam, amihez igazából nem értettem, és nem is a megfelelő emberekkel dolgoztam együtt, akik később becsaptak. És volt olyan bukásom is, ami rajtam kívül álló okok miatt történt. Amikor leégett a Budapest Sportcsarnok, tízezer kazettám volt bent, nyolcmillió forintom porladt el. Szerencsére az utóbbi 5-6 évben már nem ért hasonló kudarc, ami már önmagában visszaigazolja, hogy jó úton járunk.

hvg.hu: A Gazdasági Versenyhivatal legutóbb 2012-ben 3 millió forintra büntette a cégét tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt, de tavaly is indult eljárás önök ellen. Ezeket hova sorolja?

S. N.: A kommunikáció nem a legerősebb oldalam. Én ahhoz értek, hogy rájöjjek, mire van szüksége a piacnak, és mit, hogyan kell fejleszteni ennek érdekében. De igyekszem tanulni a korábbi kommunikációs hibákból. A versenyhivatal bírsága egyébként egy helytelen szóhasználatból adódott. Egy termékünkről azt állítottuk, hogy 95 százalékban szénhidrátmentes ahelyett, hogy 95 százalékban szénhidrátcsökkentettet mondtunk volna. Hangsúlyozom, ezek nem a termék minőségét érintő kifogások voltak, hanem a termék kommunikációjára vonatkoztak.

hvg.hu: A szakmában kőkemény vállalkozó hírében áll, aki jól tárgyal és keményen alkudozik anyagi ügyekben, ráadásul magánemberként is meglehetősen szókimondó. Ugyanakkor azonnal bepereli az újságokat hitelrontásért, ha rosszat írnak a cégeiről. Ennyire nem bírja a kritikát?

S. N.: Ha a sajtó rosszat ír a személyemről, az nem érdekel. Mindenkinek szíve joga utálni. Ha viszont valótlant állítanak a termékeinkről, ami rontja az üzleti érdekeinket, a megítélésünket, akkor kőkeményen fellépünk. Annál is inkább, mivel közvetve 1600 családnak adunk munkát, nekünk az ő érdekeiket is képviselnünk kell.

hvg.hu: A Norbi-jelenség szorosan kötődik a médiához. Sikerei egyik titka, hogy a nyilvánosság adta országos népszerűséget hatékonyan tudta átfordítani üzleti sikerekre. Ennek az építkezésnek, „szintlépésnek” több állomása is volt az aerobikoktatástól kezdve cége mostani tőzsdei bevezetésig.

S. N.: Sokan mondják, hogy engem a média talált ki magának. Ez nem igaz, mert én már akkor népszerű voltam, amikor először megkeresett a sajtó. Rólam az első címlapos anyagot a Diéta & Fitnesz magazinban a Nők Lapja egyik munkatársa készítette 1997-ben. Ő ezt azért írta, mert érdekes sztori volt számára, hogy egy korábban kövér fiúból, sőt egy volt rendőrből, hogyan lett nagyon népszerű aerobikoktató. Ő keresett meg, mondhatni ő fedezett fel a média számára. Ez a cikk indította be a médiakarrieremet, a megjelenése után máris hívtak a kereskedelmi televíziók. Érdekes volt a sztori, megindult a szekér magától. Innentől kezdve nem volt megállás, hiszen a média sajátos önműködéséből fakadóan el lehetett velem adni a lapot, a műsort. Tehát nem a média talált ki magának, nem szappanbuborék-celebként lettem ismert. Inkább kölcsönösen használtuk egymást, úgy, hogy ez mindkettőnknek hasznos volt üzletileg.

Én azt tapasztaltam, hogy Magyarországon nagyon fontos a személyesség. Ha megnézzük a magyar élelmiszermárkákat, akkor az ismertebbek mind egyetlen személyhez kötődnek. Ha azt mondom, Gundel, akkor beugrik a palacsinta, ha azt mondom, Szamos, akkor beugrik a cukrászda. A lényeg ezzel a felismeréssel kezdődött. A személyes márkaépítés tehát alapvető fontosságú az életemben. Amikor megalkottam az Update rendszert, akkor is értelemszerű volt, hogy ki kell találni, fel kell építeni azt is, akihez ez kötődik.

hvg.hu: Mennyire könnyű bevezetni egy márkát a köztudatba, és mennyire nehéz azt a köztudatban tartani itthon? Mekkora felelősséget ró önre, hogy a nyilvánosságban a termékeinek márkaneve szorosan összefonódik az ön személyes életével?

S. N.: Egy márkát két módon lehet bevezetni a köztudatba. Vagy sok pénzt fizetünk egy ismert és hiteles embernek, hogy képviselje a márkát. Vagy pedig a márka kitalálójának sikereire, életútjára építünk, és ezt akarjuk átvinni a kereskedelembe. A személyes márkaépítésnek az a lényege, hogy valaki a hitelességét, az életútját párosítja az általa fejlesztett termékkel vagy márkával. Nekem könnyű dolgom volt, mert volt egy meglehetősen széles tömegbázisom. Ez a fajta direkt személyesség ugyanakkor óriási felelősséget is rótt és ró rám. Hiszen, ha például elhíznék, vagy alkoholistává válnék, ez azonnal rányomná a bélyegét az üzleti eredményekre is.

hvg.hu: Nemsokára a budapesti tőzsdére megy a cége, mi a célja a bevezetéssel?

S. N.: Mindenképpen tőkét kell bevonnom a rendszerbe a nemzetközi terjeszkedéshez. A pénz egy része ahhoz kell, hogy új boltokat nyissunk külföldön, amiket majd a franchise partnereknek szeretnénk továbbértékesíteni. A komolyabb termékfejlesztéshez is tőke kell, a külföldi élelmiszerlicencek amelyekből összeállítjuk a saját termékeinket, több tízmillió forintba kerülnek. A marketingtevékenység is sok pénzbe kerül. Csak ennek költségét 2 millió euróra (620 millió forintra) becsüljük.

hvg.hu: Kiknek ajánlja az Update-részvényeket megvásárlásra?

S. N.: A célom az, hogy főként kisemberek, kisbefektetők vegyenek Norbi-részvényt, elsősorban velük szeretnék osztozni a sikerben. Azt szeretném, hogy a saját vásárlóim egyben a tulajdonostársaim is legyenek. Szerintem ez a tiszta dolog, hiszen eddig is a közönségemből éltem, a tőzsde ezt formalizálja pénzügyileg úgy, hogy őket is érdekeltté teszem a sikerben. De a nagyobb szereplőkre is számítok, hazai és külföldi befektetői alapokra.

hvg.hu: Úgy tudjuk, hogy pár évvel ezelőtt nagybefektetők is meg akarták venni a Norbi Update brandjét, a teljes üzletágat. Kik voltak ezek a vevőjelöltek, és miért nem adta el nekik a céget?

S. N.: A cég iránt folyamatosan érdeklődnek a befektetők. Tavaly egy orosz pénzügyi befektető jelentkezett, nyolc éve pedig egy hazai, szakmai tőkéstársaság akarta megvenni a teljes üzletágat több milliárd forintért. Azért nem adtam el nekik, mert az Update a mi gyermekünk, és a gyermekét nem adja el az ember. És persze nem akartam alkalmazottként dolgozni a saját egykori cégemben.

hvg.hu: Az életmódbirodalma nemzetközi terjeszkedés előtt áll, ezért is vezeti be most a cégét a tőzsdére. Londonban ugyanakkor nem lesz lehetősége szerepelni a médiában, mint híresség. Külföldön mi lesz így a termékeivel, a celebmarketinggel?

S. N.: A cég fejlődése történelmi pillanathoz érkezett. A tőzsdei bevezetéssel egy időben komoly nemzetközi marketingkampányt indítunk. Ez azonban nem az én személyemre, hanem egy világsztár sportolóra fog épülni, akinek a nevét az egész világon ismerik. Tehát Norbi most hátrébb lép, és előre lép egy több évtizede legendás sportoló, egy igazi világsztár. Egy valódi legenda, akinek a nevét csak szeptember végén mondhatom el, a kampány indulásakor.

hvg.hu: Ezt úgy kell elképzelni, mint egy ismert hazai ásványvízmárka nemzetközi marketingjét, hogy egy ismert, de akkor már leszállóágban lévő focistát nyernek meg maguknak?

S. N.: A mi sztárunk sokkal nagyobb és ismertebb, mint Figo, az a bizonyos portugál focista volt. A mi céljainkhoz ő nem lenne elég. Olyan nevet kerestünk, melynek hallatán mindenütt a világon elismerően bólintanak. Akinek a neve önmagában is a hitelesség pecsétje.

hvg.hu: Melyik a nagyobb ugrás: aerobik oktatóból üzletemberré válni, vagy egy kis piacon egyeduralkodó cégből nemzetközi multicéget csinálni?

S. N.: Szerintem üzletemberré válni nehezebb volt, mint világmárkát fejleszteni egy piacvezető magyar brandből. Én nagyon kicsiben kezdtem, és emlékszem rá, amikor azt láttam, hogy aerobikoktatóként egy óra alatt többet keresek, mint főállású rendőrtisztként, megérintett valami. Ám itt sokan megállnak. Én viszont azt is érzékeltem, hogy napi hat óra aerobikoktatással sem tudom megvalósítani az álmaimat, nem tudok kitörni a közegből, amiben élek. A tőzsdére menetel ebben az értelemben az életutamból adódó logikus lépés, egy újabb szint megugrása.

hvg.hu: Mennyit dolgozik naponta?

S. N.: Változó. Ha helyzet van, mint most is, levegőt nem kapok, úgy napi 16 órát. Alapjáraton hatkor kelek, héttől teniszedzővel edzek egy órát, utána futok. 9 óra felé bemegyek az irodába, kettőig értekezem, utána a családdal foglalkozom. A hétvégéim viszont nem szabadok, ilyenkor aerobik-fellépéseket tartok Rékával együtt szerte az országban és Szlovákiában. Nem véletlen, hogy északi szomszédunkat hódítottuk meg először Magyarország után. Ezek a fellépések tartják egyben és gyarapítják a tömegbázisunkat. Egy-egy hétvégén gyakran 2000 kilométert is levezetek az autómmal, nincs sofőröm. A személyes jelenlét mindennél fontosabb.

hvg.hu: Kik a közvetlen munkatársai, mi a munkamegosztás önök között?

S. N.: A cégem élén egy öttagú igazgatótanács áll, akik a saját szakmájuk legkiválóbb képviselői. Igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akik nálam sokkal többet tudnak egy adott területről. Az én feladatom abból áll, hogy milyen új terméket fejlesszünk, és azt hogyan állítsuk piacra. Tehát meghatározom a terméket, a marketingstratégiát, és az árazást. Minden más kérdésben, legyen az pénzügyi, jogi, logisztikai probléma, rájuk hallgatok, és persze kikérem feleségem, Réka véleményét is. Nagyon sok partnerrel, alvállalkozóval dolgozunk, fizikailag is lehetetlen lenne, ha mindent én magam csinálnék.

hvg.hu: Vagyona saját bevallása szerint tízmilliárd forintra tehető, ám a nyilvános cégadatokban – ha csak az újonnan alapított részvénytársaságát nézzük – a forgalom és eszközértékek alapján nem látható ekkora vagyon. Hogyan jött ki ez a 10 milliárd?

S. N.: Én azt mondtam, hogy az Update-nek a kiskereskedelemből és az ételszállításból származó forgalma éves szinten eléri a bruttó 10 milliárd forintot. Egy komoly elemző cég pedig azt hozta ki, hogy az Update márka cégértéke 10 milliárd forintot tesz ki, konzervatív elemzéssel pedig 6 milliárdot.

hvg.hu: És mekkora a saját személyes magánvagyona?

S. N.: Fogalmam sincs. Szerintem elég csekély a vagyonom, mivel az összes fölös pénzemet a márkába fektetem vissza. Nincsenek gigantikus svájci bankszámláim, termőföldem, helikoptereim, jachtjaim vagy villám a Bahama-szigeteken. Nincsenek magánbefektetéseim sem, és annyi ingatlanom van, amiben élünk, de ez sem olyan fényűző, amilyen lehetne. Az autóimat a külföldi cégpartnereimen keresztül lízingelem, mert ez a leggazdaságosabb megoldás.

hvg.hu: Év elején bejelentette, hogy visszavonul a „bulvársajtóból”, és az üzletemberi tevékenységére szeretne koncentrálni. Ez is része az üzleti szintlépésnek, amit a nemzetközi terjeszkedéssel szeretne meglépni vagy ennyire elege van a hazai médiából?

S. N.: A tömegmédia ma a rövidlejáratú, sőt egyszer használatos celebekre vevő. Botrányt bármi áron, mert csak az viszi át az ingerküszöböt. Ebbe a játszmába - mit tagadás - engem is sikerült néha belerángatni, miközben csak rosszindulattal állítható, hogy üzleti eredményeink mögött nincs valós teljesítmény. Innen kezdve profi kommunikációval az üzletre és a terjeszkedésre szeretnénk koncentrálni. Persze soha nem elfeledkezve a tömegbázisunkról, azokról az emberekről, akik hisznek bennünk.

hvg.hu: Cégbirodalmát úgy építette fel, hogy ehhez nem vett fel hitelt, sem állami támogatást, sikereit kizárólag a piacról szerezte. Miért ódzkodott a hitelfelvételtől?

S. N.: Bankhitelt azért nem vettem fel, mert anyukámtól azt tanultam, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Az állami támogatásokra azért nem pályáztam, mert az a tapasztalatom, hogy durván bele kellett volna folynom a pártpolitikába. Ha viszont elkötelezem magam egyik vagy másik párt mellett, akkor magamra haragítottam volna a vásárlóim egy részét. Netán azt gondolhatták volna, hogy az ő adóforintjaikból tisztességtelenül gazdagodok, és ezt nem akartam.

hvg.hu: Tizenkét éves üzleti tapasztalata alapján milyen kép alakult ki önben a hazai üzleti életről, a magyar vállalkozói elitről?

S. N.: Szerintem három nagyobb rétege van a hazai üzletembereknek. Van egy szélesebb réteg, akiket a privatizáció nyerteseiként emlegetünk. Ők azok, akik a rendszerváltáskor pártállami politikai tőkéjüket szemfülesen üzleti tőkére váltották, és a helyzeti előnyből adódóan máig a sikeres vállalkozók szerepkörében tündökölhetnek. A másik réteg azokból áll, akik az európai uniós és hazai állami támogatások új nyertesei. Ők szintén jó politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, és gyakorlatilag a hazai adófizetők pénzéből váltak sikeressé, nagyon rövid idő alatt. Azt gondolom, hogy ezek nem feltétlenül valós gazdasági sikerek, mert úgy jutnak versenyelőnyhöz, ahogy az egyszerű magyar kisvállalkozó soha, és a milliárdos cégérték leginkább a személyes kapcsolati tőke értékét fejezi ki. És van egy harmadik, szűkebb vállalkozói réteg, aki tisztán a piacról, valós üzleti eredményeket felmutatva, lassan gyarapodik az évek során. Ebbe a szűk rétegbe tartozom én is.

hvg.hu: Kritikusai szerint az ön által sugallt világban kétféle ember létezik: egészséges, sportos és fitt, illetve hájas, akaratgyenge és halálosan tunya. El tudja-e képzelni, hogy létezik kövér és boldog ember a földön?

S. N.: Szerintem létezhet ilyen ember, de tudni kell, hogy a kövérség nem életszemlélet, hanem egy halálos betegség. 1978 óta az ENSZ WHO betegségnek nyilvánította az elhízást, ami olyan betegségeknek a melegágya, mint a cukorbetegség, a rákos megbetegedések 80 százaléka, vagy a szív-, és érrendszeri problémák. Ha a kövérséget természetes állapotként fogadtatnánk el, ennyi erővel a tüdőbetegséget is népszerűsíthetnénk.

hvg.hu: Azért a krónikus kövérség és a súlyfelesleg között nyilván van különbség. De honnan ez a prófétai hevület, amellyel a kövérséget ostorozza?

S. N.: Nem egy kis súlyfeleslegről beszélek. Nekem az egész családom a kövérségbe halt bele, és sokáig én magam is rettenetesen nagy túlsúlyt cipeltem, tehát tudom, hogy mivel jár a krónikus kövérség. Én az egészségben, és nem a betegségben hiszek!

hvg.hu: Egyszer azt mondta: a siker fontosabb, mint a pénz. Mit ért siker alatt?

S. N.: A siker azt jelenti, hogy akiknek fontos vagy, elismerik a teljesítményedet. Másik oldalról pedig azt, hogy célja és eredménye van az életednek. Az az igazi öröm, ha a siker nem önmagáért való. Jó érzés, hogy az Update sikere értéket teremt, egészséget javít, önbizalmat ad, sőt még a gazdaságot is serkenti.

hvg.hu: Ön szerint mi a Norbi-jelenség titka? Erős alkalmazkodási képesség, helyes helyzetfelismerés? Természetes érzék a marketinghez, az üzletfejlesztéshez?

S. N.: Talán a túlélési kényszer a legerősebb motiváció. Több olyan törés volt már az életemben, ami után váltanom kellett. Ezek a váltások általában jól sikerültek, új erőt adtak, de ez persze csak utólag derült ki. Mindig ráéreztem, hogy merre kell mennem, aztán meg lépésről lépésre sikerült felnőni ahhoz a szerephez, amit egy-egy váltás diktált számomra. Ma persze üzletemberként már jóval megfontoltabb vagyok, mint mondjuk 14 évvel ezelőtt.

hvg.hu: Mit gondol, hogy a mai magyar társadalomban milyen felelősséggel jár egy magyar sikerember-szerep? Milyen üzenete van annak, hogy sikeres és népszerű?

S. N.: Azt gondolom, az a fő feladatom és felelősségem, hogy bizonyíték legyek. Elsősorban a magyar fiatalok számára, hogy ebből az országból nem kell elmenni. Tehát, ha hiszel az álmaidban, akkor igenis lehetsz sikeres Magyarországon anélkül, hogy nagy vagyont örökölnél, vagy politikai hátszeled lenne. És azt is be akarom bizonyítani, hogy Kelet-Európából, a Kárpát-medencéből is lehet multicéget építeni. Tehát magyar munkaerővel, magyar gyártói kapacitással megtermelt élelmiszerekkel szeretnék nemzetközi siker elérni. Ez szerintem sokkal könnyebb feladat, mint annak idején leadni 40 kilót. A felelősség része az is, hogy normális és harmonikus családi életet éljek. Ez ma Magyarországon sajnos nem túl gyakori, különösen nem a sztárvilágban. Ezzel is azt szeretném üzenni, hogy ez egy élhető és szerethető ország.