Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár hivatalosan senki sem közölte, általánosnak tűnik a vélekedés, hogy albán sütőipari érdekeltségeknél razziázott az adóhatóság. A szóban forgó üzleti kör az utóbbi években nagy erőkkel foglalt pozíciókat az ágazatban, ugyanakkor kifejezetten rejtőzködően működik. Konkurenseik szerint a szakmai és jogszabályi előírásokat semmibe véve jelentős versenyelőnyre tesznek szert, de az is igaz, az adócsalás nem csak rájuk jellemző, hanem az egész szektorban elterjedt. Kik is ők, és hogyan működnek?
Az adóhatóság a napokban razziázott "egy külföldi tulajdonú üzletláncnál, amely országszerte pékárut forgalmaz". Bár egyes sajtótermékek azt is tudni vélik, hogy ki(ke)t érintett a letámadás, az adóhatóság azonban adótitokra és arra hivatkozva nem adott bővebb felvilágosítást a hvg.hu-nak, hogy folyamatban lévő ügyről van szó. Így csak sejteni lehet, hogy az iparágban egyre nagyobb súllyal jelen lévő albán érdekeltségek kerültek a célkeresztbe. Ezt támasztja alá egyik olvasónk tapasztalata is, aki azt írta az adóhivatali razzia napján, hogy a XVI. kerületi albán pékségeknél járt az adóhatóság.
Ha azonban a mélyére ásunk, miért az albán pékségekre szállt rá az adóhivatal, meglepő dolgokra bukkanhatunk.
Adót csalnak – de nem csak ők
Mindegyik albán pékség ugyanarra a kaptafára működik, ahol tud, adót csal – fogalmazott élesen a hvg.hu-nak egy, az áfacsalások folyamatát jól ismerő piaci szakértő. Azt azonban ő sem tagadja, és szektorbeliek is elismerik, hogy az adócsalás nem csak az albánokra korlátozódik. Így ez a mostani akció egyelőre csak látványpékségnek tűnik a NAV részéről, és a megállapított, pár millió forintos összeg „vicces”, mert csekély ahhoz a mértékhez képest, amekkora adócsalást valószínűsítenek a szektorban.
| Így megy az adócsalás |
| A csalás lényege tavaly ősz óta közismert, ugyanarról a „trükkről” van szó, amit Horváth András, az áfacsalási botrány kirobbantója tavaly ősz óta többször magyarázott már. Az áfacsaló cég megveszi a lisztet a malomtól kilónként 80 forintért. Ezután lemegy a piaci ár alá, és csak 70 forint+áfáért (89 forint) adja tovább az árut a péknek, de az áfát nem fizeti be (egy idő után bedöntik vagy strómannak adják a céget, hogy eltűnjenek az adóhatóság elől). A pék viszont a beszerzése után visszaigényli az áfát, így az államtól olyan pénzt kér vissza, amit senki nem fizetett be. |
A hazai belföldi lisztforgalom körülbelül 850-900 ezer tonna évente, és ennek a forgalomnak a 20-25 százaléka lehet érintett áfacsalásban malomipari becslés szerint. Ebből a forgalomból legfeljebb 20 százalékot tesz ki az, amit a lakosság kisebb kiszerelésben megvesz a boltokban, a maradék nagy részét pedig elsősorban a sütőipar, a pékek és a cukrászok használják fel.
Miután a kormány 2012 júliusától bevezette a fordított áfát a gabonakereskedelemben, ott már nem éri meg áfát csalni, viszont a csalók átnyergeltek a lisztkereskedelemre, ahol nincs fordított áfa. Ebben a csalásban érintett a legnagyobb lisztfelhasználó, a sütőipar is, függetlenül attól, hogy albán vagy nem albán a pékség.
Az a pék, amelyik a piaci árnál olcsóbban veszi a lisztet, tudja, hogy nem legális módon jutott el hozzá az áru, és ezért a NAV is számon kérheti – mondta el a hvg.hu-nak egy malomipari cég vezetője, aki arra kért, ne írjuk le a nevét, mert tart azoktól, akik áfacsalással forgalmaznak lisztet. Mint mondta, két-három olyan cégről tud a Tiszántúlon, akik ebben utaznak.
Ezekkel az ügyletekkel az a baj, hogy megmérgezik a piacot, mert piac alatti ár alakul ki, így tönkremennek azok a malmok, kereskedők és pékek, amelyek tisztességesen akarnak üzletelni.
Rokonságon alapul a pékségek hálózata
| Behálózzák az országot, de nem országos a pékhálózat |
| Az adóhivatal közleménye egyébként szerencsétlenül és félreérthetően fogalmaz, külföldi tulajdonú országos pékhálózat ugyanis a szó szoros értelmében nincs a magyar sütőiparban. Ezzel vágnak egybe a sütőipari érdekképviseletek által elmondottak is. "Csak kizárásos alapon valószínűsíteni tudjuk, hogy kikről lehet szó, az iparágban ugyanis külföldiként csak az albán pékek működése meghatározó" – mondta a hvg.hu-nak Oláh András, a Sütőipari Egyesülés igazgatója. |
Hazánkban külföldiként országosan csak az albán pékségek terjeszkedtek. Ezek a sütödék annyiban alkotnak hálózatot, hogy egyrészt egyazon nemzetiségű szakemberek működtetik őket, másrészt családi klánok építettek ki sok, 2-20 üzletet üzemeltető, nehezen áttekinthető hálózatokat.
A rokonságon alapuló céghálók szinte teljességgel átláthatatlanok, jó részük nem is jelenik meg a cégnyilvántartásban, gyakori, hogy külföldön – jellemzően Koszovóban és kisebb részben Albániában – bejegyzett, s így nehezen elérhető tulajdonosaik vannak, már ha ez kiderül egyáltalán. Ebben a körben gyakori a klasszikus “cégmegújítási“ eljárás, azaz az adósságokkal terhelt vállalkozások bedöntése, vagy magára hagyása, majd új cég alapítása. Az albán érdekeltségként azonosított pékségek számát azért is nehéz megbecsülni, mert a mögöttük álló vállalkozások nagyon gyakran bérelt üzlethelyiségben sütnek, amik a cégnyilvántartásban nem jelennek meg sem telephelyként, sem fióktelepként.
Úgy tűnik, sajátos az albán pékségek foglalkoztatási gyakorlata is, előszeretettel alkalmaznak szürke- vagy feketemunkásokat, akik nem csak hogy nincsenek bejelentve, de nem ritka, hogy magyarországi tartózkodási engedélyük sincs. Ezt látszik megerősíteni a minap megjelent, az alkalmazottaikat be nem jelentő cégeket felsoroló adóhatósági lista. A feketén foglalkoztató cégek (több mint 4600 társaságot tartalmazó) adóhatósági feketelistáján pár tucat olyan céget találtunk, amely pékségeket üzemeltet. A feketelistára rákerült pékségek 80 százaléka pedig albán tulajdonú, a maradék magyar. (Ettől még lehet persze, hogy azért sorjáznak az albán pékségek a NAV friss feketelistáján, mert az elmúlt időszakban főleg rájuk koncentrált az adóhatóság.)
Emellett komoly piaci “előnyt” jelent számukra, hogy többnyire nem tartják be vagy kikerülik a Magyar Élelmiszerkönyv előírásait, így például nem ragasztanak címkét a kenyérre, illetve cipóként árulják.
Finomat sütnek
| Rászáll a NAV a pékekre? |
A NAV azt ígéri, ezután is szervez hasonló országos ellenőrzést. Az egyelőre kérdés, mekkora felfordulást csinál az adóhatóság a szektorban, és meddig ás le az adócsalásokban. A NAV már idei ellenőrzési tervében kiemelte a pékségeket, valamint a malomipari termékek piacát. Az adóhatóság jövedelmezőségi minimumokat (eredmény/nettó árbevétel) állapított meg a pékségeknek, és ha nem érik el a régiójukra megszabott érték 50 százalékát, akkor esélyes egy átfogó NAV-vizsgálat. Az ellenőrzés kiterjed arra, hogy mennyire teljes körűek a nyilvántartások, mennyire dokumentáltak a szerződéses kapcsolatok, valósak-e a bevétel- és költségelszámolások, és teljesítették-e az adó- és járulékfizetési kötelezettségeiket. |
Az albán pékek versenyelőnye azonban nem csak az ügyeskedésből és a szabályok áthágásából fakad, fogyasztói visszajelzések szerint ugyanis pékáruik nagyon finomak, és számos új terméket hoztak, amiket eddig nem lehetett kapni.
Olvasónk tapasztalatai is megerősítik, hogy az albánok "elég lazán" kezelik a dolgokat: a munkavállalókat minimálbérre jelentik be, azt is csak 4-6 órára, ha egyáltalán bejelentik. A dolgozók alkalmazásánál tudomása szerint az is előfordul, hogy próbaidőre felveszik a munkavállalót, kevés pénzért dolgoztatják, majd a próbaidő lejártával elküldik, és újabb próbaidős jön a helyére. Elmondása szerint beszerzéseik nagy része az áfa megfizetése és számla nélkül megy, az élelmiszer-biztonsági előírások pedig ismeretlenek számukra.
Internetes fórumokon még keményebb véleményeket is találunk az albán pékekről. Volt olyan, aki azt írta, „az albán egy kötözködő állat, aki gépnek néz minket, magyarokat”. Ilyeneket persze „magyar” munkahelyekről és főnökökről is bőven találni, és az albánokkal kapcsolatos hozzászólások között is vannak pozitív kicsengésűek. Van, aki azt írja, nem igaz, hogy mindnél rossz dolgozni.
„Nagyon olcsó élesztő ízű felfújt pékáruk, márkás-neves kenyerek kispórolt receptekkel. Undorító, a pék nem mos kezet wc után... Munka: hajnali fél 5-től este 10-ig 400 Ft os órabér, nem bejelentett. Két nap munka két nap szünet. A főnők rányomul az alkalmazottakra...” (fórumhozzászólás)
A volt Jugoszláviában jellemzően az albánok uralták a sütő- és cukrászipart, majd az ország szétesése után az utódállamok többségében kiszorultak ebből a szcénából (is). Így új piacokat keresve külföldön próbálkoztak, de csak Magyarországig jutottak, tőlünk nyugatabbra ugyanis nem kaptak lehetőséget a hatóságoktól, ott ugyanis a magyarországinál jóval hatékonyabban szereznek érvényt az adó- és foglalkoztatási jogszabályoknak.
| Csak a Mlinar és a Ceres |
Külföldi hálózatként formálisan egyébként csak a horvát Mlinar működik Magyarországon, tavaly március óta, de róluk nem lehet szó, hiszen ők csak Budapesten sütnek, országos hálózatot egyelőre nem építettek, márpedig a hivatal országos hálózatról beszél. A Mlinar az igazgató szerint egyébként is “sportszerűen játszik”, azaz működése tiszta és átlátható. A magyar sütőiparban a horvátok mellett még egy ismert külföldi szereplő játszik, a győri Ceres, amely azonban nem működtet semmiféle hálózatot, nemhogy országosat, sőt kiskereskedelmi egységük sincs, hanem beszállítanak a kiskereskedelembe, jellemzően a nagy hiperhálózatoknak. |
Hány albán pék van?
A magyar pékek szerint túl sok. Körülbelül 1100 pékség működik az országban, ebből a Magyar Pékszövetség honlapján található adatok szerint 300-400 albán pékség, és nagyjából három tucat horvát. A Sütőipari Egyesülés igazgatója az albánok által működtett pékségek számát – más szakmai véleményekkel egybehangzóan – 450 és 500 közé teszi.
Nem könnyű azonosítani az albán pékségeket, legtöbbjük nem írja ki, és az eladótérben is magyarokat alkalmaznak. Ezt a gyakorlatot követi például az a Déli pályaudvarhoz közeli, pár éve nyílt pékség is, amelyre egy olvasónk hívta fel a figyelmet. Az Opten cégnyilvántartásában albán érdekeltségű pékséget (a “107; pékáru, tésztafélék gyártása” alágazatot vizsgálva) egy ilyen céget találtunk, mellette felbukkant további kettő, amelyek montenegrói érdekeltségek, ám az egyik közülük felszámolás alatt áll.
"Én is albán pékségben dolgozok, bejelentve, 80-at kapok kézbe, heti 6 nap napi 8 órában. Tény, hogy gépnek néznek, le nem ülhetsz, WC-re is csak úgy, hogy a vásárlót nehogy megvárasd. Az is tény, hogy nyomulnak, és az se érdekli, ha van párod. Elutasítást nehezen viselik, de nem lehetetlen lekoppintani. Beszélgetés a többi eladóval, vásárlóval, pékekkel nálunk is offos. Egyébként tudni kell őket kezelni szerintem. Egyébként elviselhetők :)" (fórumhozzászólás)
Ezeken kívül feltehetően több olyan vállalkozás is működik, amelyeknél nevük alapján valószínűsíteni lehet az albán vonalat, illetve szerbiai vagy horvátországi illetőségű, feltehetően albán származású érdekeltek is felbukkantak a cégtárban. Olyan cégek is előkerültek az iparágban, amelyek tulajdonosai vagy tisztségviselői rendelkeznek magyarországi lakcímmel, ilyen például a mosonmagyaróvári Európa Pékség Kft., amely tavaly 55 millió forintnál nagyobb bevételre tett szert, ám adózott eredménye csaknem 700 ezer forint veszteséget mutatott. Egy olvasói levél szerint szemet szúró a cégnél, hogy "amit az albánok ott művelhetnek, az már vérlázító", és reméli, "hogy kicsit már a körmükre néz a NAV".
Kemény konkurenciaharc folyik a háttérben
A magyar pékeket és érdek-képviseleti szerveiket valószínűleg nem érdemes elfogulatlan szaktekintélyként kezelni az albán pékségekkel kapcsolatos kérdésekben, az elmúlt években ugyanis olyan komoly konkurenciaharc bontakozott ki a piacon, amit a magyar pékek úgy élnek meg, mint korábban a multinacionális élelmiszerláncok pékségeinek megjelenését. Valószínűleg az sem véletlen, hogy nagyjából 2010-2011 óta jelennek meg olyan cikkek, amelyekben a Magyar Pékszövetség vehemensen támadja az albán pékeket, és hatósági ellenőrzéseket sürget.
„Nyilvánvaló, hogy nincs minden rendben. Mondhatnám azt is, hogy egyet vásárolnak, kettőt könyvelnek el, tehát van egy érzésünk, hogy ott bizonyos értelemben egy pénzmosás is megy, egy néhány boltban.” „Csomó bejelentetlen emberrel dolgoznak, vagy félig bejelentett, és hát van olyan tapasztalat is, hogy például azonos tésztából készítik a különböző süteményeket. Ami azt jelenti, megítélésünk szerint, hogy nem azt adják el, aminek lenni kellene.” (Werli József, a Magyar Pékszövetség szakmai főtitkára)
