Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Divatba jöttek a kézműves élelmiszerek, pedig a legkívánatosabb jelző fogyasztói szempontból a korrekt lenne. Ha az ember mézet akar vásárolni, a legjobb, amit tehet, hogy felkeres egy közeli helyi méhészetet. A 27 éves Tepliczky Balázs rajzszakos diplomáját cserélte fel a kaptárakra, és fogott a neve alatt márkaépítésbe.
„Egy pillanat, mindjárt jövök!” – integet a kertből egy kékesszürke kaptársor mögül Tepliczky Balázs. A Sátoraljaújhely melletti Várhegy oldalában elterülő, apró méhészbirodalomba védőruházat nélkül veszélyes belépni, főleg azoknak, akik allergiásak a méhcsípésre. Balázs eltűnik egy ajtó mögött és fehér védőruházattal a kezében tér vissza. „Lehet, hogy szűk lesz, mert női” – szabadkozik, miközben belepréselem magam a tényleg nem túl bő kezeslábasba.
A 27 éves méhész a nagymama telkén alakította ki mindazt, ami a méhészkedéshez szükséges. A hátsó udvaron félkész kaptárak sorakoznak. „Magam készítem mindegyiket. Szeretek barkácsolni. Ha nem a méhek között vagyok, akkor a műhelyben." A méhcsaládokat befogadó fadobozok hajópadlóból készülnek. „Az ideiek nem sikerültek túl jól, mert az alapanyagot nem szárították ki megfelelően, most sorra nyílnak szét” – mutatja a kaptárak oldalán éktelenkedő réseket, amiket így utólag kell eltüntetnie. Azt mondja, az asztalosmesterség hozzátartozik a méhészkedéshez, így nem ritka, hogy ahol méhekkel foglalkoznak, ott gyakran asztalosüzem is működik. Neki is ez a téli elfoglaltsága, a kaptárkészítés.
Vizuális kommunikátorból lett méhész
Tepliczky Balázs a Nyíregyházi Főiskola rajz–vizuális kommunikáció szakán végzett. A méhészettel 2005-ben találkozott, akkor még másoknál segédkezett, Mikóházán Szalkó Lászlótól tanult sokat. Még ebben az időszakban derült ki, hogy allergiás a méhcsípésre, ami egy méhész esetében nem éppen előny. „Nem volt rajtam megfelelő védőruha, csak egy kalap, és egy méh éppen a szemhéjamba csípett. Az egész fejem bedagadt, ijesztő volt a tükörbe nézni. Idővel immúnis lettem a csípésekre, ma már csak néhány barna folt emlékeztet rájuk, szinte észre sem veszem őket” – mutatja a kezét. Kesztyűt is csak azért húz olykor, mert ha benyúl a kaptárakba, ragacsossá válnak az ujjai.
Saját méhészetét 2007-ben öt méhcsaláddal kezdte kiépíteni. Szerinte ennél többel nem is érdemes belefogni a méhészkedésbe, mert hiába gondolja úgy az ember, hogy mindenre felkészült, sok a buktató. Tőkét is úgy teremtett, ahogy tudott. A méhek gyűjtötték a mézet, ő pergetett, csomagolt, eladott. Az ebből befolyt bevételből készült el egyebek mellett a kaptárak szállítására használatos, speciális pótkocsi. Mivel csakis női segítségre számíthat, azt is úgy kellett megépíteni, hogy minél kisebb erővel rá lehessen pakolni a méhcsaládokat. Balázs bebújik a plató alá, s már mutatja is, hol kell kurblizni az utánfutót ahhoz, hogy menetkész legyen. Nagy segítséget jelentett az a pályázat, amit a helyi munkaügyi központon keresztül nyert el, abból eszközöket vásárolt.
Balázs őstermelőként tavaly körülbelül 1,5 tonna mézet értékesített, ennek egyharmadát kilós kiszerelésben, a többit kisebb üvegekben, ízesített termékként adta el. Ez éves árbevételben mintegy 3 millió forintot hozott a konyhára. Hogy az eladott mennyiséget, ezáltal jövedelmét növelni tudja, folyamatosan monitorozza a fogyasztói igényeket. Ennek megfelelően alakítja a termékskálát is, ami olykor kompromisszumokat követel a kézműves méhésztől.
| Csúcsméhészetből nincs sok |
Ha a magyar mézek között a csúcsminőséget keressük, megkerülhetetlen a Brunner Méhészet, mely méhanyaneveléssel is foglalkozik a Budai Tájvédelmi Körzetben, mézei pedig csak közvetlenül a termelőtől vagy egyes kiemelt delikáteszüzletekben elérhető. A Budai méz az egyik legnevesebb márka, Kutasi Tamás, a méhészet tulajdonosa 1984 óta űzi mesterségét. A Budai méz a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) Aranyszalag Minőségi Díjának jelöltje: ez a kiemelkedő magyar élelmiszerminőséget díjazza, a mézek közül egyedül a Budai mézet javasolták erre a díjra. „Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány csúcsminőséget képviselő méz van: ilyenek a Csanaki Mézes Céh vagy Erdélyi Tibor kézműves termékei – mondta a hvg.hu-nak Kutasi Tamás, aki szerint nagyon jó mézből azért már van több, de itt sem lehet túl sok termelőt felsorolni. Ami a mézmarketinget illeti, a méhésztársadalom nagyon le van maradva a borászokhoz képest. Kutasi szerint fontos, hogy mindenki a saját régiójában úttörő munkát végezve elkötelezett legyen a minőség iránt. A fogyasztók nevelésében fontos szerepet tölt be az évente kétszer megrendezésre kerülő Kézműves Magyar Ízek Vására, valamint a Budai Gourmand, melyre kb. 100 termelőt hívnak meg, a területük legjobbjait. |
„Érdekes, hogy az egyébként ízre különleges, látványra pedig gyönyörű virágzó teás méz készítését abba kellett hagynom, mert nem vette szinte senki. Ugyanígy járt a szív- és érrendszeri betegségekre jótékony hatással bíró fokhagymás akácméz is, amit Dr. Akácméz néven forgalmaztam. Ezt egy szűk kör nagyon szerette, de nem volt átütő sikere. Most már csak külön kérésre készítem” – mondja. Hozzáteszi: a jelenleg forgalmazott termékek mindegyike jól eladható.
Traktor vontatta vándorméhek
Most mintegy száz család gyűjti a mézet a zempléni város külterületén egy tangazdaság tőszomszédságában működő méhészetben. „Ez a hely jó, hiszen a közelben van egy gyümölcsös, egy fűzes, a vasút mentén pedig egy akácos húzódik” – mutat körbe a kerítésen túlra. A szezonban gyakran útra kelnek a méhekkel, de 60 kilométernél messzebbre nem mennek, annál hosszabb útra vállalkozni már nem éri meg, traktorral egyébként is sokáig tart megtenni a néhány tíz kilométeres utakat. Az első állomás Széphalom, majd átviszi az állományt Szabolcs megyébe, Kisvárda mellé.
A méheket általában április közepétől július végéig utaztatja. A pontosan megtervezett útvonal a méz alapanyagául szolgáló növények virágzását követi. Balázs most azt tervezi, hogy a méhészethez tartozó telken úgynevezett mézontó füvet telepít, ami augusztusban újabb muníciót ad a méheknek, amiket egyébként szeptember 15-éig el kell teleltetni. Ekkor több hónapra téliesíti a kaptárakat.
"Mivel ezt a kis szegénységemet nem kockáztatom, csakis olyan helyre pakolom le a méheket, ahol biztonságban vannak. Egyedül az akácosban gazdag, szabolcsi helyszínen nincs erre lehetőségem, így magam is kiköltözöm egy-másfél hétre kedvenc rovarjaimmal. Helyben pergetek, a mézet már hordóban hozom haza” – mondja. A következő helyszín a felsőberecki Bodrog-part, ahol sok a gyalogakác, az ártéri vadvirág, valamint a gátoldalon az aranyvessző. „Ebből az alapanyagból karakteres, különleges ízű, vegyes, mégis későn kristályosodó mézek készülnek” – magyarázza.
„Voltak méhpusztulások is, de az utóbbi három év egyébként sem volt szerencsés méhészszempontból. A 2010-es, kiemelkedően esős esztendőre mindenki emlékszik. Utána volt egy kis akácméz, meg napraforgó, 2012-ben pedig szinte semmi” – mondja Balázs. Idén azonban a hosszan tartó, mostoha időjárás miatt jóval kevesebb petét raktak az anyaméhek, mint máskor. A várhatóan kevesebb utód miatt nehezebb lesz a mézgyűjtés is. A kaptárak elején látható is, hogy csak néhány család aktivitása nagyobb, a legtöbb bejárat előtt alig röpködnek a méhek.
Az egészséges méz
Mint általában minden méhésznél, Balázsnál is az akácméz a legkeresettebb. „Azért szeretik az emberek, mert tiszta és kevésbé kristályosodik, mint a többi méz, vagyis sokáig folyékony marad. Egyébként a kristályosodással sincs semmi baj, attól a méz még teljes értékű, ám akit zavar az állaga, egy kicsit felmelegítheti, de vigyázni kell, mert 40 fok felett az egészségre hasznos alapanyagok, összetevők elkezdenek lebomlani” – magyarázza. A méhek gyűjtőmunkájához kapcsolható összes alapanyagot felhasználja, így például a propoliszt vagy a méhpempőt is.
„A méz kétségkívül az egyik legértékesebb táplálék, de méltatlanul háttérbe szorul a mindennapi táplálkozásban. Megelőzhetők vele a légúti és gyomorbetegségek, de közismert például a vértisztító hatása és egyes fajtái a termékenységet is erősítik” – sorolja Balázs, aki ezzel együtt is csak mértékkel fogyasztja a mézet. „A nagymamát viszont mézzel tartósítom. Ő elég sokat eszik belőle, és egész télen még csak el se köhintette magát” – mosolyog.
Odafigyelés, minőség
Balázs kézműves termékeket készít, a szortiment különleges, például levendulával, bodzabogyóval, hibiszkusszal, mazsolával, darált csipkebogyóval ízesített mézeket is tartalmaz, de népszerű a birsalmapálinkás ízű is, és a kevert mézek is jól fogynak. A munkát, az odafigyelést, a minőséget, az igényességet azonban nem tudja olyan mértékben érvényesíteni az árban, ahogyan szeretné. „A piacon a legtöbb ember számára egyik méz olyan, mint a másik. Hiába az igényes csomagolás, címke, a sokféle ízvilág, a vásárlóknak általában egyszerűen csak a kilós méz kell.” A sátoraljaújhelyi méhész szerint a nagyáruházak áraival nem tud és nem is akar versenyezni.
| Kevés méz fogy, pedig a magyar méz jó |
A magyarok nem számítanak nemzetközi összevetésben nagy mézfogyasztónak, az egy főre eső mézfogyasztás 0,7 kg körül van. A kézműves élelmiszerek megnevezés az elmúlt években nagyon elterjedt, ami önmagában nem feltétlenül jelent jó minőséget, viszont marketingszempontból sikeresen honosodott meg. Ha az ember biztosra akar menni, érdemes körülnézni a helyben elérhető termelők között, és közvetlenül a farmról beszerezni az élelmiszert. Mivel a méz minősége igencsak bizalmi kérdés, a méhészek esetében különösen fontos megismerni a beszerzési forrást. Az igazi méhészek büszkék a portékájukra, így a személyes érdeklődést örömmel veszik. Magyarországon nagyjából 16 ezren foglalkoznak méhészettel, a tiszta magyar méz jó minőségű, alkalmas javítóméznek, sokszor külföldről is ebből a célból veszik. Egy méhész akár 15-20 féle terméket is kínál, a legkülönfélébb növények mézéből. Nincsenek nagy mennyiségek: egy évben jó, ha összesen 50-100 mázsa méz összegyűlik. A nagy bevásárlóközpontok polcain sokszor méz néven forgalmaznak beazonosítatlan terméket: Kutasi Tamás, a Brunner Méhészet tulajdonosa szerint nagyon valószínű, hogyha ugyanannak a forgalmazónak a fajtamézeit összeöntenék egybe, és „eredetmeghatározás nélkül” felkínálnák az érintett kereskedőnek, az nem vásárolná meg. |
Tepliczky Balázs sokat jár vásárokra, de megválogatja hová indul el. „Nem engedhetem meg magamnak, hogy mellényúljak, hiszen ha nem figyelek oda, az utazás költségei és a helypénz elviszik a bevételt. Ezért csak azokra a helyekre megyek, ahol vélhetően nagy lesz a forgalom” – mondja. Legkedvesebb helye a budapesti Millenárison megrendezett Kézműves Magyar Ízek Vására, de rendszeres résztvevője a havonta megszervezett Tokaj-hegyaljai piacnak is.
Vannak viszonteladói is, de véleménye szerint az a legjobb, ha a termelőtől vásárolják a mézet. „Azt tapasztalom, hogy bár 2008-ban kezdődött a válság, az emberek tartalékai mára fogytak el. Most már néhány száz forint is számít. Ezért hiába olvasom az újságban a gazdasági szakemberek nyilatkozatait, hogy az időjárás, valamint a méhállományok megújulását gátoló tényezők miatt magasabb lesz a méz ára, én ezt nem tudom érvényesíteni az árakban.” Jelenleg őstermelőként dolgozik, de vannak olyan tervei, amelyek megkövetelik a vállalkozói kereteket. Az álma az, hogy kialakít egy stabil vásárlói kört, amely jól menő üzletté emeli a kis méhészetet, tömegtermelővé azonban semmiképpen sem akar válni. Ez nem is olyan szakma.
