Visszavetették a vállalatok kockázatkezelésére alkalmas fedezeti és opciós ügyletek terjedését a 2009-2010-ben ismertté vált, milliárdokban mért vállalati veszteségek. A bukásokat - az eredetileg a forint erősödésére vagy kismértékű kilengésére fogadó ügyleteknél - a forintárfolyam ellenkező előjelű drasztikus elmozdulása okozta – állapította meg az ING Bank elemzése. Ez a helyzet pedig azért jött létre, mert egyes vállalatok az opciós ügyletekkel nemcsak az árfolyamok mozgásától függő árbevételüket fedezték le, hanem spekulatív pozíciókat vettek fel, veszélyeztetve ezzel működésüket.

Az akkori ráfizetések híre még ma is visszafogja a vállalati keresletet az árfolyam-, a kamatláb- és a nyersanyagár-kockázatok kezelésére is jól használható fedezeti ügyeletek iránt. Az egyszerű határidős ügyletek ugyan egyre népszerűbbek, a devizaopciókat viszont még mindig elvétve alkalmazzák csak a vállalatok. Holott az opciós ügyletek nemcsak azt teszik lehetővé, hogy kiszámítható árfolyammal kalkulálhassanak hosszabb időszak távlatában, hanem azt is, hogy profitálhassanak a számukra kedvező irányba mozduló árakból is. Erre egy későbbi ár rögzítését szolgáló szimpla határidős ügylet nem alkalmas.

„Az opció lényegében egy egyszerű biztosítási forma, amikor díjat fizetek azért, hogy a kitűzött időpontban eldönthessem, élek-e az előre rögzített vételi vagy eladási lehetőséggel vagy sem” – emelte ki Kálmán Zoltán, az ING Bank treasury értékesítési üzletágának vezetője, aki szerint ennek az eszköznek továbbra is helye van a vállalati kockázatkezelésben, ezért fontos lenne, hogy minél előbb újraéledjen az ehhez szükséges szolgáltatások piaca. Arról nem is beszélve, hogy a devizaopciók a kötési összegek tekintetében is további rugalmasságot visznek a rendszerbe. Az opciók újbóli térnyeréséhez enyhülnie kell annak a túlzott óvatosságnak, amellyel a vállalatok jelenleg az opciós ügyletekről szóló ajánlatokat fogadják.

Az ésszerű kockázatkezelés egyik ismérve például, ha a nettó nyitott devizapozíció háromnegyedét fedezi le egy cég” – említett egy hüvelykujj-szabályt Kálmán Zoltán. A kockázatkezelési politika kialakításánál érdemes azt is felmérni, hogy a versenytársak bebiztosítják-e magukat a termeléssel összefüggő különféle pénzügyi piaci kockázatok ellen vagy sem, ez ugyanis befolyásolja piaci viselkedésüket és kihat ajánlataikra, eredményességükre is. 

A kockázatok kezelését szolgáló banki szolgáltatások között az árfolyamkockázat elleni védekezés a legelterjedtebb, de egyre több vállalat ismerkedik meg a nyersanyagár-kockázat vagy árukockázat elleni biztosítással is, bár ezt a szolgáltatást egyelőre még kevés bank kínálja. Az angol terminológia szerinti „commodity hedge” azoknál a cégeknél a legnépszerűbb, amelyeknél a kiadásokban meghatározó részt tölt be a szolgáltatás nyújtásához, illetve a termeléshez szükséges nyersanyag vételára.

Az árukockázattal kapcsolatos konzultációk nem csak ennek a kockázatfajtának a megértéséhez nyújtanak segítséget a vállalatok számára, hanem elősegítik azt is, hogy megértsék miben tér el egymástól a hedzs és a spekuláció. Bizony előfordul, hogy egy vállalat azért nem köt a kockázatait mérséklő fedezeti (hedzs) ügyletet, mert a menedzsment „nem támogatja a spekulációt”. Így tudtán kívül jelentős árfolyam, kamatláb vagy akár árupiaci spekulációba fog bele. Egy jól előkészített és összeállított vállalati kockázatkezelési politika ennek elejét tudja venni és meg tudja határozni, milyen külső kockázatkezelési eszközöket lehet és kell a vállalatnak bevetnie, hogy elérje üzleti céljait és tompíthassa az azokat zavaró piaci hatásokat.