Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az utóbbi években gyors egymásutánban több csokimanufaktúra is megjelent a piacon, így szinte a semmiből nőtt ki a kézműves szegmens a magyar csokoládépiacon. Az új vállalkozások piaci részesedése egyelőre szerény, sokat adnak viszont a minőségre és a technológiák átláthatóságára. Egyelőre a hazai piacot vették célba, de később a külföldiekre is rástartolnak.
Hazai kézműves csokoládékról igazából 2004, Magyarország uniós tagságának kezdete óta beszélhetünk – mondta a hvg.hu-nak Pataki János, a Cukrász-, Fagylalt- és Csokoládékészítők Világszövetségének elnöke. Az uniós csatlakozás előtt a csokoládé vámköteles volt, a behozott értéknek hozzávetőleg 50 százalékát be kellett fizetni, ezért a kézműves csokoládé gyakorlatilag teljességgel hiánycikk volt, hiszen sokkal drágábbak voltak az „igazi” csokoládéból készült édességek. A hamisítók gyakran használtak csokiutánzatot, például kakaóvaj helyett hidrogénezett növényi zsírt, ami az egészségre is károsabb.
Nyolc éve viszont megnyílt az út a hazai csokimanufaktúrák előtt, hiszen az összes világcég termékválasztékához vám nélkül hozzá lehet jutni, a kínálat pedig óriási. A legkedveltebb behozott csokoládé alapanyagok Belgiumból, Franciaországból és Olaszországból, valamint a tengerentúlról származnak.
"Konyhacégekkel" indult az iparág
Az azóta piacra lépő kézműves csokiüzemek élnek is a szabad piaci lehetőségekkel, és „igazi” alapanyagokból készült termékeikkel versenyeznek az import minőségi csokoládékkal. – A csokoládét, valamint a feltétek egy részét egy belga cég hazai képviseletétől szerezzük be – mondta lapunknak a ChocoCard manufaktúra tulajdonos-ügyvezetője, Foki Izabella. A hozzávalók egy részét a bécsi nagybani piacról hozzák be (a cég az osztrák határtól 100 méterre lévő Albertkázmérpusztán működik, így a piac minimális távolságra van tőlük – a szerk.), a pisztáciát pedig Szicíliából rendelik.
A vállakozásba eddig mintegy 15 millió forintot fektettek, de az ügyvezető szerint további beruházások szükségesek. A manufaktúra igazi „konyhacég”, saját lakásukban kezdték a csokigyártást – igaz, akkor még csak saját fogyasztásra –, majd mikor megfogalmazódott a vállalkozás ötlete, akkor építettek egy műhelyt.
Hasonló körülmények között indult a 2008 októberének elején 700 ezer forint törzstőkével létrehozott Pelle-Molnár Kézműves Kft. Ők is saját konyhájukban kezdték a kísérletezést, és egy év után döntöttek a cégalapítás mellett, amihez természetesen műhelyt is kellett építeni. Szintén belga import csokoládét használnak a termékeik elkészítéséhez, de elmondták, hogy amiből csak lehet, magyar alapanyagot vásárolnak. A Csokoládia pedig Olaszországból, Belgiumból és Franciaországból is vesz alapanyagokat. Kakaóbabot is importálnak, amit a manufaktúrájukban válogatnak, tisztítanak és pörkölnek.
A kis műhelyek csodákra képesek
Pataki János elmondta, hogy még mindig többségben vannak azok a cukrászok, akik csokoládéutánzattal dolgoznak. Szerinte annak ellenére, hogy jó híre van a magyar kézműves csokoládéknak, és egyre nagyobb divat vásárolni őket, a piaci részesedésük alig éri el az 5 százalékot. Az általunk megkérdezett manufaktúrák is bizonytalanok voltak a kérdésben, mennyi is lehet a piaci részesedésük, mivel pontos adataik nincsenek, de nagy jóindulattal is legfeljebb 5-10 százalék közé teszik.
A múlt év végén Monte Carlóban 16. alkalommal megrendezett „Salon Monte Carlo Gastronomie” gasztronómiai szakkiállításon is „megméretett” és sikerrel járt a chocoMe. A 2010-ben indult chocoMe egyedülálló termékfejlesztés, melynek köszönhetően a táblás csokoládé olyan különleges és csúcsminőségű feltétekkel készülhet, mint a Hawaiiról érkező fekete tengeri só, a brontei pisztácia, a Goji bogyó, a narancsos-bors fűszerkeverék, a kandírozott rózsa-, jázmin- vagy ibolyaszirom, a 23 karátos aranypelyhek, a liofilizált gurulós málna, meggy, eper, őszibarack, vagy akár a Haribo gumimaci.
Az alacsony részesedének az is oka lehet, hogy árban az élelmiszeripari csokoládék nagyot vernek a kézműves csokikra – míg egy-egy tábla „bolti” csokit már pár száz forintért megvásárolhatunk, a kézműveseknél ez az összeg a többszöröse, az átlagáruk 1400-1600 forint. Pataki János hozzátette, hogy az elmúlt 2-3 év természetesen ebben a rétegben is gondokat okozott, nem kedvezett az időszak a magasabb árfekvésű termékeknek, de ennek ellenére is növekszik a kézműves csokoládék iránti kereslet. A magasabb összegért cserébe viszont garantáltan jó minőséget kap az ember, ezekben az édességekben nem találunk mesterséges aromát, színezéket vagy tartósítószert.
Pataki János szerint a fogyasztókra is ráférne a „tudatformálás”; az átlagember nem ismeri fel, milyen az igazi csoki, pedig ezt nem is lenne olyan nehéz elsajátítani: meg kell nézni, milyen a csokoládé fénye, hogy pattan, milyen íze van. „Ki kell alakulnia a csokikultúrának is” – mondta. Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy a szakiskolákban ismét tantárgy legyen a csokoládékészítés, ez ugyanis 30-40 éve nem tananyag a cukrászoknál. Egy-egy tanfolyam kivételével nincs olyan intézmény, ahol ezt olyan magas szinten lehetne tanulni, mint Franciaországban vagy Belgiumban.
„Igazi csokimester az lehet, akiben megvan a minőségi elvárás, a technológiai tudás” – mondta a cukrászmester. „Ez egy komoly szakma, több éves tanulást igényel. Legyen jó ízlése, lelkesedése a mesternek, tegye bele a szívét, a lelkét – ezen múlik. A kis műhelyek csodákra képesek” – tette hozzá Pataki János.
A multik nem ellenségek
A ChocoCard még fiatal cég – a használatba vételi engedélyt és a regisztrációt 2011 novemberében kapták meg, így nekik egyelőre az elsődleges terítési piacuk a webáruházuk. „Emellett folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy jelen legyünk a fontosabb csoki-, illetve delikáteszboltokban” – mondta Foki Izabella. Jelen körülmények között ők vagy személyesen szállítják a boltokba a termékeiket, de az egyéni megrendelőknek postán küldik el az édességeiket.
A Pelle-Molnár Kézműves Bonbon ezzel ellentétben tatai üzletükre helyezi a hangsúlyt, valamint több budapesti és vidéki viszonteladójuk van. A fővárosba kéthetente, személyesen szállítják a nassolnivalót, míg a többi helyre futárszolgálattal jutnak el a csokoládék. Bár van honlapjuk, a webáruházzal igen keveset foglalkoznak, mert szerintük a „a futárdíj és a megvásárolt termék összemérhető”, így a vásárlóknak elmegy a kedvük az online rendeléstől.
Szilágyi Antal a 2010-ben alapított Csokoládia Kft. egyik tulajdonosa azt mondta, mind boltokban, mind online jelen vannak, de az utóbbi a forgalmuknak csak kis hányadát teszi ki jelenleg. Fő központjuk az újbudai üzletük, de több vidéki városban is ott vannak. Emellett néhány terméküket az Intersparban is meg lehet találni. „A mostanában sokat emlegett 'multiellenességre' tökéletesen rácáfolnak a tapasztalataink. Mi sokat köszönhetünk ennek az együttműködésnek, többek között az országos ismertséget” – nyilatkozta Szilágyi Antal.
Kapacitás és gyártás
Gyártott mennyiség | Gyártási kapacitás | |
| ChocoCard | még nincs lezárt üzleti év | éves szinten 26 500 darab, ez nagyjából 2 tonna csokoládé-alapanyag felhasználását jelenti |
| Pelle-Molnár Kézműves | hozzávetőleg 1200 kg táblás csokoládé formájában, és mintegy 450 kilogramm bonbon formájában | napi 3 kilogramm bonbon és 180 táblás csokoládé |
| Csokoládia | a termelés tavaly átlépte a 2000 kilogrammot | 2000 kilogramm felett |
A kereskedőként induló családi vállalkozást 500 ezer forint törzstőkével hozták létre, de a startnál összesen mintegy 5 millió forintot tettek a cégbe, és a bevételeket azóta is visszaforgatják. Működésük első évében 12,7 millió forint feletti árbevételt értek el. A vállalkozás a csokikészítés beindítását követően sem adta fel a kereskedői profilt.
A külföldi értékesítés egyelőre nem pálya
A ChochoCard egyelőre a hazai piacra szeretne „betörni”, később osztrák, valamint szlovák megjelenést szeretnének. Pelle-Molnárék jelenleg kizárólag itthonra dolgoznak, de ők is nyitnának külföldre. Egyelőre a Csokoládia is magyar piacra termel, de kísérleteztek nemzetközi szinten is: volt két sikertelen németországi próbálkozásuk, mostanában Norvégiában puhatolóznak.
„Kicsit hasonló a szituáció egy külföldi tárgyalásnál, mintha nálunk szeretne betörni mondjuk egy moldáv gyártó a termékeivel. Nehéz megküzdeni a keleti bélyeggel” – nyilatkozta Szilágyi Antal.
