Az informatika alkalmazása kapcsán a hivatal többször is tanúbizonyságát adta annak, hogy – ha szabad az angol nyelvből átemelt eufémizmussal élni – „kihívásokkal küzd”. A kitöltendő formanyomtatványokba beégetett automatizmusok nemegyszer hibásan működnek, arra kényszerítve ezzel a pályázót, hogy a cél érdekében illegálisan módosítsa a hivatalos nyomtatványt. Az adatszolgáltatás egyes fajtáira csak elektronikus úton van lehetőség, de előfordul – például az EMIR (Egységes Minisztériumi Információs Rendszer, az EU-s pályázatok kormányzati kezelő rendszere) Projekt Előrehaladási Jelentése esetében –, hogy a felugró ablaka nem alkalmas a jellemzően ezer karakternél hosszabb tartalom rögzítésére. No, ekkor jön a hiánypótlás, amit viszont ismét csak Word-formátumban lehet beküldeni.

Mindenki másképp csinálja – a különböző pályázatokat felügyelő szervezetek különböző elvárásokat támasztanak, és a pályázó csak reménykedhet, hogy sikerül az adott hatóság szája íze szerint benyújtani az anyagot. Van olyan energetikai pályázat, amelynek esetében táblázatos formában kell 2038-ig megsaccolni a vízdíj alakulását. Eltekintve attól, hogy az így keletkezett dokumentum milyen kínok elé állítja majd az olvasót (ha egyáltalán lesz olvasója az ilyen anyagnak), kérdés, hogy mi haszna van jós-szerepbe kényszeríteni a pályázót. Igaz, a misztikum más esetekben sem áll messze a kiíróktól – van úgy, hogy a gondolatolvasás is alapkövetelmény. Teszem azt, az informatikai pályázatokhoz sehol sincs kifejtve a kifizetési kérelemhez beküldendő dokumentumok teljes köre (pl. oktatási tematika, jelenléti ív, teljesítés-igazolás, minden számlához külön jegyzőkönyv stb.), s így – még pályázatíróként is – szinte kizárt a hiánypótlásmentes elszámolás, ami megint csak csúszáshoz vezet.

A pályázati rendszer jelenlegi működése, széttagoltsága sajnos kedvez a hasonló, bosszantó jelenségeknek. „A támogatási projekteket jellemző, nehezen elkerülhető késedelmek egyrészt megviselik a pályázati folyamat résztvevőit, másrészt azzal fenyegetnek, hogy nem jut idő lehívni a Magyarországnak megítélt EU-támogatás teljes keretösszegét” – hangsúlyozza a Magyar Pályázatkészítő Iroda vezérigazgatója, Essősy Zsombor. A 2007-2013-as támogatási időszak félidejében járunk, s eddig a pénzek alig több mint 10 százalékát fizették csak ki.

Legfőbb ideje átgondolni és megtervezni, hogyan és mire költjük a fennmaradó több ezermilliárd forintot.

Arra az esetre, ha a kitöltő program helyett Word-adatlapot kapó pályázónak mégis sikerülne korrekt tartalommal beadni a pályázatot, a hivatalnak van még eszköz a tarsolyában, amivel hiánypótlásra, korrekcióra utasíthatja a támogatásért folyamodót. Ezek közül álljon itt most csak három – ízelítő gyanánt.

1. Egy milliárdos nagyságrendű projekt azért lett hiánypótlásra ítélve, mert az aláírási címpéldány előnyomott vagy nyomtatott betűs cégnév használatát írta elő, amit a bíráló úgy értelmezett, hogy a pályázatot aláíró személy nevére van szükség – nyomtatott betűkkel.

2. Az egyik telephely-fejlesztési pályázat esetében az eredeti telekkönyvi kivonat kívánalma okozta a fennakadást, ugyanis a közreműködő szervezet nem fogadta el a Földhivatal által kibocsátott hiteles dokumentumot, mert azon az szerepel, hogy „Telekkönyvi kivonat másolata” (mert a Földhivatal az olyan, hogy az „eredetit” senkinek nem adja oda).

3. Egy ipartelepek kialakítására kiírt pályázatban az szerepelt, hogy az új termelőcsarnok kivitelezési költségei (néhány felsorolt kivételtől eltekintve) elszámolhatók. A gyanútlan pályázó azonban hiába állította be elszámolásába a felvonulási épület, az ideiglenes mellékhelyiségek és a daruzás árát, mert kiderült, hogy a kérdéses bíráló ezeket épp nem sorolja a kivitelezés költségei közé, s erre való hivatkozással csökkentette is a megítélt támogatás mértékét.