Az ítélet precedens értékű lehet a Franciaországban az utóbbi időben óriási botrányokat kiváltó magas menedzserfizetések kérdésében. A 71 éves, jelenleg Svájcban élő nyugdíjas menedzser 1997 és 2006 között vezette a világ legnagyobb építőipari csoportját, amelynek egyik kisrészvényese 2007-ben tett ellene feljelentést.  Zachariast a kétezres évek elején a legjobban kereső francia vállalatvezetőként tartották számon: 2003-ban még évi 2,9 millió eurót keresett, 2004-ben már 3,3 millió eurót, s nyugdíjazásakor már 4,29 millió eurós évi fizetése volt, amelynek alapján 12,8 millió eurós végkielégítéssel távozott. Állami nyugdíján felül a Vinci évi 2,9 millió eurós kiegészítő nyugdíjat állapított meg számára, s milliós nagyságrendben kapott részvényopciókat is. 

Az ügyészség azzal vádolja Zachariast, hogy bizalmi embereit ültette a fizetéseket megállapító igazgatótanácsba, s így gyakorlatilag saját maga dönthetett a számára történő kifizetésekről. "A siker nevében nem engedhető meg minden, és nem is igazolható minden" - érvelt vádbeszédében Marie-Aimée Gaspari ügyész, aki szerint egyértelmű, hogy kizárólag a vállalatvezető érdekében történt csalás a fizetések megállapításának szabályozásakor.

Zacharias tagadja az ellene felhozott vádakat és úgy véli: megérdemelte fizetését és a magas prémiumokat, mert neki köszönhette a Vinci a látványos növekedését. Fabrice Rémon, egy kisrészvényeseknek tanácsot nyújtó iroda vezetője a France 2 közszolgálati televízióban viszont azt hangsúlyozta, hogy nem Zachariast, hanem az igazgatótanácsi tagokat kellene inkább megkérdezni arról, hogyan engedélyezhették a hihetetlen mértékű kifizetéseket az elnök-vezérigazgatónak.