Az EU-ban 48 óra a munkaidő – szigorítanák a kivételeket
Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az európai munkaügyi szabályozásokban a munkaidő és a pihenőidő fogalma mellett vezessenek be egy harmadik kategóriát is, a nem munkával töltött, de munkaidőnek számító ügyeleti időt.
Sztavrosz Dimasz, a testület szociális és foglalkoztatáspolitikai kérdésekért felelős tagja azt a dokumentumot ismertette, amelyben az EU döntéselőkészítő és végrehajtó intézménye új megfontolásokat és javaslatokat ajánl a szociális partnerek figyelmébe a munkaidőre vonatkozó irányelv módosításának ügyében. Az EU-ban 1993 óta van érvényben a munkaidő szabályozására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó közösségi irányelv, amelyet azonban a gyakorlati fejlemények és az Európai Bíróság munkajogi ügyekben hozott bizonyos döntései több tekintetben elavulttá tettek. Az utóbbi időben egyre sürgetőbben merül fel módosításának szükségessége, és az év elején a bizottság is ezért kezdeményezett konzultációkat a szociális partnerekkel.
Az egyeztetések első fordulója után a testület három olyan problémát emelt ki, amelyről véleménye szerint a munkaadóknak és a munkavállalóknak további tárgyalásokat kellene folytatniuk. Először is, az Európai Bíróság közelmúltbeli döntései után tisztázni kellene, milyen mértékben tekinthető munkaidőnek az ügyeletben töltött idő (elsősorban, de nem kizárólag az egészségügyi dolgozók esetében). Másodszor, meg kell vizsgálni, hogyan lehet megelőzni, hogy a munkáltatók visszaéljenek a munkaidőt legfeljebb heti 48 órában meghatározó szabály alóli kivételek lehetőségével. Végül, a bizottság javasolja, hogy a 48 órás heti átlagot ne a jelenlegi szabályozásban szereplő négy hónap, hanem ennél hosszabb időszak alapján számítsák ki.
Az Európai Bíróság egy nemrég hozott döntésében kimondta, hogy az egészségügyi dolgozók ügyeletben töltött idejét teljes munkaidőnek kell tekinteni, amit azonban a tagállamok gyakorlatilag egyöntetűen elutasítanak. Sőt, egy részük még azt is kétségbe vonja, szükség van-e egyáltalán a munkaidőre vonatkozó közösségi irányelv fenntartására.
Problémákat okoz a heti 48 órás szabálytól való eltérést lehetővé tévő úgynevezett kimaradási záradék alkalmazása is, amely a legszélesebb körben Nagy-Britanniában terjedt el. Ennek alapján az alkalmazottak – bizonyos feltételek mellett – lemondhatnak arról a jogukról, hogy megtagadják a hosszabbított munkaidők vállalását. Az irányelv elfogadása óta Nagy-Britannia mellett több tagállam – Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország és Luxemburg – is hozott vagy tervbe vett olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a kimaradási záradék korlátozott alkalmazását bizonyos ágazatokban. A bizottságnak az irányelv végrehajtásáról szóló jelentése azt állapítja meg, hogy a jogszabályban erre vonatkozóan előírt garanciák nem mindegyike érvényesül. Gyakran előfordul például, hogy az alkalmazottakkal munkaszerződésükkel egyidejűleg íratják alá a kimaradási záradék alkalmazásához való hozzájárulásukat. Mostani állásfoglalásában ezért a bizottság többek között annak megfontolását javasolja a szociális partnereknek, hogy meg kellene szigorítani a záradékok egyéni alkalmazásának a feltételeit, vagy esetleg kollektív szerződések részévé kellene tenni őket. (MTI)
Az egyeztetések első fordulója után a testület három olyan problémát emelt ki, amelyről véleménye szerint a munkaadóknak és a munkavállalóknak további tárgyalásokat kellene folytatniuk. Először is, az Európai Bíróság közelmúltbeli döntései után tisztázni kellene, milyen mértékben tekinthető munkaidőnek az ügyeletben töltött idő (elsősorban, de nem kizárólag az egészségügyi dolgozók esetében). Másodszor, meg kell vizsgálni, hogyan lehet megelőzni, hogy a munkáltatók visszaéljenek a munkaidőt legfeljebb heti 48 órában meghatározó szabály alóli kivételek lehetőségével. Végül, a bizottság javasolja, hogy a 48 órás heti átlagot ne a jelenlegi szabályozásban szereplő négy hónap, hanem ennél hosszabb időszak alapján számítsák ki.
Az Európai Bíróság egy nemrég hozott döntésében kimondta, hogy az egészségügyi dolgozók ügyeletben töltött idejét teljes munkaidőnek kell tekinteni, amit azonban a tagállamok gyakorlatilag egyöntetűen elutasítanak. Sőt, egy részük még azt is kétségbe vonja, szükség van-e egyáltalán a munkaidőre vonatkozó közösségi irányelv fenntartására.
Problémákat okoz a heti 48 órás szabálytól való eltérést lehetővé tévő úgynevezett kimaradási záradék alkalmazása is, amely a legszélesebb körben Nagy-Britanniában terjedt el. Ennek alapján az alkalmazottak – bizonyos feltételek mellett – lemondhatnak arról a jogukról, hogy megtagadják a hosszabbított munkaidők vállalását. Az irányelv elfogadása óta Nagy-Britannia mellett több tagállam – Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország és Luxemburg – is hozott vagy tervbe vett olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a kimaradási záradék korlátozott alkalmazását bizonyos ágazatokban. A bizottságnak az irányelv végrehajtásáról szóló jelentése azt állapítja meg, hogy a jogszabályban erre vonatkozóan előírt garanciák nem mindegyike érvényesül. Gyakran előfordul például, hogy az alkalmazottakkal munkaszerződésükkel egyidejűleg íratják alá a kimaradási záradék alkalmazásához való hozzájárulásukat. Mostani állásfoglalásában ezért a bizottság többek között annak megfontolását javasolja a szociális partnereknek, hogy meg kellene szigorítani a záradékok egyéni alkalmazásának a feltételeit, vagy esetleg kollektív szerződések részévé kellene tenni őket. (MTI)
