A hóesés – még ha csak pár centi is – mintha minden évben teljesen felforgatná a közlekedést, általánossá válnak a késések, járatkimaradások és a közúti balesetek. Bár minden évbenig bosszankodunk azon, hogy nem lehetett erre felkészülni, a probléma nem új. “Tél tábornok” már a XIX. században is támadt, megírta az újság.
Káoszt okozott a havazás – olvasható a címben, ami hiába illik a mai napra, 1998-ban jelent meg az azóta megszűnt Népszabadság cikkében, amely az Arcanumon még ma is olvasható. A december 5-i lapszámban közölt írás felvezetője is vészjósló: “Az Útinform azt jelentette, hogy minden út járható. Budapesten azonban gyakorlatilag megbénult a közlekedés délután.” Később megtudhatjuk, hogy Budapesten főleg az okozta a problémát, hogy a hidegben az autók akkumulátora megadta magát, a Magyar Autóklub segélyszolgálata pedig a nagy terhelés alatt összeomlott, így hiába kérték az autózók a sárga angyalok segítségét. Nem csak a fővárosban volt azonban káosz, a cikk beszámol problémákról Miskolc, Veszprém és Baranya térségéből is. Végül egy ma is aktuális idézet a cikkből:
Az első hóesés hatására hirtelen hússzorosára nőtt a gumijavító műhelyek forgalma. A kevéssé előrelátó megrendelők döntő többsége most akarta a nyári gumikat télire cseréltetni, lehetőleg azonnal.”
Bár 1998 nem volt olyan rég, az Arcanum adatbázisában kutatva sokkal régebbi cikkeket is találunk a hókáosz témájában. “A mult [sic] heti 4. 5. és 6-án tartott erős havazás még a vasúti közlekedésben is fennakadást szült. Mint értesültünk, a csütörtöki éjfél előtti vonat még péntek délelőtt 11 órára – tehát 12 órai időzés után sem jutott be a helybeli indóház udvarára, Csaba és Orosháza közt, Csorvás körül útját állván a nagy hófúvás. A péntek hajnali vonat, melynek Szeged felől fél 4-kor kelle érkeznie: délelőtt fél 11 óra körül hajtott be az indóházhoz” – írta a Hód-Mező-Vásárhely, 1876 januárjának elején. Egy évtizeddel később pedig a Pesti Hírlap Havas világ. (A közlekedési mizériák.) címmel közölt cikket. Ebből értesülhettek az olvasók, hogy bár megszűnt a havazás, a problémák még nem, és elhárításuk érdekében a “hatóság most már a legerélyesebb lépeseket teszi meg, nem kímélve a költségeket”.
1886 tele különösen kemény lehetett, mert február 5-én a Budapesti Hírlap hosszan sorolta a havazás okozta vasúti késéseket. A késések a teljesség igénye nélkül: 6 óra 30 perc, 4 óra 20 perc, 4 óra. Nehéz megítélni azt is, hogy azok jártak-e rosszabbul, akik Pécsről Budapestre indultak február 3-án délután, vagy akik Szekszárdról szerettek volna a fővárosba jutni. Az előbbi, a menetrend szerint valamivel este fél kilenc után érkező vonat csak másnap reggel nyolc óra után érkezett meg. Szekszárdról ezzel szemben el sem indult a szerelvény, de így az utasoknak legalább nem kellett a vonaton várniuk egy éjszakát. 1889 decemberének elején is totális káoszról számolt be a Budapesti Hírlap, azonban nem mulasztotta el megjegyezni, a helyzet bár itthon nem jó, Ausztriában még rosszabb. 1925 novemberében pozitívan indult a tél: a 8 Órai Újság arról írt, hogy bár 29-én hajnalban sűrű havazás indult meg az országban, a vasúti közlekedésben nincs fennakadás, ráadásul a hólepel előnyös hatással van a mezőgazdaságra.
Az 1925-ös, majdnem száz évvel ezelőtti cikkben arról is írtak, hogy ugyan a teherárukkal megrakott fuvaros kocsik kisebb-nagyobb nehézségekkel közlekednek, a fővárosban 1300 ember dolgozik a hó eltakarításán, az állandó hóesés miatt megfeszített erővel, váltott csoportokban, egész éjjel. A cikk szerint
a főváros újítással is kísérletezett: az egyik locsoló kocsijukra hóekét szereltek, amely aztán hatékonyan tudta tisztán tartani az Andrássy utat.
A lap megjegyezte azt is, hogy a villamosközlekedés is zavartalan, hiszen a hóesés a felsővezeték áramellátást nem befolyásolja. Nem volt azért minden teljesen problémamentes, mert a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úton egy megrakott teherkocsi a villamossínekre csúszott, ez okozott némi fennakadást. Megjegyezték a cikkben azt is, hogy a Magyar Királyi Államvasutak is felkészült, így komoly fennakadás nem, legfeljebb kisebb-nagyobb késések azért előfordulnak.
A Filmhíradó is beszámolt 1940 januárjában az egész országban a közlekedést megbénító havazásról:
A témában megkerülhetetlen 1986/87 tele. A ‘87 januárjában kezdődő, a köznyelvben mégis “86-os havazásként” emlegetett esemény tényleg szinte az egész országot megbénította, ahogyan az az akkori M1 Híradóból is kiderült:
Január 12-én a Népszabadság a címlapon számolt be arról, hogy egész Európában tombol a tél, másnap pedig már a teljes első oldalt elfoglalta az országban kialakult rendkívüli helyzet. A MÁV pedig már ekkor is a központban volt, a bevezető után a cikk azzal indul: vasárnap 90 szerelvény összesen 2545 percet késett, majd hétfő reggelre erősen korlátozni kellett a vonatforgalmat. Valóban válságos volt a helyzet. Országszerte számtalan autó rekedt el a hóban, Komárom megyében az összes mellék- és összekötő út járhatatlan volt, Borsodban 130 települést zárt el a hó a külvilágtól, de a fővárosban is komoly problémát okozott a szűk három nap alatt lehulló, félméteres hó.
Ahogy az elmúlt években rendszeresen úgy idén is – bár lehetett előre tudni, hogy érkezik – az első hó komoly fennakadásokat okozott. Kora reggel a HVG is megírta, hogy több vonat nem, vagy módosított menetrend szerint közlekedik, de Karácsony Gergely főpolgármester is hiába biztosította a fővárosiakat arról, hogy készülnek, illetve ajánlotta a közösségi közlekedést, a BKK-nak sem sikerült döccenőmentesre a délelőtt, és az autósok baja is meggyűlt az időjárással.
“A kép nem valami vigasztaló. Megismétlődött november közepén, vagyis a tegnapi nap délelőttjén az, ami két évvel ezelőtt, egy nagyobb hóesés kapcsán már előfordult: bizonytalanná vált a főváros közlekedése” – az idézőjel azért indokolt, mert újfent a múltba ugrunk: 1965 novemberében jelent meg A hó télen esik című cikk a Népszabadságban. A szerző, bár elismeri, hogy a “váratlan” (idézőjel az eredetiben – a szerk.) akadályok elhárítása nem lehet teljesen zökkenőmentes, emlékeztet arra is, hogy “télen hó is szokott esni, olykor sok, amelyet gyorsan, szakszerűen, megfelelő erők mozgósításával el kell takarítani, különben megbénul a közlekedés. Jó lenne a következőkben a kissé fellengzős nyilatkozatok helyett inkább azt tapasztalni, hogy a köztisztasági szerveket és közlekedési vállalatokat nem éri váratlanul a tél nagyon is szokásos kísérője, a hóesés.”
(Nyitóképünkön a budai Vár 2024. november 22-én. Fotó: Cabrera Martin)
