Az erről szóló törvénymódosítás nemcsak a magyar csapatok külföldi bevetésére vonatkozik, hanem a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozására is.
Novembertől a korábbi gyakorlattól eltérően már nem a parlament, hanem egyenesen a kormány dönthet a magyar katonák külföldi bevetéséről.
Ahogy azt korábban a HVG is megírta, a törvénymódosítás legfontosabb eleme a külföldi csapatmozgásokat és a határátlépést igénylő műveleteket érinti. Eddig ezekről kétharmados parlamenti többséget igénylő törvényben kellett dönteni, ám a módosítás több elemet delegál rendeleti – tehát bizottsági és parlamenti vitát és szavazást nem igénylő – szintre.
A kormány egyedi határozatban dönt majd a magyar katonák külföldi bevetéséről, amit a Magyar Közlönyben meg kell jelentetni, azonban, ha a dokumentum minősített adatot tartalmaz, akkor nem kell azt nyilvánosságra hozni. De mi számít ezekben az esetekben minősített adatnak? Gyakorlatilag minden – derül ki Kis-Benedek József biztonsági szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi oktatójának nyilatkozatából. „Miért mennek oda, hogyan mennek oda, milyen eszközöket visznek magukkal” – sorolta Kis-Benedek a 24.hu-nak. A szakértő szerint természetesen vannak bizonyos információk, amelyek biztonsági okokból nem tartoznak a nyilvánosságra. Ugyanakkor Kis-Benedek szerint olyan NATO-s vagy uniós kérés nem volt, hogy a közös katonai misszióikról ne a parlament, hanem a kormány dönthessen, mert az sokkal gyorsabb és egyszerűbb. Az egyéb missziókról pedig szerinte illő lenne, hogy a parlament határozhasson.
A törvénymódosítás egyébként nemcsak a magyar csapatok külföldi bevetésére vonatkozik, hanem a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozására is. Ebben az esetben azonban meghagyták a parlament jogkörét általánosan, csak a NATO, az EU vagy az ENSZ döntésén alapuló határozatok esetében kapta meg a kormány a döntés jogát.
A portál megkereste a Honvédelmi Minisztériumot, hogy valóban jól értették-e, hogy titokban lehet tartani bizonyos missziókat. Válaszukban ezt nem cáfolták, mint írták „a háborúk korában a megváltozott biztonságpolitikai környezet megköveteli a korábbiaknál gyorsabb, rugalmasabb reagálóképességet a közjogi döntéshozatalban. A módosuló törvényi szabályozás számos európai uniós és NATO-tagország szabályozási gyakorlatához hasonló.”
