A magyar–ukrán származású ungvári egyetemi tanár Budapesten adott interjút, de a nagyköveti kinevezéséről továbbra sincs semmi hír, ráadásul a labda már egy éve Kijev térfelén pattog.
„Ez nem tőlem függ, hanem Ukrajna külügyminisztériumától” – jelentette ki Sándor Fegyir a 444-nek adott interjújában, amikor arról kérdezték, hogy lesz-e belőle budapesti ukrán nagykövet.
Sándor szerint a kinevezésével kapcsolatban túl vannak minden procedúrán, már csak technikai kérdések maradtak hátra, de ezekről nem rendelkezik információval.
Amikor megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye arról, hogy már olyan híreket hallani, hogy Kijev végül nem is őt, hanem az ideiglenes ügyvivő Balogh Istvánt, vagy a kirendeltséget már két alkalommal is korábban vezető Jurij Muskát delegálja a helyére, Sándor elmondta, hogy nem tartozik azok közé, akik mindenáron magas pozíciókba akarnak kapaszkodni.
„Megvannak a kapcsolataim, a barátaim, úgy otthon, mint Magyarországon. Amit nagykövetként tehetnék, azt így is meg tudom tenni” – jelentette ki.
A magyar–ukrán kapcsolatról elmondta, hogy csak ott van gond, ahol az egyik közösség nem ismeri a másikat „nincs tudásuk, tapasztalatuk, hiányoznak a személyes élményeik. Ott könnyebb az ellenségkeresés és az ellenségkép-teremtés. Akinek akár csupán elemi szintű információi vannak, abban fel sem merülnek az ilyen dilemmák” – mondta.
A két nép közötti kapcsolat erősítését igyekszik Sándor szolgálni azzal is, hogy a közösségi csatornáin a magyarokról, a magyar kultúráról és gasztronómiáról készít ismeretterjesztő sorozatot.
„Ha véletlenül nem rakom ki a soron következőt – előfordult már, hogy elfelejtettem –, akkor reklamálnak. Nem csupán kommenteket, leveleket is kapok, köszönik az anyagokat, kérdéseket tesznek fel, javaslatokkal élnek” – mondta el a sorozat fogadtatásáról.
Ami a politikát illeti, szerinte az ukrán–magyar viszony, a propaganda mögött valójában lényegesen pragmatikusabb, mint azt az ember gondolná. Például a magyar kormány gyakran hangoztatja, hogy Magyarország nem szállít fegyvereket Ukrajnának, ám a gyakorlatban ez mégis megvalósul, hiszen számos Magyarországon gyártott fegyver jut el Ukrajnába, bár igaz, hogy nem a magyar–ukrán határon át kerülnek be az országba, hanem kerülőúton.
Ebből kifolyólag gondolja azt is, hogy Orbán Viktor tényleg a magyar érdekek mentén politizál, és nem oroszbarátság motiválja. Mint mondta, ő nem katonaként, nem ukránként, vagy magyarként mondja, amit mond, hanem szociológusként. „Engem nem az érdekel, amit mondanak, hanem az, hogy mi történik” – mondta.
A frontról is beszélt, amikor megkérdezték tőle, hogy valóban válságosra fordult-e a katonai helyzet több szakaszon is.
„Egy 100 milliós nemzet háborúzik egy most 20 millióssal. Olyan árat fizet kisvárosokért, Bahmutért, Avgyijivkáért, Vuhledarért, ami emberéletekben mérve iszonyú aránytalan. Így is lehet, de semmi értelme vagy hozadéka. A háborúkat rendszerint erőforrásokért vívják, itt erről szó sincs. Csak ideológia van. A szörnyeteg erőszakkal ki akarta terjeszteni ideológiájának érvényességét. Más hatalmak is csináltak már ilyet, maga Oroszország is csinálja ezt máshol is” – jelentette ki.