Úgy tűnik, a Fidesz már csak abban bízhat, hogy a Mi Hazánktól csábít át szavazókat. Mi más lenne az oka annak, hogy Lázár János építésügyi miniszter bejelentette, műemléki védelem alá helyezi a felavatása óta súlyos politikai konfliktusok kereszttüzében lévő XII. kerületi turulszobrot, nehogy a most hivatalba lépett polgármester, Kovács Gergely elvitesse azt. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt elnöke a kampányban valóban azt ígérte, hogy a sokak számára a nyilas terror szimbólumaként megjelenő alkotást eltávolítja a köztérről, ám győzelme után többször kijelentette, hogy egyelőre nem ez a legfontosabb dolguk.

Úgy tűnt, csak a Mi Hazánk csap le az egyelőre nem létező turulügyre. Ők szerveztek tiltakozó demonstrációt október 23-ára a szoborhoz, ami most Lázár okafogyottá tett. Toroczkai László a Mi Hazánk elnöke igyekezett jó képet vágni, hogy a Fidesz ismét elvitte egyik témájukat, mondván: “A Turul-szobor ügyében valami elindult, amit üdvözlünk, de nem hagyhatjuk abba a nyomásgyakorlást! Találkozzunk holnap 15 órakor a magyarok fővárosának XII. kerületében! Megvédjük a Turul-szobrot!”

Lázár János bejelentése azonban kicsit sántít. Mivel anno, a Miniszterelnökséget vezető miniszterként is hozzá tartozott a műemlékügy, tisztában lehetne a műemlékké nyilvánítás szabályaival. A kormány 68/2018 rendelete szerint, ahhoz hogy egy épület, vagy szobor műemlék legyen, először is értékvizsgálat szükséges, aminek a tudományos dokumentációját nyilvánosságra kell hozni, és ez alapján lehet megalkotni a rendeletet.

A Lázár-magyar szótár szerint a miniszter nyilvánvalóan ideiglenes műemléki védelemre gondolt, illetve ezt rendelte el. Ehhez van ugyanis joga. A különbség nem nagy, az ideiglenes védelem szinte megegyezik a műemléki védelemmel, ám csak egy évig érvényes, ami további egy évvel meghosszabbítható. De ha ez idő alatt nem születik meg a dokumentáció, akkor megszűnik a védelem. Nem lesz könnyű Lázárnak szakértőket találni, akik erre a közepes köztéri alkotásra rányomják a műemléki pecsétet. Egyébként még az ideiglenes védelem jogossága is kérdéses, hiszen, a bíróságon valószínűleg nehezen bizonyítaná, hogy „a műemléki értéket megsemmisülés vagy értékeinek eltűnése fenyegeti.” Az is érdekes kérdés, hogy csorbul-e a szobor „műemléki értéke”, ha mostani helyéről esetleg elszállítják.

Ugyanakkor kétséges, hogy a XII. kerület perre menne, sőt valószínűleg nagyon jól jött Kovács Gergelynek, hogy a miniszter levédette a szobrot, hiszen így tovább odázhatja ezt a nagyon kellemetlen emlékezetpolitikai ügyet.

Eddig a jog és a politika. De a kérdés erkölcsi oldalát is érdemes felvillantani egy pillanatra. Kevés abszurdabb dolog van annál, mint amikor az a Lázár János lép fel a műemléki értékek védelmezőjeként, aki az állami és uniós forrásokból, sok tíz milliárdért felújított 48 kastély tulajdonjogát adományozza a NER-hez közel álló cégek, sőt magánszemélyek számára, az első nyolcra a hónap végéig lehet jelentkezni. A magántőke bevonására igen, de a tulajdonjog ingyenes átadására nincsenek szakmai érvek. Volt már arra példa a szocializmusban, hogy állami vállalatok nyakába varrtak fontos műemlékeket, a vége minden esetben kudarc lett, az ingatlanok szakértelem, pénz és érdekeltség hiányában pusztulásnak indultak. A turai kastély csődje azt mutatja, hogy még a miniszterelnök veje sem elég gazdag ahhoz, hogy egy ilyen ingatlant rentábilisan működtessen. Erre találták ki az államot, hogy megőrizze, és bemutassa kulturális értékeinket.

Egy igencsak vitatott jelentéstartalmú kortárs műalkotás, Szmrecsányi Boldizsár turulszobra miatt azonnal beindul a műemlékvédelem, de a kerület építészeti értékei pusztulnak. A MKKP korábban térképen gyűjtötte össze a veszélyeztetett sorsú hegyvidéki ingatlanokat, például a Hild József által tervezett Karczag Villát, vagy a Farkas Flórián sofőrje által részben állami hitelből megvásárolt, akkor még jó állapotú Tündérhegyi Pszichiátria épületét. Utóbbit a mostani tulajdonosa, annak ellenére, hogy védett épület, nemrég elkezdte lebontani. Kovács Gergely azonban leállíttatta a jogszerűtlen bontást, és kötelezte a tulajdonost a helyreállításra.

Kreatív a kormány akkor is, ha más tulajdonában álló, kiemelt műemléken akar változtatást eszközölni, a tulajdonos, és az alkotó jogörököseinek tiltakozásának ellenére. Sajtóhírek szerint úgy akarja megkerülni a Szabadság-szobor talapzatára elhelyezni kívánt kereszt ügyében a fővárost és Kisfaludi Strobl Zsigmond leszármazottait, hogy a szerzői jogi vagy a vagyontörvénybe illesztene egy új paragrafust, melyben a tulajdonos és jogörökös hozzájárulása nélkül is hozzá lehetne piszkálni az 1945 és 1989 közötti időszak művészeti örökségéhez, azon a jogcímen, hogy, „az kommunista diktatúra vagy kommunista ideológia képviseletére, megjelenítésére alkalmas”   

A beruházónak elég volt meghagyni a műemlékként védett Bem téri Radetzky-laktanyának csupán a homlokzatát, a Budai Várból egymás után tűnnek el a modern kori beépítések, mint a Burg Hotel, és szinte a teljes építész szakma tiltakozása ellenére az Országos Villamos Teherelosztó. Lázár minden skrupulus nélkül bontja a Magyar Rádió történelmi épületegyüttesét is, hiába próbálta a józsefvárosi Önkormányzat megmenteni azokat. Köztük a később Nobel-díjjal is elismert Békésy György tervei szerint született 6-os stúdiót, mely magyar zenetörténetnek egyik meghatározó helyszíne. Még a kormányhivatal is azt írta a 24.hu szerint, hogy „a  benyújtott műemléki szakértői javaslat szerint kiemelkedő kulturális és rádiótörténeti értékei folytán megőrzendő építészeti eleme a Magyar Rádió egykori együttesének, javasoljuk annak megfontolását, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem leendő épületébe történő esetleges integrálása megtörténhessen.” Erre aztán hoztak egy rendeletet, hogy az építési hatóságoknak a futó folyamatokban többé nem kell figyelembe vennie a helyi önkormányzatok által kiterjesztett helyi védelmet. Eltűnik a modern építészet egyik fontos alkotása, a Pagoda  is, de a legfájóbb, hogy 1956-os forradalom egyik emblematikus és tragikus helyszínének a Bródy Sándor utca 5-7.-nek is csak a homlokzata marad meg.