Politikai nyomásgyakorlás, káros tevékenység, dezinformáció kampány – sorakoznak a negatív jelzők a legaktívabb hazai korrupcióellenes civil szervezet, a Transparency International Magyarország (TIM) Alapítványról szóló anyagban, amelyet a Szuverenitásvédelmi Hivatal készített. A 33 oldalas irományt – amely itt elérhető – a Lánczi Tamás vezette hivatal „vizsgálati jelentésnek” hívja, ám nem más, mint 

egy olyan politikai nyilatkozat a kormányzat és az állam elszámoltathatóságát rendre számonkérő civil szervezetről, amelyben amúgy jobbára valós tényeket a hivatal prekoncepciójához igazítanak, hogy igazolják a feltevésüket. 

A kormány javaslatára létrehozott hivatal érdemi jogosítványok nélküli szervezet, amelynél már a februári megalakulása előtt látszott, hogy ebben a formában és célkitűzéssel egy dologra jó: mumusként fellépni a civil szférával szemben, nem véletlenül emlegették sokan a Fidesz, illetve a kormány furkósbotjaként. 

Van-e joga egy civil szervezetnek számonkérni a hatalmon, hogy mire költi az adófizetők pénzét, és van-e joga az államnak „felkérdezni” az általa gyanúsnak tartott civileket? – erről folytatott heves vitát a nyáron egy kormánybarát fesztiválon is már Lánczi Tamás hivatalvezető és Ligeti Miklós, a Transparency Magyarország jogi igazgatója. 

A hivatal szerint nagyon is van joga „felkérdezni” a hatalomnak nem tetsző civil szervezeteket, többnél meg is tette, és elsőként a TIM-ről adott ki jelentést, amelyet azzal indított, hogy a szervezet megtagadta az információátadást és az együttműködést. Ez az egyetlen tény a jelentésben, amelybe nehéz belekötni, mert 

a Transparency Magyarország valóban előre közölte: a Szuverenitásvédelmi Hivatal eljárása „teljességgel megalapozatlan és téves”, a hivatal működését és az azt megalapozó törvényt is Alaptörvény-ellenesnek tartják. 

Tény, hogy a hivatalt létrehozó törvény ügyében uniós kötelezettségszegési eljárás is folyik, sőt az Európai Bizottság kész bíróságra is vinni az ügyet. Mindez azonban egyelőre nem gátolja a hivatalt az ilyen és ehhez hasonló „vizsgálati jelentések” elkészítésében, bár ezekhez semmiféle jogi szankció nem társulhat. 

Így, tét nélküli irományként lényegében bármit leírhat jelentéseiben a hivatal, és a jelek szerint ezt meg is teszi. A dokumentum megállapítja például, hogy a TIM „egy több mint harminc éve működő globális lobbihálózat részeként, a hálózat mögött meghúzódó nagyhatalmi érdekek mentén fejti ki politikai nyomásgyakorló tevékenységét”.  

Vagy éppen megállapítják azt is, hogy „a TIM mögött meghúzódó nemzetközi hálózat által tematizált »átláthatóság«, »korrupcióellenesség« fogalmai nem a közélet tisztaságát, a piaci résztvevők közötti kiegyenlített versenyt szolgálják, hanem az amerikai gazdasági és politikai érdekek érvényesítésének fegyverei”.  

A TIM-et ostorozó jelentés sem stílusában, sem szóhasználatában, sem megalapozottságában nem marad tehát el például attól a szintén a hivatal által még májusban készített másik anyagtól, amely az ellenzékhez „guruló dollárok” ügyét vizsgálta, és lényegében arra jutott, hogy háborúpárti lobbisták és Soros: