A történész a Telexnek írt véleménycikkét azzal kezdi, hogy habár a miniszterelnök péntek reggel hibának nevezte Orbán Balázs megszólalását, annak alapállítását, vagyis, hogy a magyar álláspont szerint Ukrajna hagyjon fel a védekezéssel, nem cáfolta.

„Tehát véleményük szerint a kívánatos forgatókönyv továbbra is az lenne, hogy Ukrajna ne védekezzen az őt megtámadó Oroszországgal szemben” – összegzi Ungváry Orbán Balázs megadáspárti kijelentését. Emlékeztet: Orbán Balázs a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Tanácsadó Testületének tagja.

Ezért a történész egy fiktív modellt vázolt fel, amely azt vizsgálja, hogy mik lettek volna a feltétel nélküli megadás körülményei a múltban. A jelenkori kijelentéseket a múlt kontextusába helyezve 1956-ban Orbán Balázs a Nagy Imre-kormány politikai igazgatója, aki a november 4-i kormányülésen a megadás mellett érvel, „letorkolva Nagy Imrét, Bibó Istvánt, Maléter Pált és társaikat”. Nyikita Hruscsov pártfőtitkár beszédet mond arról, hogy „önálló magyar nemzet nem létezik, mert az csak egy, a Szovjetunióban elismert finnugor népcsoport egy leágazása, és a nyelv sem önálló, csak egy finnugor dialektus”. Orbán Balázs, a Nagy Imre-kormány politikai igazgatója azonban ebben a helyzetben is a megadás mellett érvel – szól a fiktív történet.

Ungváry szerint Orbán Balázs történelemértelmezése annyira szürreális, hogy ő is csak ebben a műfajban tudta legjobban bemutatni annak ellentmondásait.

A történész szerint, ha Orbán Balázs Nagy Imre politikai igazgatója 1956-ban, és előadja az ötleteit, miszerint a háború értelmetlen, és a magyar emberek a semmiért halnak meg, akkor

Orbán Balázst Nagy Imre minisztertársai a helyszínen agyonverték volna, maga a miniszterelnök pedig elhányta volna magát Orbán szavai hallatán.

Ungváry szerint, ha Orbán Balázs történelemértelmezését követjük, akkor „Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos felelőtlen háborús gyújtogatók, a pesti srácok pedig a politika által bábként feláldozott szerencsétlen lúzerek. A német megszállókra egyedül revolvert fogó Bajcsy-Zsilinszky Endre szánni való idióta”.

A véleménycikk arra is kitér, hogy a Mandiner újságírója, Kohán Mátyás kérdései történelmi ismereteinek hiányosságáról tanúskodnak. Az újságírói műveletlenség azonban eltörpül amellett a „szintlépés” mellett, amit Orbán Balázs mondatai jelentenek.

„Itt és most az történt ugyanis, hogy egy felelős magyar politikus szerint a szabadság és a függetlenség, vagy másképp megfogalmazva az önálló nemzeti és állami lét az „semmi”, Oroszország hadicéljaival kapcsolatosan pedig a legcsekélyebb kritika említése sem szükséges. Sőt, a helyzet még ennél is rosszabb, hiszen Orbán Balázs állítása csak úgy értelmezhető, hogy a védekezés akkor is értelmetlen volna, ha Oroszország Magyarországot támadta volna meg.

Korábban Rácz András történész is hasonlóan fogalmazott bejegyzésében. Azt írta: „Eddig csak sejthettük, de most már tudjuk is, hogy a kormány nem védené meg Magyarországot egy orosz támadással szemben.”

Hogy mi lehet a logikai magyarázat Orbán gondolatai mögött, azt Ungváry azzal magyarázza, hogy „egy orosz kiütéses győzelem volna számára politikailag a leginkább kívánatos”. Hozzáteszi: „Végül is logikus: ha valaki annyira közelállónak érzi magához az orosz módszereket, mint a NER politikusai, akkor miért ne kívánhatná azok győzelmét?”.

A cikk végén Ungváry egy büntetőjogi kategóriát is megemlít. A 2012. évi C. törvény 258. §-a értelmében már a hazaárulásra irányuló előkészület elkövetése is egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Vagyis: ha Orbán Balázs megadáspárti ötletét közvetlenül az Oroszországi Föderáció valamelyik diplomatájával osztja meg, az bűncselekménynek számítana a történész értelmezésében, a hűtlenség minősített eseteként.