Itt az idő, hogy a nagy klasszikusokat is hozzáigazítsa a nemzeti pedagóguskar ahhoz a történelemfelfogáshoz, amelyet a magyar kormány politikai igazgatója vázolt fel. A HVG vezető szerkesztője, Dobszay János megkezdte a munkát.
Orbán Balázs: Szondi békekövete
(közreadja Dobszay János)
részlet
Felhőbe hanyatlott a drégeli vár,
Rá visszasüt a nap, áldott béke napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegyorom,
Tetején lengedez türk lobogó.
Két ifiu táncol, kezökben a lant,
Nem kell már nékik sem harci kaland.
Zsibongva hadával a völgyben alant,
Ali kezében békegalamb.
Feljöve Márton, az oroszi pap,
Bölcs üzenettel türk Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.
Nem zúg majd az álgyu! áldott Ali mond,
Nem pattog a bomba, nem röpked a gránát;
Tüzes török népet és falat nem ont:
Nem töri Drégel sziklai várát.
Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól szívesen vár Szondi,
Bár Jézusa kezében a kegyelem:
Alihoz fog most folyamodni.
A vár piacára ezüstöt, aranyt
Sok nagybecsű marhát basának kihordat:
Békés paripái legelnek alant:
jobb lesz nékik is a török horda.
…s küldé Alihoz; Ali dús, Ali jó
kebelén béke vár valahára;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
magyar népet hozzá köt a hála!”
Csillogjon szem, hogy a harcot elkerülénk,
Rozsdásodjon a kard, nincs, kit lefejezne,
Irgalmad, oh Isten, légyen a gyávaszívűé,
Ki miatt magyarnak nem lett kora veszte!
1856 – 1956 (Drégely)
