A hányatott sorsú holokausztmúzeum tíz éve húzódó finanszírozási és koncepcionális kötélhúzásából most a Köves Slomó szintén érdekelt szervezetét okolva száll ki a kormány. Az épület üres, a tervek készek, de hiába merült fel alternatív megoldás, a finanszírozás akkor is kérdéses.
A kormány visszavonja a Sorsok Háza Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ megnyitásához szükséges intézkedésekről szóló kormányhatározatát – adja hírül az ezzel együtt 130 kormányzati beruházásról szóló döntés finanszírozásának felfüggesztéséről, köztük több „kulturális megszorításról” szóló múlt heti Magyar Közlöny.
A Miniszterelnökség azonban nem csupán a kiadások visszavagdosásával indokolta a döntést, hanem azt is kiváltó okként jelölte meg, hogy „sem a múzeum tartalmáról, sem annak működtetése kapcsán nem jött létre egyetértés a zsidó szervezetek között” – tudatja a 24.hu a minisztérium válaszát. A portál kérdésére Gulyás Gergelyék nem árulták el, hogy a projekt a kormány részéről véglegesen kútba esett-e, ám a vonatkozó jogszabály nem utal később esedékes állami finanszírozásra vagy áthidaló, alternatív megoldásra.
A Józsefvárosi pályaudvaron fekvő, állami tulajdonban lévő ingatlan kapcsán korábban a Köves Slomó által vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségnek (EMIH) is volt érdekeltsége, míg egy hat évvel ezelőtti kormányhatározat ki nem zárta a projektből a zsidó közösséget: Noha a jogszabály Slomóékhoz delegálta az üzemeltetést, a tulajdonjogot annak ellenére sem kapta meg a szervezet, hogy a kormányhatározat ezt előírta. (A jogszabály 2024. szeptember 18-án vesztette hatályát.) Az elképzelés értelmében a projekt koncepcionális és tartalmi elemeit az EMIH és a Schmidt Máriához köthető Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány közösen dolgozta volna ki, és valósította volna meg, viszont Köves már 2019-ben azt nyilatkozta, hogy Ungármama kiszállt a projektből.
Pedig a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) 2014-ben még túlnyomórészt azért hagyta ott a projektet, mivel a szervezet attól tartott, hogy a NER-es főideológus asszony hatására a magyar felelősséget mentegető kulturális végeredmény születik majd. A hitközösség azt sérelmezte, hogy az általuk megismert koncepció nem foglalkozott a nyilas hatalomátvétel előtti zsidóüldözésekkel. Az ellentétek miatt 2015-ben az akkor a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János leállította a projektet.
Köves Slomó 2018-as elmondása szerint az eredeti koncepció 60-80 holokauszttúlélő személyes beszámolóján keresztül lehet végigkövetni az 1938 és 1948 közti időszakot. Noha nem gondolja, hogy a Horthy-rendszer egésze ne járult volna hozzá az 1944 utáni eseményekhez, nem tartotta problémásnak, hogy közvetlenül a második világháború előttre datálták a történelmi koncepció kezdetét. Ennek ellenére a nyitás 2021 óta folyamatosan csúszott, anélkül, hogy érdemi lépések történtek volna az átadás irányába, jóllehet Köves szerint az EMIH részletes kiállításkoncepciója három éve készen van.
Így ér el a történet a jelenbe, a mostani kormányhatározatig, amely kapcsán Köves elmondta, hogy nem kaptak róla előzetes tájékoztatást, ám lehetőséget is lát a kulturális forrásmegvonásban: „Külföldi támogatóink segítségével, állami források nélkül is készek lennénk megvalósítani a terveket. Évek óta várunk a kormány bólintására, ez a határozat utat nyithat a megoldás felé” – mondta a 24.hu-nak. Meglátása szerint az eddig beletett nyolcmilliárd forintnyi állami támogatás mellett további ötmilliárdra lenne szükség. A jelenleg is üresen álló épületkomplexum őrzése és állapotmegőrzése havi 80-100 millió forintjába kerül az államnak.
A 24.hu cikke szerint több okra vezethető vissza a projekt kudarca: mindamellett, hogy múzeumok működtetése állami feladat, a kormány és a zsidó egyházak, közösségek között megosztott munka, felelősség megnehezítette a konszenzus elérését, a bevont szereplők részben más koncepció mentén indultak volna. Az alku elérését az is nehezítette, hogy míg az egyébként ilyen végzettségű Schmidt Mária a legkevésbé sem integráns illető a történészszakmában, addig Köves Slomó a magyar zsidó közösség mélyen megosztó figurája, aki mellesleg nem rendelkezik sem történészi, sem pedig múzeumi képzettséggel, tapasztalattal. A projekt persze témaduplikációs kérdéseket is felvet, ugyanis Budapesten a Páva utcai zsinagóga mellett már van egy holokausztmúzeum.