A fővárosban szombaton tetőzött a Duna, délutánra a homokzsákok mellé a piknikhangulat is megérkezett. A főváros egyelőre jól vizsgázott árvízi védekezésből, a lakói fegyelemből már kevésbé.
„Ha nem feltétlenül muszáj, ne menjenek megnézni a tetőzést, mert ezzel hátráltatják a védekezési munkát” – kérte Orbán Viktor szombat reggel a budapestiektől.
A budapestiek láthatóan nem hallgatnak Orbán Viktorra.
Szombat kora délután gyakorlatilag mozdulni sem lehet a felső rakpartokon, ahol csak az nem a fotózta a vizet, aki reggel még azt hitte, biciklivel könnyebb lesz végigverekedni magát a környéken. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, a hatalmas víztömeg tényleg lélegzetelállító, és meglepően hűvös levegőt hoz magával. Valahogy ilyen lehet, amikor egy városnak élő kapcsolata van a folyóval, nem pedig egy autóútja a víz mellett.
A tömeg csak akkor nem hömpölyög, amikor valami fényképeznivaló akad (vízből kilógó tábla, nagyobb fadarab, homokzsák, homokzsák előtt Parlament). Ilyenkor tucatnyian próbálják úgy állítani a kamerát, hogy ne lógjon bele az a többi ember, aki velük egy időben szelfizik.
„Apa, nézd, ezt pont olyan, mint a Balaland” – kiabál egy izgatott kisfiú a parton, miközben az édesapa éppen azt próbálja méricskélni a köveken, mennyit apadhatott a Duna vízállása reggel óta. Édesanyja közben a másik gyereket próbálja visszakönyörögni a rakpart széléről. A „bele ne ess, mert én biztosan nem foglak kihúzni” szombaton valószínűleg a leggyakrabban elhangzó mondat a parton.
Néhány család mindenesetre hideg élelmet is hozott, a Clark Ádám téri hotel elé egy fagylaltos települt ki, a Margit hídnál egy asszony saját készítésű, horgolt szuveníreket kínál. Külföldi tévéstábok keresik a legjobb kameraképet. Népünnepély van a Duna partján, bár most nem 350 forint a sör, úgyhogy azt láthatóan a többség otthonról hozza, és a homokzsákok tetején issza.
A rendőrségi kordonok is jól mutatnak a fotókon, csak át kell rajtuk mászni, a 19-es villamos alagútja pedig meglepően jól visszhangzik, amikor átmászik rajta az ember.
Az árvíz epicentruma a Batthyány tér, ahol a legjobb képeket lehet készíteni, hiszen a metróállomást is lezárták, az aluljárót pedig erősen védik a homokzsákokkal.
„Ülj rá, lefotózlak”- hallatszik néhány méterre, miközben az árvízi védekezésben résztvevő munkások lemondóan figyelik a távolból. Ők egyébként tizenkét órás műszakokban váltják egymást éjjel-nappal.
„Szerencsére most nincs sok munka, de azért, amikor majd a homokzsákokat el kell vinni, az nem lesz könnyű” – mondja egyikük.
Késő délutánra már szabad szemmel is jól látható, hogy több centivel apadt a víz. A folyó Budapestnél 832 centiméternél tetőzött, a belvárosnak láthatóan most is szerencséje van. Nem úgy, mint néhány dunakanyari településnek, vagy éppen a Római partnak.
