A Szent György tér átalakításával középkori emlékeket tüntetnek el, helyettük soha nem volt, 19. századi történelmi emlékművet emelnek. Grandiózus, állami reprezentációt szolgáló tér alakul ki néhány éven belül.
Az Orbán-kormány a gazdasági nehézségek, az elszálló infláció idején sem mond le a további presztízsberuházásokról. A Nemzeti Hauszmann Program legújabb közleményéből kiderül, hogy még a 2026-os választások előtt nekilátnak a Szent György tér rendezésének. Jelenleg folyik a teret határoló három nagy épület rekonstrukciója, illetve újraépítése. A Naphegy felőli oldalon a József főhercegi palotáé, amelynek nem találtak funkciót, ezért végül a néhány utcával arrébb székelő Alkotmánybíróságot költöztetik be, a Dísz tér felőli oldalon pedig a Honvéd Főparancsnokság hatalmas kupolás épületéé, ahová a régi helyéről a Honvédelmi Minisztérium miatt kiebrudalt Hadtörténeti Múzeumot költöztetik. A harmadik oldalon a Budavári Palota északi szárnyának hauszmanni állapotnak megfelelő helyreállításán dolgoznak, ahol korábban a Ludwig Múzeum, majd a Nemzeti Galéria működött. Most palotatörténeti kiállítást ígérnek.
Az ország főtereként emlegetett, ma építkezési felvonulási területként használt Szent György tér rendezését a tervek szerint 2025-ben kezdik el, és „pár éven belül egy újjászületett teret adhatunk vissza a látogatóknak” – írja a közlemény, ami arra enged következtetni, hogy egyelőre nincs határideje a tér megújításának. Ez a tér nemcsak a köztársasági elnöknek otthont adó Sándor-palota, de a mellette lévő Miniszterelnökség számára is fontos, reprezentációs terület lesz.
Erről ugyan hallgat a közlemény, de a tér elrendezése, a sok jó minőségű burkolt felület, különösen a Sándor-palota és Karmelita felőli oldalon egyértelművé teszi, hogy akár nemzetközi delegációk fogadására is alkalmas terület kialakítása a cél.
Az Orbán-kormány most sem hazudtolja meg magát: a múlt egyes elemeinek eltüntetése mellett soha nem volt relikviákat is felállít. Az bizonyos, hogy a téren álló, 1400-as években épült Szent Zsigmond prépostsági templom rekonstruált romjai eltűnnek. „A látogatók számára 21. századi digitális megoldásokkal idézzük majd meg a templom látványát” – ígérik.
Kevésbé kár a Nemzeti Galéria előtti romok betemetése, ami a hauszmanni palota előtt itt állt korábbi épület egyes elemeit őrzi. Eltűnnek a tér Naphegy felőli oldalának romterületei is, amelyek részben a korábban itt álló istállók alapfalai. A képekből úgy látszik, hogy ezen a részen kisebb dombot építenek majd – valószínűleg ezt hívják napozóterasznak a szövegben. Tehát nem fogják elbontani ezeket a történelmi emlékeket, hanem csupán betemetik azokat. Ezt a lépést lehet bírálni, ugyanakkor valószínűleg erősebbek azok az érvek, hogy egységes legyen a tér kialakítása, és a csak a szakemberek által értelmezhető romok helyett legyenek zöld és jól használható burkolt felületek.
Bár a közlemény hangsúlyozza a zöldítést, a képek alapján a téren ez főleg a újjáépült József főhercegi palota előtti fasort jelenti. Ami kétségtelenül szerencsés, hiszen legalább részben eltakarja ezt a nem éppen sikerült, pöffeszkedő épületreplikát.
Ugyanakkor széles, zölddel szegélyezett útvonal fog vezetni a budavári palota régi-új bejáratához, amit a hatvanas évek újjáépítése során befalaztak. A várfal mentén egy széles sétautat is kialakítanak a Tóth Árpád sétány folytatásaként. „A polgárváros északi csatlakozásánál nagyobb fogadóteret hozunk létre, középpontjában a nemzeti lobogóval” – írják a szövegben. A tér kialakítása a képek alapján kicsit archaizálónak és kevéssé eredetinek tűnik, de a mai állapotoknál kétségkívül jobb.
A rekonstrukció legvitathatóbb eleme a tér közepére tervezett „Szabadság oszlopa”. A „díszesen faragott, impozáns oszlopon allegorikus formában jelenik majd meg a 12 pont, tetején Hungária nőalakja lesz látható. A szobrot egy 12 szögletű, vízzel teli márványmedence veszi majd körül három oroszlánfaragvánnyal”.
Ez a szobor soha nem állt itt, sőt sehol sem. Marco Casagrande (1804–1880) olasz származású, hosszú ideig Magyarországon élő és többek között az Egri Főszékesegyházon, valamint a Esztergomi Bazilikán is dolgozó neves szobrász 1848-ban egy, a forradalomnak emléket állítani szándékozó pályázatra adta be a tervét, ami soha nem valósult meg. (Helyette a pesti oldalt a forradalom alatt szétlövető, gyűlölt Hentzi osztrák tábornok emlékműve állt, mely egészen 1899-ig bosszantotta a budapestieket.)
A valóban létező, egykor a városképhez tartozó épületek replikájának felépítése is kérdéses hitelű, de soha meg nem épült, csak tervezett létesítmények felépítése már joggal nevezhető hamisításnak. Nem a Szabadság oszlopa lesz az első ilyen, hiszen a Pénzügyminisztérium homlokzatának bizonyos elemei, illetve a Honvéd Főparancsnokság Szent György térre néző homlokzata is hasonló. Utóbbit azért kellett összelegózni különböző historizáló elemekből, mert az eredeti épületet nem akarták teljes egészében felépíteni, hiszen eltakarná a kilátást a Karmelitából, és kevésbé lenne grandiózus a Szent György tér.
