A kormány elfogadta az Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégia című dokumentumot, és támogatja annak megvalósítását – rögzítette még egy június 20-i kormányhatározat, amelyben Orbán Viktor fel is hívta Gulyás Gergely minisztert, hogy gondoskodjon a stratégia kormányzati honlapon történő azonnali közzétételéről. Az “azonnali” a gyakorlatban 4 napot jelentett, mert június 24-én került fel a kormány honlapjára a szöveg, de nem ez a kis késlekedés a legnagyobb probléma vele. Hanem: 

• A stratégia – nevével ellentétben – nyomokban sem tartalmaz ilyen jellegű elemeket 
• Talán azért sem, mert rögzíti, hogy a kormány erőfeszítései nyomán már minden a legnagyobb rendben 
• Az anyag Orbán Viktor-idézetekkel kezdődik, amelyek szerint szintén minden rendben 
• Nem spórolták ki a szövegből a migránsozást és a hanyatló nyugatra utalásokat 
• A stratégia “megúszósra” sikerült, lényege, hogy mindegy, mi van benne, csak legyen 
• Eltorzult, olvashatatlan táblázatokkal és grafikonokkal dolgoztak, de legalább kevéssel 
• Jellemző az 5-10 évvel ezelőtti történésekre utalás, de a legfrissebb adat is csak 2022-es 
• Az első kormányzati “vállalásra” 30 oldalt kell várni, és csak hét, nem túl konkrét van belőlük
• A 129 oldalnak több mint a fele jellemzően érdektelen, brosúra-jellegű töltelékszöveg  
• Az állami támogatást dicséri, bőkezűnek beállítva a kormányt, pedig az összeg kerekítési hiba 

Az antiszemitizmus elleni nemzeti stratégia kidolgozása a Magyar Kormány hosszú évek óta tartó törekvéseinek egy újabb mérföldköve, amely a szaktárcák közötti széleskörű kooperáció útján valósult meg (…) konszenzusos úton, a magyarországi bevett zsidó egyházak és zsidó szervezetek bevonásával – rögzíti a stratégia, és mivel nem tudjuk, kinek mekkora része volt a végleges szövegben, a szégyent sem könnyű szétosztani. 

Merthogy erre, mint a stratégiai anyagra senki nem lehet igazán büszke. Hiába tűnik alaposnak és soknak kizárólag a mérete miatt, nem a méret a lényeg. Tartalom pedig nem sok van benne, pláne nem olyan, amit egy stratégia nevet viselő, elvileg számon kérhető vállalásokat tartalmazó, szakmai anyagtól elvárható lenne. Ehelyett egy házi feladat-jellegű, megúszós, kormányzati kampányanyagra hasonlító brosúra az egész. 

Hogy elegáns vagy ízléses dolog-e Orbán Viktortól – akit a szöveg csak “miniszterelnök úr”-ként emleget – vett idézetekkel kezdeni az első oldalon egy szakmai stratégiát, ízlés dolga. De ha már a szöveg összeállítói így tettek, nézzük meg közelebbről ezeket az idézeteket, mert jól illusztrálják a NER és a hatalom képmutatását, a kormányzati propaganda és a valóság közti különbséget. Az első két idézet Orbán Viktortól: 

A magyar politikai életben az antiszemitizmussal szemben a zéró tolerancia politika érvényes. 

valamint:

Magyarország fantasztikus eredményeket ért el a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelemben és ebben a mi kormányunk különösen is élen járt. (…) Jogilag is üldözendők az ilyen cselekmények és a politikai közbeszédben sem lehetségesek. 

A fenti idézetek szépséghibája, hogy ha közlőjük, Orbán Viktor komolyan is gondolta, amit mond, kijelentése, miszerint a rasszizmus és az antiszemitizmus a politikai közbeszédben Magyarországon nem tűrt dolgok, nem találkozik a valósággal. Itt még nem is kell messzire menni ellenpéldáért, mert a kormányzati kommunikáció az, amely feszegeti ezeket a határokat – gyakran óriásplakátokon.     

Elég csak a sok vitát kiváltó, a menekülteket a terroristákkal összemosó nemzeti konzultációra és reklámkampányra gondolni, vagy éppen arra, amikor a kormányzati közellenséget, Soros Györgyöt (vagy a fiát) ábrázoló kormányzati plakátokat érte az antiszemita felhang vádja. Az sem véletlen, hogy Orbántól sem azokat az idézeteket emelték be a szövegbe a stratégia készítői, amelyeket hasonló kritika ért. 

Emlékezetes például Orbánnak a Tusványoson, 2022-ben mondott beszéde, amelyben a “fajok keveredéséről” értekezett. Szavait nemcsak tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa értékelte “egy Goebbels-hez méltó, tiszta náci szöveg”-ként, és mondott le miatta első felindulásból, hanem tiltakoztak az MTA doktorai és a Nemzetközi Auschwitz Bizottság is. Sőt, értetlenségének adott hangot Heisler András, a Mazsihisz elnöke is, mondván: 

a miniszterelnök szóhasználata élesen szembe megy azzal a gyakorlattal, amely eddig a zsidó közösség számára európai összehasonlításban is egyedülálló biztonságot jelentett. 

De nem kell ennyire visszamenni időben, hiszen akár csak az elmúlt héten is, szokásos pénteki rádiószózatában a közmédiában is mondott néhány hasonlóan meghökkentő kijelentést és jelzőt a miniszterelnök. Ebben megint felbukkant Soros György, aki nem szent, mégis maga felé hajlik a keze, az ő terve, a Soros-terv, és ezzel összefüggésben szóba került a fehér, keresztény Európa miatti aggódás is, ily módon: 

Soros terve, hogy évi egymillió migránst kell behozni Európába. Soros szívesen ad kölcsönt az európaiaknak, hogy ezt finanszírozni tudják, mert minden szentnek azért maga felé hajlik a keze. Azokról, akik nem szentek, nem is beszélve.  

valamint:

Zajlik egy program végrehajtása. Lakosságcsere zajlik Európában. Fehér ember fogy, keresztény, hagyományos, európai ember fogy, és az itt született migránsok, alapvetően a muszlim közösséghez tartozóknak a száma radikálisan nő. 

Visszatérve a Nemzeti Antiszemitizmus Elleni Stratégia szövegére, az javarészt korábbi, akár 10 évvel ezelőtti lépések, intézkedések felemlegetése. Bár az alcímében is szerepel, hogy “további vállalások rögzítése a jövőre nézve”, ezekből csupán 7 db van, vagyis a 129 oldalas anyagban átlag 20 oldalanként van egy vállalás, célkitűzés. Ráadásul ezek is általánosságok. Ezek ugyanis az Orbán-kormány vállalásai: 

1. A Magyar Kormány bővíti a Btk.-ba ütköző gyűlöletcselekményekkel kapcsolatos online, különös tekintettel a közösségi média felületein megjelenő tartalmak elérhetetlenné tételének jogszabályi kereteit, továbbá felülvizsgálja a végrehajtás kapacitásbővítésének és eszközrendszerének fejlesztési lehetőségeit. 
2. A Magyar Kormány folyamatosan fejleszti a rendvédelmi szervek iskolarendszerű oktatási programjának és továbbképzéseinek a zsidó közösségekkel és az antiszemitizmussal kapcsolatos tananyagait. 
3. A kulturális ágazatnak a különféle zsidó kulturális intézmények és szervezetek fenntartásának és működésének segítését, illetve azok programjainak, projektjeinek anyagi támogatását egyaránt szem előtt kell tartania. 
4. Az oktatás az antiszemitizmus elleni küzdelem egyik alappillére. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a jövő generációi a történelmi tényeket objektíven, teljeskörűen bemutató iskolai oktatásban részesüljenek. (…) Az Oktatási Hivatal a tankönyvfejlesztések folyamatában továbbra is együttműködik a zsidó közösségek oktatási szakértőivel, a zsidósággal kapcsolatos tananyagok tartalmi fejlesztésében. 
5. A 80 éve történt események nem merülhetnek feledésbe. Magyarország gondot fordít arra, hogy 2024-ben is méltó megemlékezéseket tart. A Magyar Kormány 1 milliárd forint költségvetési támogatást biztosított az évfordulóra. 
6. Az eddigi sikerek fényében Magyarország a jövőben is, a pénzügyi lehetőségeihez mérten, folytatja a zsidó temetők rekonstrukciós programját. 
7. A Magyar Kormány az elmúlt évtizedben minden erejével igyekezett visszaállítani a zsinagógák régi fényét, határon innen és túl egyaránt. (…) Magyarország éppen ezért a jövőben is folytatja, a pénzügyi lehetőségeihez mérten, a zsinagógák rekonstrukciós programját. 

A 129 oldalas anyagban a hossza ellenére alig van érdemi tartalom. Nagy részét olyan fejezetek töltik ki, mint a hazai és a nemzetközi emberi jogi szabályozás ismertetése, zsidó szervezetek és közalapítványok bemutatása, a zsidó kulturális élet vagy a vallásturizmus jellemzése, továbbá tudós rabbik, csodarabbik életrajza. 

Érdekes rész viszont a stratégiát lezáró, mindössze féloldalas utószó. Ebben például ilyen önfényező megállapítások szerepelnek: “Kijelenthetjük, hogy ma hazánk Európa egyik legbiztonságosabb országának számít, ahol a zsidó kultúra virágzik, és amelyhez komoly mértékben járul hozzá Magyarország migrációs politikája is.”  

Szintén az utószóban írnak arról is, hogy “kormányunk megkülönböztetett figyelmet fordít a zsidósággal folytatott közvetlen párbeszédre, történelmi múltunk közös feldolgozására.” Ami a történelmi múlt kormányzati szintű feldolgozását illeti, azt éppen elég sok kritika érte a zsidó szervezetek részéről. Például az elhíresült Szabadság téri, tiltakozás övezte “német megszállási emlékmű” ügyében. 

A 2014-ben felállított – de hivatalosan soha fel nem avatott – emlékmű óriási felháborodást keltett mind az ellenzéki politikusok, mind a történészek, és nem utolsó sorban a civilek, köztük a zsidó szervezetek körében. A tiltakozó történészek szerint az emlékmű történelemhamisítást követ el, mert egy áldozatként ábrázolja a holokausztban elhurcoltakat, kivégzetteket, illetve a holokauszt kollaboráns elkövetőit. 

Jelzésértékű, hogy pár lépésre az emlékműtől található egy Horthy-szobor a közeli református templom bejáratánál. Horthy Miklóst mostanában Orbán Viktor is gyakran emlegeti tisztelettel “kormányzó úr”-ként, de a Mi Hazánk “nemzetmentőként” nosztalgiázik rajta. A rasszista és antiszemita kirohanásokat sem megvető Mi Hazánk pedig gyakran talál politikai szövetségesre a Fideszben – legutóbb tavaly decemberben volt ilyen, amikor a kormánypárti célok szerint átírták a fővárosi választási rendszert.