Az AfD kreált magának egy masszívan menekültellenes alternatív himnuszt, emiatt lekerült a klubok toplistájáról az eredetit elkészítő olasz DJ, akinek a rehabilitációját most a magyar szurkolók követelték stuttgarti vonulásuk során.
Pam. Pam-pararam! Pam-para-pam-para, para-rara-ram! Nem ismerős? És így? „Drága Fradi, a csapatom, érted a világot is átutazom! Ha még mindig nem lenne meg, megmutatjuk:
És itt az eredeti is, Gigi D’Agostino száma. Ezzel alapvetően nem lenne baj, mégis van kapásból kettő is. Az egyik, hogy a német szélsőjobb ezt a számot nem hivatalos himnuszként használja az utóbbi időben. A másik, hogy a magyar válogatott szurkolói brigádja „Free Gigi!” transzparenssel vonult a német válogatott elleni Eb-mérkőzés előtt.
Az egész ott kezdődött, hogy a német szélsőjobboldali párt, az Alternative für Deutschland szimpatizánsai elkezdték átkölteni Gigi D’Agostino L’amour toujours című diszkóklasszikusát. A dallam több mint húszéves, ezernyi feldolgozást, remixet megélt már, botrányt viszont az ő verziójuk váltott ki először. Az AfD-sek a dallamra elkezdték ráénekelni, hogy „Deutschland den Deutschen, Ausländer raus”. Ez lefordítva annyit tesz:
Németország a németeké, ki a külföldiekkel!
Vagyis egy szimpla migráns- és multikulti-ellenes rigmust sikerült rákölteniük az olasz DJ slágerére. Erről mutatunk egy felvételt is, ezen külön érdemes figyelni azt a fehér inges fiatalt, aki amellett, hogy jobb karját egy 40-es évekbeli nácihoz hasonlóan lendíti, bal kezének két ujját az orra alá dugja, ezzel mintegy Hitler-bajszot imitálva.
A szélsőjobbos indulóként újjászülető L’amour toujours-t elővigyázatosságból a Eunews szerint a német klubok elkezdték levenni a repertoárjukról, a szám 1999 óta tartó népszerűsége ellenére. Így tettek például az Oktoberfest szervezői is, mert nem akartak balhét senkivel.
A Der Spiegel május végén elérte D’Agostinót is, aki a német lapnak azt mondta, hogy a dal „egy csodálatos, nagyszerű, intenzív érzésről szól, amely egyesíti az embereket. Ez a szerelem”. Azonban a DJ nem határolódott el a zenéjét átdolgozó szélsőjobboldaliaktól, nem volt hajlandó bővebben beszélni ezekről. Ezzel pedig elérte, hogy míg korábban csupán a balhétól való félelem miatt tüntették el a zenéjét a német klubokból, azóta van, aki már csak az ellene való tiltakozásból nem játssza a zenét.
És ezen a ponton jutunk el a magyar válogatotthoz, amely szerdán úgy vonult Stuttgartban a német–magyar meccsre, hogy a L’amour toujours dallamát skandálta, a tömegben pedig jól láthatóan bukkant fel a már említett „Free Gigi!” transzparens. Mindez politikai szolidaritást jelent a magyar ultrák és a német szélsőjobb között, még ha csupán szimbolikusat is.
Azonban, ahogy cikkünk elején idéztük, a Ferencváros szurkolóinak dallamai között a L’amour toujours évek óta jelen van, mindenféle politikai felhang nélkül, vagyis nem új keletű a szám használata, újragondolása. Csupán a csapatszíneket eltüntető, a magyar válogatott szurkolóit összefogó Carpathian Brigade vonulásán jelent meg ez a politikai összefonódás.
