A bíróság tárgyalásra utalta az ügyet. Sz. Szilárd vallomásában azt mondta: a rendőrök támadtak rá a Lecke utcában.
Részben beismerő vallomást tett a Fővárosi Törvényszéken Sz. Szilárd, akit az ügyészség a januári újbudai rendőrgyilkosság elkövetésével vádol. Sz. Szilárd azt mondta, a későbbiekben hajlandó vallomást tenni, de mivel nem tett a vádirattal megegyező beismerő vallomást, így a bíróság tárgyalásra utalta az ügyet. Sz. annyit mondott, hogy
valóban megszúrtam a sértetteket.
Kedden a bíróságon az ügyészség röviden ismertette a vádiratot is. A vádiratból derült ki, hogy Sz. Szilárd paranoid pszichózisban szenvedett, rendszeresen fogyasztott amfetamint.
Sz. Szilárd januárban az újbudai Lecke utcában a felette lévő lakásból hallott zajokat. Olyan zajokat, amik valójában nem léteztek. Felment a felette lévő lakásba, dörömbölni kezdett, majd miután nem engedték be, egy betonbontó kalapáccsal tért vissza és beverte az ajtót. Ekkor a ház lakói értesítették a rendőrséget, majd később Sz. maga is jelzett nekik, hogy betörte a lakás ajtaját.
A rendőrség három fővel vonult ki, ők tartóztatták fel Sz.-t. A férfi viszont azt hitte, veszélyben van, ütésekkel, rúgásokkal próbált szabadulni. Az egyik rendőr, Baumann Péter ekkor a korábban Sz.-től elkobzott kést elejtette. Sz. azt felkapta, alulról felfelé szúrt, majd menekült. Két rendőr a villamosmegállóban érte utol. Baumann Péter a lépcsőház földszintjén elájult, majd a kórházban meghalt.
Sz. az érkező villamos felé vette az irányt. A rendőrök figyelmeztető lövést is leadtak, majd miután Sz. ezekre érdemben nem reagált, egyikük meglőtte a lábát.
Sz. Szilárd az előkészítő ülés után tartott első tárgyaláson tett vallomásában egészen máshogy emlékezett vissza arra a januári estére, amiért most felelnie kell. Mint mondta, a rendőrök szerinte „nem rokonszenveztek vele”, megrémült tőlük, veszélyben érezte magát. Átkutatták egyszer a ruházatát, majd meg akarták bilincselni. Ő ekkor külön kérte, hogy ne hátul bilincseljék össze a kezét. A rendőrök vallomása szerint Sz.-t nem sikerült megbilincselniük, annyira erősen állt ellen. Ezt Sz. Szilárd is megerősítette vallomásában, azonban ellenállását most meg is indokolta.
Mint mondta, a bilincselésnél a később elhunyt Baumann Péter a balján, egy másik rendőr a jobbján, a harmadik pedig mögötte állt. A harmadik viszont az eljárás egy pontján megpróbálta őt megütni, legalábbis ő így látta. Ekkor áthajolt Baumann karja alatt, és futni kezdett. Azt állította, ekkor az egyik rendőr beugrott elé, rávicsorgott. Sz. ijedtében hátralépett, mögötte ekkorra viszont már Baumann állt elmondása szerint. Mindketten elestek, Sz. állítja: Baumann övéből ekkor esett ki a tőle korábban elkobzott kés.
Sz. Szilárd a bíróság előtt azt mondta:
Baumann rámászott, ekkor szúrta őt meg. Állítása szerint nem volt erős szúrás.
Később csupán a kórházban tudta meg, hogy Baumann belehalt ebbe a szúrásba.
Azt elismerte, hogy a rendőrök kitekerték a kezéből a kést, ő viszont ekkor ismét futni kezdett. Viszont az utcán történt részletekre sem úgy emlékszik, ahogy arról a rendőrök beszámoltak: azt mondta, jobb lába futás közben begörcsölt, összeesett, a mögötte futó rendőr pedig figyelmeztető lövés leadása nélkül meglőtte őt, pedig ő a földön kúszott. Sz. bizonyítási indítványban kérte a bírótól, hogy nézze meg a térfigyelő kamerák felvételeit, hogy bizonyítani tudja ezt az állítását.
Sz. Szilárd saját bevallása szerint is több mint egy éve szedett amfetamint, drog volt a szervezetében a gyilkosság estéjén is, mindemellett pedig a gyilkosság után egy hónappal készült orvosszakértői jelentés is megállapította, hogy beteg, zavart, tévképzetei vannak. A gyilkosság után Sz. Szilárd gyógykezelést kapott, a bíróság előtt azt mondta, azóta megváltozott, és egészen máshogy látja a világot.
A gyilkosság előtt azonban volt egy másik ügye is. Sz. Szilárd néhány nappal az újbudai incidens előtt Szolnokon megpróbált bejutni a Honvédség egyik laktanyájába. Azt sem akkor ott, sem kedden a bíróság előtt nem árulta el, hogy pontosan mit akart bent. Annyi derült ki, hogy egy „illetékessel” akart beszélni valami fontos dologról, de még magát sem volt hajlandó igazolni. Azt képzelte, hogy figyelik, telefonját lehallgatják, ő maga pedig veszélyben van.
A katonák rendőrt hívtak hozzá, Sz. pedig nekik sem igazolta magát. Az igazoltatási kísérletből üvöltözés lett, egy ponton pedig Sz.-t lenyomták a földre a rendőrök. A férfi állítja: egyikük fojtogatta is. Ezután kórházba került.
