A meglepett tartótisztnek hosszasan kellett beszélnie ügynökének a jelentésírás rejtelmeiről.
„S... Mihály Nagymágocs, Tibortelepi lakos kb.50 éves, Hunyadi tsz-nek a tagja. Apjának 14- kh.földje volt, ártézi kúttal, S... nagyon jó rémhír terjesztő a tsz.-ben. Iszákos, hazug és amennyire csak tudja a dolgot kerüli” – áll egy ügynökjelentésben, amit Sós Fedőként szignáltak és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára adta közre a Facebookon.
A jelentést kommentálva, Sós Fedő tartótisztje leírta, hogy ügynökével a nagymágocsi temető melletti helyen találkozott, ahol a férfi elmondta, hogy már nagyon várta a találkozót, mert a megbeszélt módszerek közül nem mindegyikre emlékszik. Ez annyira igaz volt, hogy a tartótisztnek ott a helyszínen kellett felvilágosítania ügynökét, hogy korábban azt beszélték meg, hogy „Soós” fedőnéven szignózza a jelentéseit, amiből a nem túl bonyolult lelkivilágú embernek az jött le, hogy Sós Fedőként kell aláírnia azokat.
A kezdeti botladozások viszont gyümölcsöző kapcsolathoz vezettek, ugyanis Soós ügynök 1961-től 1978-ig küldözgette jelentéseit, és kétkötetnyi munkadosszié maradt utána. Az állambiztonság munkatársait a kezdeti félreértések eloszlatása után már csak az zavarta, hogy Soós kifejezetten obszcén stílusban írta meg a jelentéseit, amiről hosszú ügynöki pályafutása alatt nem sikerült leszoktatni.
