Elfogadhatatlannak nevezte keddi közleményében a Magyar Helsinki Bizottság azokat a kijelentéseket, amelyeket Kőszeg Ferenc, a szervezet egykori alapítója tett a pedofíliával kapcsolatos kérdésekre a Partizánnak adott életútinterjújában. Mint írták, Kőszeg válaszai „szöges ellentétben állnak a Magyar Helsinki Bizottság értékrendjével, a kiszolgáltatott helyzetben lévők érdekében végzett mindennapi munkánkkal és a belső szabályzatainkkal is”.

A Helsinki hozzátette: Kőszeg az egyik legismertebb alapítójuk, sőt a szervezet elnöke volt 2006. december 31-i nyugdíjba vonulásáig. „Közel húsz éve nem képviseli a Magyar Helsinki Bizottságot, nem nyilatkozik a szervezet nevében” – írták.

Mit mondott Kőszeg Ferenc?

Gulyás Márton, a Partizán vezetője egy korábbi, 2009-ben megjelent írása alapján kérdezte a pedofíliáról Kőszeget, aki tizennégy évvel ezelőtt egy cikkben azt írta, hogy az „Amerikából világszerte szétterjedt újprüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között”.

Kőszeg először Babits Mihály egyik művét felhozva próbált válaszolni, a műsorvezető azonban hamar egyértelműsítette a kérdést: van-e olyan erotikával átszőtt érzelmi kapcsolat felnőtt és gyerek között, ami helyeselhető, vagy nincs? Kőszeg erre nem tudott egyértelmű választ adni. Azt mondta, szerinte „nem lehet ezt ilyen merev kategóriában leírni”, majd arról kezdett beszélni, hogy ugyan helyteleníti a felnőtt és gyerek közötti szexuális kapcsolatot, de ha pusztán lelki kapcsolatról van szó, akkor elítélni vagy büntetni szerinte helytelen.

Majd azt mondta, hogy nem kell feltétlenül a büntetőjog szigorát előhúzni azoknál az eseteknél, amikor felnőtt és gyermek szexuális kapcsolatáról van szó, mert ez szerinte csak árt a dolognak. Úgy fogalmazott: a hatóságok nem tudják úgy kezelni az ilyen ügyeket, hogy ne okoznának nagyobb kárt vele a gyereknek, mint önmagában az a szexuális kapcsolat, amit egy felnőttel létesített.

Felemlegette, hogy korábban több olyan történetet is halott, amikor egy tanár közeledett a diákjaihoz, itt került elő a fia példája is. Fia gimnáziumában ugyanis elmondása szerint volt egy olyan, általa homoszexuálisnak nevezett tanár, aki többször is közeledett a fiú diákokhoz. Gulyás itt pontosított: bár szereti a kormány összemosni a homoszexualitást a pedofíliával, a kettő nem ugyanaz. Míg a homoszexualitás szexuális orientáció, a pedofília szexuális aberráció.

A Kőszeg által említett tanár azonban elmondása szerint a fiánál is bepróbálkozott. Gulyás ekkor megkérdezte, hogy „a fiad egy olyan iskolába jár, ahol van egy pedofil tanár, és amikor kérdezte a fiad, hogy mit lehetne ezzel kezdeni, akkor azt mondtad, hogy most már járd ki azt a pár évet, ami még hátravan, és aztán úgysem fogsz vele többet találkozni?”. Mire Kőszeg azt felelte: „hát, körülbelül igen, azt mondtam neki, hogy ne menjen bele ilyenbe”.

„Nagyon távol áll tőlem, hogy a pedofíliát bármilyen formájában helyeseljem, csak azt mondom, hogy amennyire lehetséges, kerüljük el az ezzel kapcsolatos, nyilvános leleplezést, konfliktust, felelősségre vonást, mert nem lesz a dolog ettől jobb, csak rosszabb” – mondta Kőszeg, majd Gulyás azt firtató kérdésére, hogy nem lett-e volna felelőssége megvédeni a saját fiát a tanártól annyit felelt: „nem éreztem ennek szükségességét”.

Szóba került egy másik eset is a párbeszédben. Kőszeg beszélt egy olyan 16 éves lányról is, aki egy gimnáziumi könyvtárossal tartott fenn viszonyt, ő pedig ebben nem látott problémát. „Nagyon sok olyan dolog van, ami nem helyeselhető és mégiscsak van” – mondta. Gulyás rákérdezett, hogy helyesnek tartja-e, hogy 18 év alatti gyerekek felnőttekkel szerezzenek szexuális tapasztalatot, mire Kőszeg azt felelte – korábbi, saját kijelentésének is ellentmondva –, hogy nem tartja ezt helyesnek, de azt sem, hogy ha ebből nyilvános ügyet csinálnak, megírják az újságban, vagy feljelentést tesznek a rendőrségen. Szerinte az általa említett helyzetben az akkor 16 éves lányt nem traumatizálta az eset.

Ha egy lány feljelentést akar tenni egy ilyen eset után, Kőszeg szerint természetesen megteheti, viszont ha helyette az igazgató tesz feljelentést, akkor „nem vagyok benne biztos, hogy helyesen jár el”. Gulyás azon felvetésére, hogy az igazgató egy ilyen feljelentéssel precedenst teremt és a többi diákot védi, azt mondta: „ha erőszak, vagy tényleges visszaélés történik, akkor meg kell tenni, de ha mindenki elégedett ezzel a helyzettel, akkor egy későbbi, ki tudja milyen károsodás feltételezése alapján nem vinném ezt hivatalos” szintre. Kőszeg állítja: mára evidensnek veszik az emberek, hogy egy ilyen esetben be kell vonni a hatóságokat, „azt hiszem, hogy sok olyan helyzet van, amikor a hatóságok bevonása mindenkinek rossz”, „büntetni azt kell, ha valakinek kárt okozunk”.

Gulyás a beszélgetés során többször is jelezte Kőszegnek, hogy túlságosan megengedőnek tűnik a pedofíliával szemben. Rákérdezett arra is, hogy ő átesett-e ilyen eseten fiatalkorúként. Kőszeg erre először nemmel válaszolt, majd néhány másodperccel később mégis elmesélte saját sztoriját. A Zeneakadémián történt meg vele, hogy odaült mellé „egy pasi és elkezdett fogdosni, és megpróbált rávenni, hogy menjek vele moziba”. Ő ezt elutasította, és sok év távlatából állítja: nem okozott neki traumát az eset.

Felmerült Sipos Pál esete is, aki népszerű pedagógusként többször is visszaélt hírnevével, hatalmával: nyári táboraiban többször is előfordult, hogy együtt maszturbált 14-18 éves fiú diákjaival, de fogdosott és csókolt meg 18 év alatti lányt is. Kőszeg a Sipos-botrány kirobbanása után helytelenítette, hogy a jobboldal mellett a liberális értelmiség is elítélte a tanárt, Gulyás pedig rákérdezett arra, hogy helyes, hogy elítélték, nem? Mire Kőszeg – Gulyást is láthatóan megdöbbentve – háromszor is csak annyit mondott: „nem tudom”.

Az interjú ezen pontját szó szerint idézzük:

• Gulyás Márton: Feri… Nem bántak igazságosan Sipossal, ezt állítod?
• Kőszeg Ferenc: Annyi változata és alesete van az olyan kapcsolatoknak, amelyek helyteleníthetők, hogy nagyon óvatos lennék ennek az elítélésével, de nem is annyira az elítélésével, hanem inkább a nyilvánosságra hozatalával.
• G.M.: Ne haragudj, Feri, segíts megértenem: abban, hogy valaki a rábízott gyermekeket a táborozás során, vagy iskolai helyzetben a lakására hívja, vagy a táborban maszturbál velük, vagy illetéktelen módon csókolgatja őket, ez milyen dimenzióban merülhet föl, mint helyeselhető, vagy el nem ítélendő helyzet?
• K.F.: Kizárólag abban a dimenzióban, hogy akkor legyen ennek hatósági következménye, ha tényleg valami olyasmi történik, ami megengedhetetlen.
• G.M.: De gyerekekkel együtt maszturbálni egy felnőttnek, ez hol megengedhető?
• K.F.: (vonogatja a vállát, hosszan hallgat) Azt gondolom, hogy ennek a megtörténte még mindig kisebb baj esetleg, mint ennek a nyilvános leleplezése. Valószínűleg nincs igazam, nem tudom, hogy igazam van-e.