R. Róbert 18 éve ismeri „Gyurit", viszonyuk közeli, naponta beszéltek – derült ki a Schadl-Völner-per harmadrendű vádlottjának meghallgatásán. R. Róbert bizalmi viszonyba került az ügy tizenharmadrendű vádlottjával is, de elmondása szerint nem verte át, a kamu emberrablás ügye szerinte egészen másképp történt, mint ahogy azt a vád állítja. Völner Pált viszont R. azt mondta, nem ismeri.
Vallomást tett a Fővárosi Törvényszéken a Schadl-Völner korrupciós botrány harmadrendű vádlottja, R. Róbert. Ő volt az a férfi, akivel Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke olyan bizalmi viszonyt tartott fenn, hogy kölcsönösen előfordult, hogy „Gazdámnak” szólították egymást.
R. a bíróságon tagadta a vád által megfogalmazott csalást, hivatali vesztegetést és befolyással való üzérkedést is.
Viszont röviden beszélt Schadl Györggyel való kapcsolatáról.
Azt mondta, „Gyurit” 18 éve ismeri, barátjának tartja, rendszeres napi kapcsolatban voltak, rendre igyekeztek segíteni is egymásnak. Szerinte természetes volt az is, hogy hozzá fordult ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban.
Völner Pál volt igazságügyi államtitkárt viszont elmondása szerint nem ismeri és nem is ismerte soha – a tárgyalóteremben találkoztak először. Völner, amikor a bíróság kérdezte, ugyancsak arról beszélt, hogy nem ismeri R.-t. Ez a találkozás ma megismétlődött, és láthatóan egyik fél sem örült neki: Völner némileg feszengve foglalta el a helyét a vádlottak padján ugyanúgy, ahogy R. is. Egyedül Schadl György lépett be – vezetőszáron – úgy a terembe, hogy hangosan, barátságosan köszöntötte a bírót és az ügyvédeket is.
A bíróság előtt R. hosszan felidézte, milyen kapcsolatban állt a tizenharmadrendű vádlottal, S. Etelkával. S. Etelka vezeti a Mátrixsuli iskolahálózatot, R.-el közös ügyeiről többször be is számoltunk, ebben a cikkünkben. Röviden: a vád szerint R. milliókat kért azért, hogy elintézze a Mátrixsuli egyik tagintézményének hatósági engedélyét, ezzel pedig megkereste Schadlt, aki viszont Völner Pálhoz fordult segítségért.
R. erről a bíróságon azt mondta, soha nem kért vesztegetési pénzt sem S. Etelkától, sem mástól – azt viszont elismerte, hogy S. Etelkától pénzt kapott.
Állítása szerint a nővel bizalmi viszonyba került, S. pedig valóban kért tőle segítséget a tagintézmény engedélyeztetéséhez – viszont szerinte ő sosem vesztegetéssel próbált az ügyben előre jutni. R. azt vallotta, hogy nyolcmilliót kapott S. Etelkától, de ő ezt nem vesztegetésre költötte el – ahogy azt a vád állítja – hanem arra, hogy egy szakértői stábot állítson fel.
Azonban nem csak erre kapott pénzt S.-től: elmondása szerint bizalmi viszonyuk olyan szintű volt, hogy elmondta az iskolatulajdonosnak egész életét, minden gondját-baját. Így S. Etelka tudott arról is, hogy R.-nek komoly tartozásai vannak, és felajánlotta neki segítségét. R. azt állítja, hogy ezt elsőre nem fogadta el, de miután más forrásból nem tudott pénzt előteremteni, végül mégis elfogadta a kölcsönt.
Az ügyben megjelenik egy kamu emberrablás története is: a vád szerint R. több tízmilliót csalt ki úgy S. Etelkától, hogy azt hazudta neki az ötödrendű vádlotton, A. Tamáson keresztül, hogy elrabolták, és váltságdíjat kell érte fizetni.
A kamu emberrablást R. nem tagadta a bíróság előtt, azonban a sztori szerinte egészen máshogy állt össze. Szerinte ezt a fedősztorit azért kellett kitalálniuk, mert S. Etelka nem akarta, hogy a fia is tudjon arról, hogy nagy összeggel akar R.-nek segíteni. R. állítja: így jutott a pénzhez.
S.-t a bíróság előtt R. csökönyös embernek írta le: szerinte S. képtelen alkalmazkodni nem csak a jogszabályokhoz és szabályozásokhoz, de más emberekhez is. Azt mondta, hogy aki ellent mondott S.-nek, azzal a nő attól a pillanattól kezdve nem volt hajlandó együtt dolgozni.
R. sem a bíróság, sem az ügyészség, sem az ügyvédek kérdéseire nem volt hajlandó válaszolni, így a bíró több részletet is felolvasott korábbi vallomásaiból, azokat ő fenntartotta. A bíró ennek ellenére szerette volna feltenni a kérdéseit, azonban az első után az ügyvédek belé fojtották a szót. Majd később komoly vita alakult ki a védők és a bíró között a lefoglalt bizonyítékokkal kapcsolatban, mivel R.-től több iPadet és iPhone-t is lefoglaltak, az ezeken lévő adatokat az ügyvédek szerették volna megkapni. A bíró szerint viszont ezeket az adatokat korábban is kérhették volna. Szerinte jelenleg még azért nem nyúltak hozzá ezekhez az adatokhoz, hogy utólag a védelem ne tudja azt mondani, hogy módosítottak rajtuk. Az ügyvédek szerint az a helyzet állt elő, hogy hiába zajlik már a tárgyalás, nem kapták meg az összes bizonyítékot az ügyészségtől.
Bűnösségét nem csak R., hanem Schadl György és Völner Pál is tagadta a bíróság előtt. A vád szerint Schadl György éveken keresztül vesztegette meg azért Völner Pál volt igazságügyi államtitkárt, hogy azokat a végrehajtókat segítse praxishoz, akik neki fizettek ezért. Összes cikkünket az ügyben ide kattintva tudja elolvasni:
A Völner-botrány
Kövesse a cikksorozatot a hvg.hu-n!
Marabu Féknyúz: Völner Show
