Tiltakoznak a szülők, tiltakoznak a tanárok és tiltakozik a XIII. kerületi önkormányzat is, a Közép-Pesti Tankerület saját hatáskörében mégis összevonna két – jól ismert – helyi általános iskolát. A tankerület levelében a csökkenő diáklétszámra és spontán szegregációra hivatkozik, az önkormányzat szerint viszont a tankerületi vezetésnek nulla a helyismerete, és a rossz vezetőválasztás tehet mindenről. A végső döntés Pintér Sándor belügyminiszter kezében van, aki a jogszabályok szerint nem köteles figyelembe venni az érintettek véleményét.
A beiskolázási időszak kellős közepén, hidegzuhanyként érte a hír a XIII. kerületet, hogy a Közép-Pesti Tankerületi központ – főleg a spontán szegregációra és a jobb oktatás biztosítására hivatkozva – összevonna két általános iskolát a kerületben. A javaslat értelmében a XIII. kerületi Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola (közismertebb nevén Dózsa) a Pannónia Német Nemzetiségű Kétnyelvű és Angol Nyelvet Oktató Általános Iskola telephelyeként működne tovább.
Az összevonás terveit Házlinger György, a Közép-Pesti Tankerületi központ igazgatója is megerősítette a hvg.hu-nak. Mint írta, már meg is tették javaslatukat a köznevelésért felelős miniszter – vagyis Pintér Sándor – felé. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a változás csak a szervezeti struktúrát érintené, és sem a „diákok tanulmányainak helyszínét, sem az alkalmazottak munkavégzési helyét” nem befolyásolná.
Más forrásokból azonban úgy tudjuk, ez legfeljebb a következő három évben állná meg a helyét. Úgy tudjuk, a tankerület felülvizsgálja majd a terveket, és addigra túl kevés a gyerek, aszerint határoznak az épület további sorsáról. Más forrásból származó információink a hosszú távú terv a Dózsa diákjainak teljes integrálása lenne, az intézmény jelenlegi épületét pedig a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket fogadó Prizma Általános Iskola kaphatná meg. (A pontos okokról és részletekről természetesen a tankerületet is kérdeztük, de a terv megerősítésén kívül nem kaptunk választ kérdéseinkre.)
Fontos ugyanakkor, hogy a tervek szerint hosszú távon a Dózsa körzetét nem kizárólag a Pannónia fogja megörökölni, hanem azt arányosan felosztják majd a többi kerületi iskola között.
Állam kontra helyiek
Bár két általános iskola összevonása elsőre helyi szintű konfliktusnak tűnhet, a XIII. kerületben történtek nemcsak a központosított iskolarendszer hibáira, hanem arra is rámutatnak, hogy a Belügyminisztérium irányítása alatt lényegében se a szülőknek, sem pedig a pedagógusoknak nincs beleszólása abba, mi történik egy adott iskolában.
Információink szerint mind a Dózsában, mind pedig a Pannóniában a szülők nagy többsége hevesen tiltakozik a tervek ellen, és a XIII. kerületi önkormányzat is elutasítja az összevonást. A tankerületi igazgató ennek ellenére csak annyit tudott megígérni, hogy véleményüket „hozzácsatolják majd” a Pintér Sándornak megküldött javaslathoz, de ragaszkodnak a tervekhez.
Nem mintha a helyieknek sok ideje lett volna a tiltakozó akciókra. A XIII. kerületi önkormányzat a hvg.hu kérdésére azt írta, őket mindössze egy hónappal ezelőtt, március 6-án tájékoztatták a tervekről, a véleményezésre mindössze 15 napot kaptak. Később a kerület oktatásért felelős alpolgármestere, Holopné Schramek Kornélia személyes találkozót is kezdeményezett a tankerület vezetőjével, Házlinger Györggyel, ahol szintén jelezte, hogy nem támogatják az átszervezést – de úgy tűnik, hiába.
Az ügy eljutott az önkormányzat illetékes bizottságához is, ahol a múlt héten a hét jelenlévő képviselő (a fideszes tag nem ment el az ülésre) egyhangúlag nemmel szavazott az iskolák összevonására. A képviselő-testület elé április 20-án kerül majd a kérdés.
Nincs jó híre
A helyzet iróniája, hogy a Pannónia és a Dózsa (vagyis a XIII. kerületi Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola) mindössze 12 perc sétatávolságra található egymástól, és mindkettő ugyanabban az évben, 1911-ben kezdte meg működését: az egyik Angyalföldön, a másik pedig Újlipótváros szélén.
Az kétségtelen, hogy a hivatalos adatok szerint a 2021/2022.-es tanévben a Dózsában az engedélyezett 540 helyett csak 220 diák, a 880 fős Pannóniában viszont 744 gyerek tanult. A tankerületi központ tájékoztatója azt is kiemeli, hogy a Dózsában kiemelkedően magas – 11,1% – a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya (bár az elmúlt években némileg itt is javult a helyzet).
A XIII. kerületi Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola legutóbb akkor került a hírekbe, amikor igazgatója, Putnoki Zsolt – aki korábban a Szabolcs-Szatmár-Beregi Újkenéz fideszes polgármestere volt – 2018-ban gyermekbántalmazási ügybe keveredett. Az intézményvezetőről tanárok és szülők is azt állították, hogy több gyereket megütött, illetve hogy a bántalmazásokat minden esetben roma gyerekek szenvedték el. Putnoki végül közös megegyezéssel távozott az iskola éléről.
A tankerület régóta nem tud azzal sem mit kezdeni, hogy a Dózsában – különösen a többi iskolával összehasonlítva – kifejezetten magas a korai iskolaelhagyás aránya, a tanárok fluktuációja megnehezíti a pedagógiai munkát, és nagyon sok a fegyelmi ügy, nemrég iskolaőrt is kellett alkalmazni.
Úgy tudjuk, a Pannónia közösségének a tankerület szintén a spontán szegregációval érvelt, hogy az összevonástól éppen azt várják, hogy a jobb feltételek és az integráció segítségével minden gyermek egyenlő esélyeket kap, és a legnagyobb kerületi iskolának számító Pannónia „szakmai színvonala gyökeret tud verni a Dózsában”. (Hogy a szegregációnak milyen következményei lehetnek, és hogyan lehetne ellene küzdeni, azzal keretes írásunkban foglalkozunk.)
A szülők közül sokan attól tartanak, hogy a tanárhiány tovább fog fokozódni, ha az összevonás után a Pannóniában tanító pedagógusoknak a Dózsában is kell órákat tartaniuk. Emellett – a szülők szerint – ahhoz, hogy a Dózsás diákok felzárkóztatása zökkenőmentes legyen, még több gyógypedagógusra, iskolapszichológusra, fejlesztőpedagógusra lenne szükség. Ezekre azonban semmilyen ígéretet nem kaptak.
Nem fogadták jól a terveket a Dózsában sem, ott azonban információink szerint az erről szóló tájékoztatón leginkább „szívszorító, már-már lesújtó” volt a hangulat a pedagógusok között. (Cikkünkhöz az érintett iskolákat is kerestük, de végül egyik helyről sem kaptunk válaszokat a kérdéseinkre.)
Megoldani, nem áthárítani
„A kerületben három hete mindenki ezzel foglalkozik, lassan valóságos hisztéria kezd kialakulni” – értékelte a helyzetet a hvg.hu-nak Keszthelyi Dorottya, a Demokratikus Koalíció önkormányzati képviselője.
Keszthelyi szerint már régóta lógott a levegőben, hogy a Dózsával valami történni fog, de az, hogy mindenféle előzetes egyeztetés nélkül egyszer csak megérkezett a véleménykérési eljárásról szóló levél, még a sokat látott önkormányzatot is meglepte.
„Gyakorlatilag teljesen előkészületlenül bedobtak egy tervet, aztán mindenkit egyedül hagytak vele, ami az összes érintettből a legrosszabbat hozta elő” – foglalta össze a történteket.
Keszthelyi úgy látja, a jelenlegi központosított oktatási rendszerben a tankerület is szorult helyzetben van, nekik „egy asztal mellett kellett kitalálniuk, hogyan tudnak pénzügyi és humán erőforrás nélkül megoldani egy tíz éve fennálló problémát”. Ráadásul a konfliktus és annak kommunikálása azért is rendkívül problémás, mert éppen beiskolázási időszak van, a szülőknek pedig fogalmuk sincs, mire számíthatnak, ha az adott intézményekbe adják a gyerekeiket.
A képviselő azt sem tartja átgondoltnak, hogy a Prizmát költöztessék a Dózsa épületébe, az ugyanis nem akadálymentesített, hatalmas lépcsők, gigantikus termek vannak, ami nem megfelelő SNI-s gyermekeknek.
Az SNI-s gyerekeket nevelő Prizma bővítésével Tóth József polgármester is egyetért, hiszen sok érintett gyereket most Zuglóba kell vinni a kerületből. A helyi televízónak március végén adott interjújában Tóth ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy ezt a döntést nem a Dózsa kárára kell meghozni.
Az önkormányzat azt is hamis érvelésnek tartja, hogy az Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskolában „spontán szegregáció” alakult ki, és emiatt csökkent a tanulói létszám. Az állítás szerintük a helyismeret teljes hiányára utal.
Az, hogy a Dózsába harmadannyi gyerek jár, mint amennyit be tudna fogadni, szerintük sokkal inkább a szisztematikus, rossz vezetőválasztás eredménye. Ezt az is bizonyítja, hogy éppen a 2018-ban kirobbant gyermekbántalmazási ügy után csökkent a gyermeklétszám 43 százalékkal – írták.
„A botrány és a gyermeklétszám közötti összefüggés világos. Politikai alapon kinevezett, iskolavezetői kompetencia híján lévő személyre bízta a Tankerület az intézmény vezetését" – mondja az önkormányzat, amely úgy látja, egyszerűen nem támogatható, hogy egy meg nem oldott problémát egy másik, jól működő intézményre hárítson a tankerület.
A Szociális, Egészségügyi és Művelődési Bizottsága által elfogadott javaslatban a képviselők arra is felhívták a figyelmet, hogy jelenleg több mint 3000 új lakás épül az érintett körzetben, ezért sem lehet egy ekkora iskolát kivonni az intézményrendszerből. Emellett határozottan visszautasítják a spontán szegregációs indokot is, mert – mint írták – 30 éve azon dolgoznak, hogy felszámolják a kerületben még a szegregáció veszélyét is.
„Nem spontán szegregáció az, ha 100 gyermekből 20 választja az iskolát. Ennek csak szakmai, szervezeti oka volt és van” – fogalmaztak, kiemelve, hogy attól is tartanak, a pedagógusok a bizonytalan helyzet miatt elhagyják majd az intézményt
Ők úgy látják, az intézményt kell fejleszteni, helyre kell állítani az iskola hírnevét, újra működtetni kell az iskola nevében is megtalálható zene és sport tagozatokat.
Keszthelyi Dorottya pedig a hvg.hu-nak arra is emlékeztetett, hogy a Dózsa-iskola eredményei, mutatói azóta lettek lényegesen rosszabbak, mióta kikerült az önkormányzati fenntartás alól, és átkerült az állami tankerülethez.
Hasonló véleményen van az önkormányzat vezetése is.
„Felháborítónak tartjuk ezt a hozzáállást egy nagy tradíciókkal rendelkező, több mint 100 éves intézmény esetében, valamint azt, hogy egy jól működő iskolára terheljék a Tankerület hibás döntéseinek következményét.”
Úgy vélik, a mostani helyzet is jól bizonyítja, hogy „az oktatás helyi közügy, téves volt az iskolák államosítása”.
Szegregáció létezik, de van megoldás is A tankerület által hivatkozott „spontán szegregáció” jelensége nem ismeretlen jelenség. Bár a 2000-es évek elején voltak kísérletek ennek megváltoztatására, Magyarország egyike a világ azon országainak, a leginkább elkülönülnek egymástól a könnyen tanítható, jó képességű, középosztálybeli gyermekek, illetve a tanulási nehézségekkel küzdő, nehezebben tanítható, szegény és iskolázatlan családokból származó tanulók. A problémát pedig tovább fokozta a szabad iskolaválasztás, az egyházi intézmények, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok megjelenése. Az, hogy az iskolai szegregáció pontosan mekkora szerepet játszik egy adott társadalmi csoport lemaradásában, továbbtanulásában vagy éppen pályaválasztásába, nehezen mérhető, a magyarországi romák esetében ennek mértékét általában 6-27 százalék közé teszik. „Magyarországon az általános iskolákba járó gyerekek 13%-a roma, nekik olvasás- és matematikaiteszt-eredményeikben akkora a lemaradásuk a társaikhoz képest, mint amekkora Dánia és Tunézia között van” – mondta egy 2018-as előadásában Kertesi Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Az oktatásban tapasztalt hátrány nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is káros, hiszen aki nem jár középiskolába vagy egyetemre, annak gyakran rövidebb az aktív életpályája, és több társadalmi juttatásra szorul. A jelenség azért is hátrányos, mert a különböző társadalmi csoportoknak nem lesznek tapasztalatai egymásról (legyen az pozitív vagy negatív), és tág teret kapnak az előítéletek is. A szegregációra adott megoldások országonként is különbözőek lehetnek, de Kertesi szerint hosszú távon főleg az oktatás minőségének általános javítása segíthetne. Ha ugyanis minden intézményben hasonlóan színvonalas lenne az oktatás, az tompítaná a jó iskolákért folyó versenyt. A szakértő úgy látja, rövidebb távon törekedni kell a hátrányos helyzetű fiatalok esélyeinek kiegyenlítésére is. Kiváló eszköz lehet erre az előzetes felkészítésük, mentorálásuk, közlekedési költségeik támogatása, vagy tankönyveik, informatikai eszközeik, ruházatuk finanszírozása. Emellett a többi diák érzékenyítésére is szükség lehet, mert az integrálásban nekik is ugyanolyan felelősségük van. A legfontosabb tanulság ugyanakkor az, hogy nem lehet úgy integrálni, hogy a gyermekek nem érintkeznek. „Bár az integrált iskolai közösség sem jelenti feltétlenül azt, hogy a szegény vagy kisebbségi gyermekek társadalmi és etnikai különbségeken átnyúló tartós barátságokra tesznek szert, a közös iskolai múlt mégis megalapozhat számukra társadalmi izolációjukból kivezető 'gyenge kapcsolatokat', amelyek fontos erőforrásokat jelenthetnek számukra felnőtt életük során” – írja Kertesi Gábor és Kézdi Gábor közös tanulmánya. |
