Az ötven évet élt Setét Jenőt (nyitóképünkön) számos díjjal kitüntették, 1997-ben Roma Polgárjogi Díjat, 2007-ben Solt Ottilia-díjat, 2008-ban Emberi Jogi Emlékplakettet, 2012-ben Fekete Párduc-díjat, 2020-ban pedig Raoul Wallenberg-díjat kapott. Ő szervezte meg a Roma Büszkeség Napját, és vezette az Idetartozunk Egyesületet is. Setét Jenő többször bírálta a kormányt; 2018-ban pedig élesen kritizálta Lázár Jánost is, amiért az egy utcafórumán arról beszélt, hogy a cigányokat a mai napig nem sikerült integrálni.

Róla emlékeztek meg szombaton Újpesten. Horváth Aladár ott tartott beszédét változtatás nélkül közöljük:

Setét Jenő életútja

Jenő Sárospatakon jött a világra, 1972. január 23-án.

Nagyszülei bodrogközi falusi zenészek, akik kevés bevételüket vessző- és sármunkából származó jövedelemmel egészítik ki. Szülei, ipari munkások, akik a nyolcvanas években vásározó-kiskereskedőire váltanak. Ahogy Jenő mondta egy interjúban: „alibiből vettek egy pulóverkészítő gépet” – hogy a szocialista országokból behozott ruhaneműt árulhassák a városi piacokon és a falvakban. A nagy munkabírású, eszes szülők gondtalan gyermekkort biztosítanak Jenő, valamint az egy szem lány-, és a négy fiútestvér számára.

Jenő jó eredménnyel végzi el az általános iskolát. A ballagás után az összes fiútestvérével jelentkezik a visegrádi cigánytáborba, amiről később úgy nyilatkozik: gyökeresen megváltoztatja személyiségét és életét. Itt találkozik az ősök nyelvével, dalaival, a jelenkor roma irodalmával és értelmiségi elitjével. Belül már tudja: ehhez a szellemi körhöz kíván tartozni, és a cigányügyben találja meg hivatását.

Mivel nevelőapja ragaszkodik ahhoz, hogy szobafestő legyen, nem a gimnáziumot, hanem a szakmunkásképzőt végzi el. Szakmájában azonban nem dolgozik, kivéve, amikor család házépítésbe vág a pataki kertvárosban: ő festi ki az összes helyiséget, ahogy később a saját családja bérlakását is Pesten.

Már tizenhét évesen részt vesz a rendszerváltó roma politikai önszerveződésben: 1989-ben a Phralipe Független Cigány Szervezet alapítói között látjuk, a sárospataki szervezet építésével, a helyi érdekképviselet megteremtésével törődik; együtt járjuk a vidéket, elsősorban a borsodi települések Phralipe tagszerezeteit hozzuk létre, és mozgósítjuk a cigányságot, az 1990. évi első szabad választásokon való magas arányú részvételre, a választói joguk szabad gyakorlására.

1991. január 18-án, Patak küldötteként részt vesz a Roma Parlament I. Kongresszusán, ahol Göncz Árpád köszönti és biztatja bátor politizálásra a romaság képviselőit.

Ekkor Jenő már a Tündérhegyi szociális asszisztens – szociális munkás képzés hallgatója.

1992-ben befejezi az iskolát, és jelentkezik a Szőke Judit által vezetett Józsefvárosi Segítő Szolgálatnál, ahol nemcsak szociális ügyekben nyújt segítséget a kerületi cigányoknak, de kitűnik a gyerekek nevelésével is: derűs és kreatív klubfoglalkozásokat tart, és ugyanilyen táborokat szervez: a józsefvárosi gyerekek és családok rajonganak érte.

1994 nyarán a Roma Parlamentben létrejön a konfliktusmegelőző és jogvédő iroda, ahová dolgozni hívom. A következő évben mintegy húsz vezető értelmiségivel létrehozzuk a Roma Polgárjogi Alapítványt, az RPA-t. A döntéseket olyan kuratórium hozza, amelynek tagja a halhatatlan Bogdán János, vagy Jancsó Miklós. A munkatársak között pedig ott találjuk Ila Gyula, Szikinger István, Horváth István, Jónás Nándor, Tuza Péter ügyvédeket, Baranyi Laura, szociális munkást, és a Jenő munkáját közvetlenül segítő asszisztenseket, Bakró Rozit, Horváth Arankát, Hosszú Andreát.

Büszkék lehetünk arra, hogy a kutatók szerint is az ezredforduló legjelentősebb magyar polgárjogi szervezete az RPA volt - jelentősen Setét Jenő munkája révén!

Doktori disszertáció témája lesz, hány nagy válságkezelési ügy, hány száz család lakhatásának rendezése kapcsolódik Setét Jenő nevéhez. Az első válságkezelési sikere 1996-ban a ferencvárosi városrehabilitáció leple alatt lefolytatott kilakoltatási dömping leállítása volt, amelyet az önkormányzattal kiküzdött korrekt megállapodás követett. A másik az 1996-98 között tomboló székesfehérvári gettóügy rendezésében vállalt polgárjogi politikusi szerep volt, s amikért 1997-ben, az alapítvány által alapított Polgárjogi Díj kitüntetést, elsőként Setét Jenőnek ítéltük oda!

Az RPA Jenő vezetésével szembeszállt a Budapest belső kerületeiből a legszegényebb romákat kisöprő kilakoltatási politikákkal, a szimpla kérelmek írásától, a bíróságokon való képviseleten át a családok testünkkel történő megvédéséig. Mint például 2001 nyarán, az erzsébetvárosi Király utca 25. alatt, amikor rendőrök vezették ki Jenőt a házból, de ahonnan később minden oda illegálisan beköltöző munkás cigány család bérlakáshoz jutott – ezek mindegyike fontos és bátor tett, amiben Jenőnek oroszlánrésze volt.

A napi szociális ügyek vitele mellett jutott ideje a Roma Cafék – az RPA interaktív vitafórumának a – szervezésére is: hosszan hallgatott, figyelt, s amikor megszólalt, annak világos-elemző tartalma és perspektivikus üzenete volt.

Hatalmas lelkesedéssel és következetességgel vett részt a magas nívójú augusztus 2-ai roma holokauszt-megemlékezések tervezésében és lebonyolításában is.

A kétezres évek közepére a széles körű tereptapasztalatok és az írott jog összevetésének képessége, a tudós környezetben zajló, napi szintű szakmai tevékenység és folyamatos tanulás Jenőt az egyik legképzettebb magyar szociális szakemberré emelte. 2003 augusztusában már ő vezette a szociális munkacsoport ülését az RPA által szervezett Ónodi Roma Országgyűlésen. Ez idő tájt roma szakértőként tanácsokat adott a baloldali-liberális oktatási és szociális minisztériumoknak is.

A Roma Polgárjogi Alapítvány 2004. decemberében kezdte el a kilakoltatással fenyegetett családok vizsgálatát elsőként Budapesten. Jenőé volt az ötlet, ő vezette a kutatást, ő írta a leveleket az érintett önkormányzatoknak, és értékelte ki az eredményeket. A Fővárosban a 23 kerületi önkormányzat közül 19 válaszolt. Éves szinten 249 esetben került sor kilakoltatás végrehajtására, amely szerény becslések szerint is legalább 1000 fő számára a hajlék elvesztését jelentette. Összesen 2 750 kilakoltatással fenyegetett háztartást talált, 10 000 lehetséges érintettet jelölt meg a vizsgálat során.

A következő évben a vizsgálat második lépcsőjeként valamennyi, azaz 22 Megyei Jogú Várost kerestünk meg kérdéssorunkkal, amelyekkel a kilakoltatással érintett háztartások számáról és összetételéről igyekeztünk információkat gyűjteni. Ugyanez év nyarán aláírásgyűjtésbe kezdtünk, hogy a Parlament foglalkozzon a lakhatás alapjogának alkotmányos kérdéseivel: elsőként követeltük Magyarországon a mindenkit megillető fedél alapjoggá nyilvánítását.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy egyetlen gyermekes családot sem lehet kilakoltatni mindaddig, amíg az érintett önkormányzat, vagy az állam nem gondoskodik annak emberhez méltó lakhatási feltételeiről?” Nem mértük föl reálisan szervezeti és pénzügyi kapacitásainkat. A nyári vakáció melegében önkénteseink néhány ezer aláírást gyűjtöttek, ezt bukásként éltük meg.

Jenő szakmai beszámolójából azonban kiviláglik, hogy a kutató munka rendkívül sikeres volt: a Megyei Jogú Városok (MJV) vizsgálata során 5 412 kilakoltatással fenyegetett háztartást regisztráltunk, amely ekkor - az előző vizsgálat során alkalmazott számítást használva, azaz 4fő/háztartást kalkulálva – 21 648 fő lehetséges érintetett jelentett.

Az 5 412 érintett háztartás a MJV-ok által jelzett 44 534 db szociális bérlakás 12%-át jelenti. A kilakoltatási vizsgálatok harmadik lépcsőjeként 2006. évben az összes városi rangú települést adatközlésre kértük.

Jenő 2006-ban önálló alkotmánybírósági keresettel élt a lakásfoglalók érdekében. Őket a jogszabályok kizárták a pályázás állampolgári jogából. A kizáró szankciót alkotmányellenesnek tartotta, hiszen éppen ők a leginkább rászorultak: az állami szociális ellátási kötelezettségét elsősorban a hajléktalanság elől menekülők részére kellene biztosítani. Az Alkotmánybíróság helyt adott Jenő keresetének, és kötelezte a büntető önkormányzatokat, hogy módosítsák lakásrendeleteiket! A jogászaink, élén Szikinger István alkotmányjogásszal, fejet hajtottak Jenő előtt.

A polgárjogi alapítvány 15 éve alatt Jenő közreműködésével mintegy 100 vidéki településen folytattunk válságkezelést, elsősorban a romák erőszakos ki-, vagy áttelepítése, illetőleg a rendőrbrutalitások ellen. A sajtó ezek közül Székesfehérvár után a sátoraljaújhelyi, a kecskeméti, a miskolci, a monori, a Paks-bedőtanyai lakhatási válságkezelésünkről tudósított. Ezeken a településeken tüntetésekkel adtunk nyomatékot követeléseinknek! Rendőri brutalitásokkal szemben Hajdúhadházon, Gyürén, Aranyosapátiban, Kecskeméten szerveztünk Jenővel tüntetéseket, illetve folytattunk jogvédő és helyi válságkezelő munkát.

Az első iskolai szegregációs per, s annak megnyerése is az RPA-hoz kötődik, a hírhedt tiszavasvári különballagtatás ügyében.

Olyan puskaporos helyszíneken kezeltünk válságokat, ahová politikus betenni nem merte a lábát, de sehol egy pofon sem csattant el – mert eszközeink és természetünk szelíd, békés, okos és szellemes volt: Jenői.