Gergely Márton
Szerzőnk Gergely Márton

Tizenkét éve kormányoz Orbán Viktor kétharmaddal, bár a megfogalmazás megtévesztő: számára az alkotmányozó többség százszázalékos hatalomgyakorlást jelent. Mostanra eljutottunk addig a pontig, amikor fékekből és ellensúlyokból egyetlen valódi erő maradt: a polgár. Tőle fél a hatalom, ezért változtatta permanens kommunikációvá a kormányzást. És neki köszönheti egyetlen számottevő sikerét az elmúlt évben az ellenzék.

Választás 2022
Friss cikkek a témában

A mögöttünk álló szinte láthatatlan(ná tett) ellenzéki kampány bizonyította, hogy az előválasztás során megmutatkozó erő nem az azt szervező pártokban, hanem a fair versenyre szomjazó polgárokban volt. Azokban, akik megszervezték a Putyin háborúja elől menekülő sokaság azonnali ellátását. Akik tömegével jelentkeztek szavazatszámlálónak. Akik nem várnak a hivatalos szervekre, ha a lakóhelyükön zavarja őket a környezeti szennyezés, a kórházban málló vakolat, az iskolában hiányzó taneszköz. Eltakarítják, kifestik és beszerzik, amit kell. A járvány idején, szabadidejükben tanárokká, idősgondozókká, szociális munkásokká váltak. És pénzt áldoznak független hírekre, még akkor is, ha nem mindig azt kapják, amit hallani akarnak. Hiszen nem ideológiai kérdés számukra a szabálykövetés, a szolidaritás, a tolerancia, hanem mindennek az alapja.

A „polgár” nem politikai termék, hanem gondolkodó, cselekvő személy. Nincs könnyű dolga, mert a kormány két veszélyt lát az emberekben: a gondolkodást és a cselekvést. És az illiberális eszköztárra támaszkodva hatékony is ezek megakadályozásában. A szavazásra jogosultak harmadát a kormánynak sikerült elszigetelnie a sajátjától eltérő álláspontoktól, érvektől. Orbán azt mondja, az országnak ebben a háborúban semlegesnek kell maradnia. De ha egy fegyveres konfliktusban drámaian egyenlőtlenek az erőviszonyok, akkor ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az erősebb fél győzelmét kívánja? Azét, aki iskolákat, kórházakat bombáz.

A hírvákuum működik, derül ki a lapunk által bemutatott Medián-kutatásból. A Fidesz szavazóinak dönteni tudó többsége szerint Oroszország jogosan lépett fel és a biztonságát védi Ukrajnában. Közben a teljes magyar lakosságban – minden propagandaszennyezés ellenére – mintegy kétharmados többségben vannak az oroszpártiakkal szemben azok, akik egy szuverén ország ok nélküli lerohanását annak látják, ami: agressziónak.

A Medián mérése kemény dió a gondolkodó és cselekvő polgárnak, mert azt állítja: a jelenlegi trendek szerint 128 mandátumot szerezhet vasárnap a Fidesz, és nagyon közel kerül az újabb kétharmadhoz. Ami következne, azt tudjuk. Orbán kizárólagos felhatalmazásnak értelmezné a végeredményt, de csak a saját táborának politizálna a jövőben is. A kisebbségi oroszpártiság így emelkedne törvényerőre. Ez pedig Putyinnak is kedvében járna, aki saját mozgásterét a nyugati szövetségi rendszer megosztottságán méri le.

A szörnyű háborús híreket csak feldolgozni lehet. A Medián felmérése más, még nem a valóság. Van mód a cselekvésre, a becslés megcáfolására. A HVG ezen a héten is olyan cikkeket kínál, amik segítik a tájékozódást. Interjút olvashatnak minden esélyes miniszterelnök-jelölttel, aki igent mondott a megkeresésünkre. Bemutatjuk az orosz propaganda magyarországi nyomulását, a háború frontvonalának alakulását, a szövetségi rendszerek átrendeződését és a hatalmas gazdasági kihívásokat, amik a következő kormányra zuhannak. Ezek alapján felelős döntést lehet hozni.

Az előttünk álló válságos időkben az országnak valódi fékekre és ellensúlyokra van szüksége. Erős, egységes ellenzékre. Legyen az akár a hatpárti szövetség, akár a Fidesz.

GERGELY MÁRTON

felelős szerkesztő

Hirdetés
hvg360 Medvegy Gábor 2025. április. 27. 18:20

Amikor pályázaton keresett hóhért az állam, csúfolódás miatt lépett vissza az egyik jelentkező

Karinthy Frigyesnek bíróságon kellett magyarázkodnia 1925 áprilisában sátánistának és pornográfnak tartott novellája miatt, végül nyolcnapi elzárásra ítélték az írót. A budapesti rendőrkapitányt azzal nyaggatták, hogy állapítsa meg az apaságot – ujjlenyomat alapján. A száz évvel ezelőtti újsághírekből az is kiderül, hogy „aranyos kis majomnak” tartották a divatos párizsi nőket, a jövő emberét pedig kopasznak, fogatlannak és nagyfejűnek képzelték el.