A Nemzeti Sport kérdezte Orbán Viktort a világbajnokságról. A mniniszterelnök nyitásként arról beszélt, hogy „Lionel Messi a legnagyobb, méghozzá szó szerint a legkisebb fiúból lett a legnagyobb hős. Ahogyan írva van: a legkisebb lesz a legnagyobb. Az utolsókból lesznek az elsők. Ennél tisztább keresztény történet aligha létezik.” Arra, hogy Messi, akit nagyjából 2005 óta emlegetnek a világ legjobb focistái között, mitől és miben lett volna utolsó, vagy épp a legkisebb – már persze azt a nem épp új információt leszámítva, hogy alacsony –, nem tért ki.

Az már kevésbé a politikusi mellébeszélés kategóriába tartozik, amikor a sportgazdaságról beszélt. Azt mondta: „Sokan kritizálják a gazdag katariakat, részben persze irigységből is, amikor a vb költségeiről van szó, de én máshonnan nézem: ezt a pénzt bármi másra is elkölthették volna, örüljünk, hogy a futballra költötték.”

Meglepő lehet az a mondata, hogy „A pénz sokat segít a sporton, de ha túl sok van, tönkre is teszi”. De aztán gyorsan kiderült, hogy itt nem a magyar sportban elszórt százmilliárdokra gondolt, hanem arra, hogy a klubfocinál fontosabb lehet a válogatott.

Hosszan beszélt arról, hogy „2030-ra a régi fényében ragyoghat a magyar futball” (amikorra a korábbi ígérete szerint majd utolérjük Ausztriát), szerinte a realitás az, hogy arra a világbajnokságra juthat ki a magyar válogatott. Akkor már 16 európai csapat lesz ott a mostani 13 helyett, és az valóban nem teljesen irreális, hogy a kontinens legjobb 16-ja közé odajusson a magyar csapat is.