Januárban elkerülhetetlen lesz árat emelni az iskolai menzákon, még akkor is, ha idén szeptemberben már volt egy emelés – mondják ágazati szereplők. Van, ahol a gyerekeknek leves helyett már almalé jár, mert azt legalább nem kell melegíteni. Közben rengeteg étel landol a kukában a közétkeztetésben. A szülők értékelése a felismerhetetlen undormányoktól egészen a kiemelkedő minőségig terjed.
A koronavírus-veszélyhelyzet júniusi kivezetésével a menzákat érintő áremelési tilalom is megszűnt, így két és fél év után szeptemberben először emeltek árat a közétkeztetésben. Már ez is csak a közétkeztető cégek veszteségeinek a mérséklésére volt elég – állítják közülük többen. „Régen egy-egy évre megállapodtak a közétkeztetők a beszállítókkal az árban, ami alapján utána elszámoltak. Ma már teljesen más világ van. Hetente, de sokszor szinte naponta változnak az árak” – magyarázza a hvg.hu-nak Zoltai Anna, a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségének (KÖZSZÖV) elnöke.
Mindenki legatyásodva
„Elkerülhetetlen az emelés, különben teljesen működésképtelenné válnak a cégek. A fedezeti pontot gyakorlatilag már most átlépik a költségek. Ha teszem azt 100 forint egy ebéd, akkor 50–60 forint a szülő nyersanyagköltsége, 35–40 forint a rezsiköltség, és a maradék lenne az árrés, ami mára szinte teljesen elolvadt és veszteségbe fordultak a költségek. Januárban 300 forintért vettünk egy kiló kenyeret, ami most 800 forint” – mondja Martonosi Tamás, a martonvásári HPM Plus Kft. ügyvezető igazgatója. Ő úgy véli, a következő emelésre januárban lehet számítani és egy minimum 20 százalékos emelés elkerülhetetlen, hiszen sok cég már így is a csőd szélén áll. Szerinte önmagában az állami támogatás emelése egyébként nem megoldás, legalábbis hosszú távon biztosan nem. Ahhoz a gazdasági stabilitás helyreállítása szükséges.
Az emelés azonban nemcsak szolgáltatói akarat kérdése, hanem arról is szól, ki fog fizetni? Az inflációs válság által sújtott családok? A végletekig lerongyolódott önkormányzatok, amelyeknél sok helyen már a villanykörték közül is csak minden másodikat csavarják be, hátha azzal is lehet spórolni? Esetükben az áremelés ráadásul egyértelműen politikai kérdéssé válik, hiszen ha emelnek, azzal a saját választóik haragját vonhatják magukra. Esetleg az állam?
„Az állami hozzájárulás a jövő évi költségvetésben 101 milliárd 521 millió forint, míg idén 87 milliárd volt. Ha a 2010-es 29 milliárdot vesszük bázisévnek, akkor 350 százalékos a növekmény, de a 2022-es hozzájáruláshoz képest nem fedezi még az idei áremelkedést sem” – részletezi Zoltai Anna.
Tovább terheli a rendszert, hogy az inflációs válság miatt jelentősen bővülhet a rászorulók köre, akik vagy nagyon nagy kedvezménnyel, vagy akár ingyenesen részesülhetnek közétkeztetésben. Ezt a különbözetet pedig valakinek állnia kell majd. „Az óvodákban, bölcsődékben az odajáró gyerekek közel 80 százaléka ingyenesen kapja már most is az ellátást. Ennek az az oka, hogy a mindenkori minimálbér 130 százaléka az egy főre jutó átlagbér, ami kb. 170 ezer forint. Ha négyen vannak a családban, akkor 680 ezer nettó alatt ingyenes az óvodai étkeztetés. Ha három gyerek, akkor 850 ezer forint alatt” – részletezi Hatolkai Máté, a Kalória Gödöllői Gyermek- és Közétkeztetési Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezető igazgatója. Vagyis lenne még tartalék a rendszerben, ha ésszerűsítenék a kedvezményezettek körét, de ennek megint csak politikai kockázata van – jelen esetben az állam számára.
Leves helyett almalé
Eddig a költségeket jórészt a nyersanyagárak határozták meg, ez azonban megváltozott. A közétkeztetésben készített étel bekerülési ára: alapanyagár, energiaköltség és a munkabér. „A villamosenergia ára 70 százalékkal, a földgázé 190 százalékkal nőtt. Az iskolai menük jó részét központi főzőkonyhákon főzik, onnan pedig autókkal szállítják ki az ételt. Július 30-a óta nincs üzemanyag-ársapka nekünk, ott 55 százalékos az áremelkedés. A minimálbér is emelkedett 19 százalékkal, tehát megnőtt a bérköltségünk is” – veszi sorra a büdzsé elemeit Zoltai Anna.
Az 1997. évi XXXI. gyermekvédelmi törvény szerint a szülőkre kizárólag a nyersanyag árát lehet terhelni. Az étel elkészítésének többi költségét az önkormányzat és az állam állja. Az ételeket elkészítő cégeket jellemzően három különböző csoportba lehet sorolni. Az egyik, amikor egy önkormányzati nonprofit cég működteti a konyhát, ekkor minden bejövő költséget a működtetésre kell fordítaniuk, vagy a fejlesztésre visszaforgatniuk. A másik, amikor egy-egy intézmény konyháján készül az étel, nekik nincs saját bevételük. A harmadik, nagyjából a közétkeztetési piac 40 százalékát jelentő részt pedig a vállalkozók által nyújtott szolgáltatás fedi le. Ők azok, akik profitot is termelnek. Vagy inkább termeltek. A költségvisszafogás viszont mindannyiukat érinti, rajtuk keresztül pedig a „fogyasztókat”, vagyis a gyerekeket is.
„Akkor tudunk megtakarítani, ha nem főzünk. Kedden és csütörtökön nem főznek nálunk levest, ez az adott napon 30 százalékos gázmegtakarítást jelent, havonta 12 százalékot. Vannak közétkeztetők, akik nemhogy levest nem főznek, de reggelire teát és kakaót sem kapnak a gyerekek, mert ahhoz is gázt kell használni” – mondja Hatolkai Máté. Ezt egy másik régióból író olvasónk is megerősítette, náluk például almalevet osztanak bizonyos napokon leves helyett az iskolában. Hatolkai Máté szerint a kialakuló helyzet a gyerekek szempontjából veszélyes. „Nem fogja megkapni a gyerek, ami járna neki. A jelenlegi környezet nem hagy más kiutat. Nyilván lehet olcsóbb és egyszerűbb ételeket főzni. Attól függ minden, hogy az adott közétkeztető lelkiismerete mit enged meg. Ha rossz ételt főzünk, akkor inkább ne csináljunk semmit. Mindegy, hogy azt nem eszi meg, amit megfőztünk, vagy azt, amit nem főztünk meg” – teszi hozzá az ügyvezető.
Konzervebéd
A közétkeztetési szektor szereplői szerint az iskolai menük elkészítését olyan szigorúan behatárolják a jogszabályok, hogy nem igazán van mozgásterük. Itt-ott persze lehet „játszani” az összetevőkkel, de ennek is megvannak a következményei.
„A húsfélék közül már teljesen kiszorult a marhahús, amit korábban még gyümölcsszósszal, vagy egyéb formában tálaltak. A konyhák most már sok esetben a kevesebb munkaerőt igénylő tisztított alapanyagok helyett a héjas, nem tisztított alapanyagokat veszik, mert a beszerzési ár kedvezőbb. Ez persze több munka, mert házilag hámozzák” – mondta Szűcs Zsuzsanna dietetikus, táplálkozástudományi szakember, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségnek elnöke a hvg.hu-nak. A dietetikus szerint hasonló logika alapján kerültek be a drágább felvágottak helyettesítésére sok helyütt a konyhán elkészített húspástétomok. A friss zöldség és gyümölcs helyére sokszor mirelit áru kerül. „Ott az egy kiló az egy kiló és nincs tisztítási veszteség sem”.
Van, aki ennél is tovább megy. „Sok helyen már nem is mirelit alapanyaggal dolgoznak, hanem konzervvel, hiszen itt nem kell -18 fokról felmelegíteni az ételt, ami további energiamegtakarítást jelent” – mondja Zoltai Anna.
Márpedig a változásoknak népegészségügyi következményei is lesznek, még a szigorú előírások ellenére is. Zoltai Anna szerint a közétkeztetés a népegészségügy zászlóshajója lehetne, óriási szerepe lehetne egyes népbetegségek megelőzésében és az étkezési kultúra formálásában is. „Ezzel nincs gond, de a rendelet ezt a felelősséget annyira ráterhelte a közétkeztetésre, hogy az nem tud vele megbirkózni, hiszen a fogyasztói ízlést nem lehet rendelettel változtatni. Ehhez türelem, idő és edukáció lenne szükséges. Ebben magára hagyták a szektort. A sóhatárérték miatt ráadásul a hatóságok elkezdték büntetni a közétkeztetőket” – teszi hozzá.
Ellopták a sót
Az emberek márpedig szeretik a sót – ezt tudjuk népmesékből is. A közétkeztetők szerint viszont olyan radikálisra sikerült a sótartomány meghatározása, hogy sokszor a gyerekek emiatt nem eszik meg az eléjük kirakott ételt. „Amikor mintát vesznek, akkor a nátriumtartalmat mérik. Nátrium nem csak a hozzáadott sóban, hanem az alapanyagokban, például a répában is van” – jegyzi meg Szűcs Zsuzsanna dietetikus. Sok konyhán arra panaszkodnak, hogy az egész napi sótartalomba beleszámolt pékáruban (zsemle, kifli) annyi só van, hogy az ebédet szinte már alig ízesíthetik sóval.
„Szegényen vagyunk gazdagok” – mondták a szektor képviselői, utalva arra, hogy a közétkeztetésben kiosztott étel 20 százaléka a kukákba vándorol, sokszor épp az otthoni és az iskolai ételek sótartalma közti különbség miatt is, de nem ez az egyetlen oka, hogy a gyerekek otthagyják az ételt. „Az étkezés körülményei sem mindenhol biztosítottak. Ha még éhes is lenne a gyerek, sokszor olyan rövid az ebédszünet, hogy a sorbaállással, kiadagolással együtt egyszerűen nincs idejük normálisan étkezni” – mondja Szűcs Zsuzsanna dietetikus. „A 63 fokosra melegített leves kihűlését a gyerekek meg sem tudják várni, mert tisztán 5–8 percük van az étkezésre. Ez óriási pazarlás” – mondja ezzel egybehangzóan a KÖZSZÖV elnökeként Zoltai.
Szerinte feloldhatatlan probléma, hogy itt nem a klasszikus piaci viszonyok érvényesülnek, hogy a fogyasztó kérését figyeli a szolgáltató. „A fogyasztó térítési díját jórészt mások fizetik, a szolgáltató pedig nem tudja, kinek feleljen meg. Nincs meg a szolgáltató és a fogyasztó közötti klasszikus viszony. De az is segíthetne, ha az 50-es évek óta hagyományos, mindenkinek ugyanakkora adagot a tányérjába pakoló rendszer helyett bevezetnék a büféasztalos elosztást, ahol mindenki a saját igényeinek megfelelő mennyiséget szedhetne” – teszi hozzá Zoltai Anna.
Ráadásul van, aki fél 12-kor kell menjen ebédelni, ami lehet túl korai, más csak fél 2-kor, ami túl kései időpont, hiszen egyszerre nem fér el az egész iskola az ebédlőben. Az is segítene az étkeztetők szerint, ha „nem málló vakolat mellett, tisztítószerszagban, széteső asztalok mellett, ütött-kopott evőeszközökkel” kellene enni pár perc alatt.
Ismeretlen elegy a tányéron
Az általunk megkérdezett szülők nagy többsége havi 7–17 ezer forint közötti összeget fizet az iskolai, óvodai étkezésért (a nagy különbség a különböző jövedelemmel arányos kedvezmények miatt van), de napi háromszori étkezés esetében ez akár 20–25 ezer forint is lehet. A legtöbbjüknél a tanév elején érvényesítette a menzacég azt az emelést, amit azt megelőzően a koronavírus-veszélyhelyzet alatt megtiltott nekik a kormány.
Van, ahol duplázódó menzadíjakkal fordulnak rá az új tanévre, de még idén dönthetnek újabb emelésről
A koronavírus-veszélyhelyzet június végi lepergésével két és fél év után ismét árat emelhetnek a közétkeztető cégek, és ezt csaknem mindenhol meg is teszik: meredeken emelkednek a menzatarifák. Az új összegek azonban még így is nagyon messze vannak attól, hogy a veszteségek mérséklésén túl bármire is menjenek velük a társaságok, a kilátások pedig annyira borúsak, hogy még az év vége előtt újabb drágítás lenne szükséges ahhoz, hogy talpon bírjanak maradni.
A minőség értékelése nagyon eltérő, van, aki arra panaszkodik, hogy gyereke sokszor fel sem ismeri az ételt, amit kap, mások viszont teljesen elégedettek a menüvel.
„Az étel minősége a gyerekek szerint kritikán aluli. Uzsonnára, tízóraira állandóan valamiféle krémes, fél szelet kenyereket kapnak, amiket dobálnak a kukába, mert már a szaga is borzasztó. A leves csak mosogatólé, néhol úszkál benne egy-egy mirelit répa. A második fogást, ha felismerik, akkor esznek belőle. Határozottan romlott az ételek minősége a tanévkezdés óta” – írja egyik olvasónk. „Most van, hogy az van az étlapon, hogy az uzsonna egy zacskó ropi, vagy egy müzli szelet. Az ár csak a tanév elejétől több, mint előtte. A minőséget sajnos, nem látjuk, hiszen a járványhelyzetre hivatkozva a tankerület évek óta nem enged be az ajtón sem” – írja egy másik szülő.
„Most voltunk nyílt napon egy kollégiumban a reggeli-ebéd-vacsora olyan 32 ezer forint/hó. Nagycsaládosként a másik gyereknek így is fizetek havi 14–16 ezer forintot (féláron). Magyarán ahol három középiskolás kolis gyerek van a családban, ott pont a családi pótlékot, ami 3 gyerekre 48 ezer forint, vissza is fizetik a hétköznapi ellátásra a szülők” – írja a kiadásokról egy olvasónk.
„Két gyerekem van. Egyedülálló anyuka vagyok. Az étkezési díjat 100 százalékban ki kell fizetnem, nem kapok semmiféle támogatást. Kb. 24–25 ezer forint lenne csak az ebéd egy hónapra. Egy alapítványhoz fordultam, most ők fizetik a felét. Nem tudnám kifizetni a teljes árat, erre egy fizetés és a családi pótlék kevés lenne. Két gyerek után semmi, de semmi támogatás nem jár, három gyerek alatt nem számítok szülőnek ebben az országban” – írja nekünk egy egyedülálló édesanya.
Több szülő is jelezte felénk, hogy már lemondta a menzabefizetést, mert egyszerűen nem érte meg, hogy így is, úgy is éhesen ment haza a gyerek, aki nem ette meg az iskolában kapott ételt.
Van, ahol duplázódó menzadíjakkal fordulnak rá az új tanévre, de még idén dönthetnek újabb emelésről
