Palkovics Lászlónak jutott a legbonyolultabb kormányzati feladat, de ő lehet az, aki képes ennyire nehéz ügyek megoldására – mondta Orbán Viktor a kormány megalakulásakor. Fél év elteltével már látszik, hogy nem volt sikersztori a Technológiai és Ipari Minisztérium.
Fél évet sem élt meg a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM): nem egyszerűen annyi történt, hogy Palkovics László lemondott, hanem a minisztériumát is megszüntetik, a feladatait a Lantos Csaba vezette, újonnan létrehozott energiaügyi tárca és három már meglévő minisztérium között dobják szét. Ez azt is jelenti egyben, hogy a TIM a magyar demokrácia történetének legrövidebb ideig működő tárcája – az eddigi rekorder a Medgyessy-kormány Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztériuma, de még az is kicsit több, mint másfél évig működött, 2004 októbere és 2006 júniusa között.
Körön belülről érkezik - bemutatjuk Lantos Csabát, az új energiaügyi minisztert
Mindig is a NER közelében volt Lantos Csaba üzletember, de soha nem volt a Fidesz tagja. Az üzletembert jól ismerőket kérdeztünk arról, mi motiválhatta az egyik leggazdagabb magyart, hogy beszálljon a politikába. Bemutatjuk az új energetikai miniszter céges érdekeltségeit, a legzűrösebb történettel együtt.
Pedig a tervek nagyratörőek voltak. Amikor május 24-én a parlamentben megszavazták a törvényt, amelyben felsorolják, milyen minisztériumokból áll az új kormány, Orbán Viktor úgy mutatta be Palkovics Lászlót, mint a minisztert, aki óriási feladatok teljesítésére lehet képes, már ha egyáltalán képes lehet azokra bárki. A miniszterelnök ezekkel a mondatokkal köszöntötte Palkovicsot a kormányban:
„A következő időszakban nagy átalakulás előtt áll az ipar és az energetika. Palkovics László miniszter urat arra kértem fel, hogy folytassa azt a technológiai és iparpolitikai fordulatot, amelyet az előző négy évben elindítottunk. Nem kétséges, hogy miniszter úrnak jutott a legbonyolultabb kormányzati feladat: illessze a magyar energetikai rendszert az új kor kihívásaihoz, kezelje a bizonytalan energetikai ellátási láncokból fakadó veszélyeket, kezelje a növekvő fogyasztási igényeket, kezelje a megugró globális energiaárak miatt kialakult helyzetet, közben csökkentse a gazdaság károsanyag-kibocsátását, és hangolja össze a gazdasági növekedés és a környezetvédelem szempontjait és mindezt egyszerre.
Nem tudom, hogy ez megoldható-e, de ha van valaki, aki képes erre, az a Széchenyi-díjas Palkovics miniszter úr. Jó szerencsét!”
Most már tudjuk: nem volt képes rá.