Palkovics László technológiai és ipari miniszter szerdán ismertté vált lemondása az ötödik Orbán-kormány első miniszteri személycseréjét jelenti, és a mostanihoz hasonló belső kormányzati, vagy akár Orbán Viktor miniszterelnökkel szembeni személyes konfliktusok miatt a korábbi négy kabinetben sem volt gyakori. Palkoviccsal együtt ez csak mintegy féltucatszor fordult elő az összesen 16,5 év alatt.

Palkovicsra örökre ráégtek a legcsúnyább húzásai

Bármit megcsinált, amit Orbán kért tőle, a súlytalanságot viszont a jelek szerint képtelen lett volna elviselni. Tavaly még visszahúzta az ajtóból Orbán Viktor, idén már lehet, hogy nem teszi. Mégsem Palkovics László távozása lesz a legemlékezetesebb momentuma a pályafutásának, ugyanis igazi feketeöves átverések fűződnek a nevéhez.

A Palkovics – a Miniszterelnökség által nem cáfolt, igaz, hivatalosan meg sem erősített – lemondásához vezető, a sajtóban több helyütt megjelent fő okot a hvg.hu iparági forrása is megerősítette. Eszerint Palkovics azért távozik, mert Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter javaslatára külön energetikai minisztériumot hoznának létre a kormányban, ezzel pedig a legfontosabb területet veszik el a tárcájától, így viszont már nem kívánt egy “csonka” minisztériumot vezetni.

Kell egy tárca?

Az eddig Palkovics vezette Technológiai és Ipari Minisztériumból a hírek szerint kiváló új, önálló energetikai minisztérium létrehozása, ha tényleg megtörténik, nem is lenne olyan meglepő. Orbán Viktor egyre többször nyúl ugyanis ahhoz a politikai recepthez, hogy ha van egy valóban létező probléma, amit a kormány érdemben kezelni is akar – nem úgy, mint a Pintér Sándorhoz “passzolt” egészségügyi és oktatási területen is meglévő ezernyi gondot –, akkor arra kineveznek egy miniszteri vagy miniszterelnöki biztost, kormánybiztost, ha nagyobb a gond, akkor tárcaközi munkacsoportot, operatív törzset hoznak létre, sőt, akár önálló minisztériumot is. Az ilyesmi azért lehet hasznos, mert a kompetens, cselekvő kormányzat látszatát kelti, és az ilyen szervezet kis szerencsével nemcsak a propagandakormányzás díszlete lehet, hanem akár még érdemi megoldást is kínálhat.

A mostanihoz hasonló belső feszültség, konfliktus miatt az elmúlt 12 évben nem mondott le miniszter. Orbánnál úgy hírlik, nemcsak a miniszterségre szóló felkérését nem illik visszautasítani, de a már a bársonyszékben ülőket sem hagyja csak úgy felállni: erre példa, hogy Palkovics tavaly januárban egyszer már lemondott volna, de Orbán közölte vele, hogy ezt felejtse el, így végül a posztján maradt, ellenben a mostani, új ciklusra meggyengült a pozíciója.

Az Orbán-kormány ötödik, alig féléves ciklusában miniszter ugyan még nem mondott le, de éppen az említett, Palkovics távozásában vastagon szerepet játszó energetikai területről sem lehetett azt mondani, hogy a kormányzás legnyugodtabb terepe lett volna. Alig három hónapja, szeptember elején távozott a többek közt Szijjártó Péter és Lázár János felől érkező munkáját ért kemény kritikák után az energetikai szektor egyik fontos részét felügyelő Süli János, aki ugyan az előző ciklusban még tárca nélküli miniszterként, a mostaniban már csak államtitkárként felügyelte a sokat csúszó paksi atomerőmű-bővítést.

A kirúgott Süli rúgta ki korábban Aszódit

Süli János már a második felelős politikai vezető, aki kibukik a paksi bővítésből. Aszódi Attila 2014-től kormánybiztosként, majd államtitkárként felelt a bővítésért, 2017-től a tárca nélküli miniszterré kinevezett Süli beosztottjaként. Aszódit 2019 elején rúgta ki Süli – pontosan nem tudni, miért, de komoly konfliktusok voltak kettejük között. Annyi biztos, hogy Aszódi a paksi projektben (is) keményen képviselte a szakmai szempontokat. Azt pedig később egy interjúban ő maga is elismerte, hogy voltak szakmai vitái Sülivel, például arról, hogy a Duna alacsony vízállása indokolja-e a tervek felülvizsgálatát, vagy hogy kell-e erősebb kontrollt gyakorolni a bővítésért felelős projektcég, a Paks II. Zrt. fölött. Aszódi egyébként mind a mai napig egyike azon kevés egykori iparági vezetőnek, aki nyíltan kritizálni meri – nem filozófiai, hanem szakmai alapon – a paksi bővítést.

A kormányzás személyi állandósága szempontjából a 2018–2022 közötti elmúlt ciklus, a negyedik Orbán-kormány volt a legnyugodtabb, hiszen itt csak két poszton volt menet közben változás, de nem belső konfliktus, hanem technikai okok miatt. Trócsányi László igazságügyi miniszter alig egy év után, 2019 nyarán távozott posztjáról, mert a Fidesz EP-listavezetőjeként az Európai Parlament tagja lett. Szintén “más, fontos megbízatása” miatt mondott le a családokért tárca nélküli miniszterként felelős Novák Katalin tavaly év végén, mert az idén távozó Áder János utódjaként államfő lett.

Mozgalmasabb volt az ezt megelőző, 2014-2018 közötti harmadik Orbán-kormány időszaka, amikor több fontos tárca élén is volt változás, illetve menet közben is létesültek új tárcák. A leghamarabb a külügyi tárca élén volt személycsere, hiszen Navracsics Tibor alig négy hónap után, 2014 szeptember végén lemondott, mivel európai uniós biztos lett, utódjának Szijjártó Pétert nevezték ki. Nem sokkal, de hosszabb ideig, 15 hónapig volt honvédelmi miniszter Hende Csaba, aki 2015 szeptemberében mondott le – valójában inkább Orbán váltotta le, méghozzá a hivatalos magyarázat szerint azért, mert a kormányfő elégedetlen volt az akkoriban sok vitát kiváltó “migránsfogó” kerítés építésének előrehaladtával a déli határon.

 

Akkoriban más mozgás is volt a kormányban: 2015 őszén lett miniszter Rogán Antal az újonnan létrehozott Miniszterelnöki Kabinetiroda élén. Két évvel később, 2017 őszén pedig két új tárca nélküli miniszter is érkezett: Süli János ekkor kapta meg a paksi bővítés felügyeletét, Kósa Lajos pedig a ciklusból hátralévő bő fél évre a megyei jogú városok fejlesztésének koordinálását, pedig legszívesebben halászati miniszter lett volna.

Erre a ciklusra tehető az elmúlt 12 év egyetlen olyan eseménye, amely a Palkovicséhoz hasonló, kifejezetten belső konfliktus miatt történt, de végül nem lett belőle lemondás. Az ügy két főszereplője a jelenlegi kormányban is szerepet kapott Lázár János volt, aki akkor a Miniszterelnökséget vezető miniszterként dolgozott, és az említett, új tárcát kapó Rogán Antal. A konfliktus forrása pedig éppen Rogán új tárcája, annak a kormányzati szervezetben való elhelyezkedése volt: az akkoriban kétségkívül a kormányfő jobbkezének számító Lázár attól tartott – amúgy joggal –, hogy Rogánt a feje fölé, illetve Orbán és közé helyezik. Lázár emiatt olyat tett, ami ma már elképzelhetetlen lenne: ultimátumot adott Orbánnak, belengetve a lemondását, és ezzel végül célt is ért.

 

Nem volt unalmas a 2010-2014 közötti ciklus, a második Orbán-kormány időszaka sem – és nem csak azért, mert ekkor tették le az alapjait a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER), vagy mert ekkor járatták csúcsra törvénygyárként az Országgyűlést, hanem mert négy tárca élén is voltak menet közbeni változások. Csupán technikai változás volt, hogy Matolcsy György addigi nemzetgazdasági miniszterből – akinek olyan bonmot-kat köszönhetünk, mint a “simplicity” vagy a “package, you know” ráadásul pénznyomdával álmodik – Orbán jegybankelnököt csinált.

A nemzeti fejlesztési tárca éléről Fellegi Tamásnak másfél év után, 2011 végén kellett távoznia – Orbán állítólag elégedetlen volt a teljesítményével, ráadásul a miniszter a hírek szerint az orbáni holdudvar tyúkszemére is léphetett. Fellegit – Navracsics Tibor ideiglenes, 9 napos minisztersége után – Németh Lászlóné váltotta. Fellegi ugyan távozása után a pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküli miniszteri poszttal vigasztalódhatott, de azzal sem sokáig, mert kevesebb mint fél év után innen is mennie kellett, ezen a poszton pedig Varga Mihály váltotta, aki akkor ült át a nemzetgazdasági tárca élére, mikor Matolcsy MNB-elnök lett. Magától távozott 2012 nyarán Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, de ez nem volt meglepetés, mivel eleve csak két évre, a ciklus feléig vállalta a felkérést – utódja Balog Zoltán lett.

Fogyóeszköz az energetikai államtitkár

Az energetika területe a második Orbán-kormány idején sem volt nyugodt terep. 2012 januárjában távozott posztjáról Bencsik János energetikáért felelős államtitkár. Bencsik előzőleg ugyan többször is éles vitába keveredett Lázár János akkori Fidesz-frakcióvezetővel, de mint kiderült, döntése hátterében nem ez állt, hanem a kormány rezsibefagyasztási irányát nem tudta támogatni, mert ahogy megindokolta, ennél “van társadalmi szempontból igazságosabb és ellátásbiztonsági szempontból is szerencsésebb megoldás". A kormány azonban nem ezt választotta, Bencsik pedig úgy ítélte meg, hogy “ennek a kormányzati megrendelésnek jó lelkiismerettel nem tudok eleget tenni”.

Ahogy tehát megyünk vissza az időben, jól látszik, hogy a NER elmúlt 12 évének inkább az első felében, a második és a harmadik Orbán-kormány idején voltak sűrűbben személycserék a kormányban, ami jól kirajzolja, miként szilárdította meg személyi ügyekben hatalmát és befolyását megkérdőjelezhetetlen szintre mostanra a miniszterelnök. Ebben nyilvánvalóan segítségére volt, hogy 2010 óta újabb és újabb kétharmados parlamenti többséget tudott szerezni egyedül is – pontosabban a papíron önálló koalíciós partner KDNP-vel – a választásokon. Ám ez az első Orbán-kormány idején még nem így volt, és a 35 éves Orbán kormányfőként is csak első ciklusát kezdte.

 

Emiatt sem meglepő, hogy a legnagyobb jövés-menés a miniszterek között az 1998–2002-es első orbáni ciklusban volt. A négy év alatt tucatszor változott valamelyik miniszter személye. Orbán hivatalosan öt tárcavezetőt menesztett, a többi miniszter egy másik pozíció miatt vagy a kisgazdákkal kötött kényszerkoalíció “megmaradása” érdekében mondott le. Az első másfél évet még ekkor is sikerült változatlan “kezdőcsapattal” kihúznia Orbánnal, az első minisztercseréket 1999 végén hajtotta végre: leváltotta a gazdasági tára éléről Chikán Attilát (helyére Matolcsy György érkezett), és menesztette a kulturális miniszter Hámori Józsefet is (őt Rockenbauer Zoltán váltotta).

A legtöbb változást azonban a millenniumi, 2000-es év hozta. Csupán technikai dolog volt, de a nemzetbiztonsági szolgálatokat tárca nélküli miniszterként felügyelő Kövér László tavasszal lemondott, mert a Fideszben szétválasztották a kormányfői és a pártelnöki posztot – utóbbit kapta meg Kövér (helyére Demeter Ervin érkezett). Májusban mondott le Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter – hasonló okból, mint most Palkovics László, ugyanis Orbán szétdarabolta a tárcáját, amivel ő nem értett egyet. Júniusban a kisgazda környezetvédelmi miniszter, Pepó Pál távozott kényszerűen, miután szakmai hibái miatt saját pártjának is kínos lett.

 

A Katona Kálmán után csonkán maradt közlekedési és vízügyi miniszteri poszton Nógrádi László öt hónapot töltött, 2000 novemberében a halálos áldozatokat követelő autóbalesete miatt lemondott (utódja a hátralévő időre Fónagy János lett). Ekkor fogyott el a koalíciós partner kisgazdák türelme a környezetvédelmi tárca élén Pepót váltó Ligetvári Ferenc felé is, így ő is ment (utódja Turi-Kovács Béla lett a ciklus végéig). Az év végén Orbán menesztette Gógl Árpád egészségügyi minisztert is az egészségügy finanszírozási rendszerének átalakításával együtt (utódja a ciklus végéig Mikola István lett). Szintén 2000 év végén távozott Járai Zsigmond pénzügyminiszter – utódja Varga Mihály lett a ciklus végéig –, mivel 2001 elejétől Járai a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett.

 

Három minisztert “fogyasztott el” a ciklusban az agrártárca is, amelynek első vezetője, a koalíciós kisgazdapárt elnöke, Torgyán József “a koalíció fennmaradásának érdekében” mondott le 2001 februárjában. Utódjául Orbán Boros Imre addigi Phare-ügyekért felelős tárca nélküli minisztert nevezte ki – átmenetileg 1,5 hónapra –, majd Vonza András lett a földművelésügyi miniszter a ciklus végéig. Szintén 2001-ben, júliusban mondott le Pokorni Zoltán oktatási miniszter, mert Kövér Lászlót váltva a Fidesz elnökévé választották (utódja a ciklus végéig Pálinkás József lett). Menet közben egy teljesen új tárca is alakult: Deutsch Tamás 1999 elején lett ifjúsági és sportminiszter.