A tervek szerint majdnem 9000 magyar gyerek életét követi 25 éven keresztül a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének kohorszkutatása. A most megjelent jelentésből kiderült, mekkora egy átlagos magyar újszülött, mekkora szerepet vállalnak az apák és a nagyszülők a gyereknevelésből, illetve mennyire viseli meg az anyákat a szülés és a gyereknevelés.
A kutatók – teljes névsoruk és a 130 oldalas jelentés itt található – terve az, hogy ha forrásaik engedik, 25 éven át követik a gyerekek mindennapi életét, és évente készítenek majd jelentéseket. A hasonló kohorszkutatások (más néven nemzedékkutatások) egyébként nem ismeretlenek, az első 1958-ben indult Nagy-Britanniában és még ma is tart.
A magyar kutatás annyiban mindenképpen különleges, hogy országos méretű és az adatgyűjtés már a várandósság alatt elkezdődött – ezt védőnők végezték. Az első kérdéssort a kismamák terhességük hetedik hónapjában kapták (ennek a kérdezésnek az eredményeit összegzi a korábbi, Várandósság Magyarországon címmel megjelent első kutatási jelentés), majd őket keresték fel újra a szülés utáni hatodik hónapban – így készült el a Csecsemőkor Magyarországon című jelentés, amelyet a héten publikáltak.
Ebből nemcsak az derült ki, hogy hol és milyen módon születtek a gyerekek, hanem az is, hogy ez mennyibe került, hogyan alakult a szülők kapcsolata a baba születése után, ki végzi a házimunka nagyobb részét, hol alszanak a kicsik, mit esznek és hányszor ébrednek fel éjszaka.
A szülés: mentőautóban, apával, pénzért
A magyarországi viszonyokat ismerve talán nem meglepő, de a reprezentatív vizsgálatban résztvevő édesanyák döntő többsége (97,6 százalék) állami kórházban szült. Alig 1,8 százalékuk jelölt meg magánkórházat a szülés helyeként, és a majdnem 8300 megkérdezett édesanyából mindössze 35 fő (0,4 százalék) szült otthon, 12 fő (0,1%) pedig mentőautóban vagy autóban/autópályán.
Az sem új, hogy magánkórházban jellemzően a 35 évnél idősebb, felsőfokú végzettséggel rendelkező budapesti nők szültek, míg az otthon szülő nők többsége felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezett, volt már legalább három gyermeke és 1000–2000 fős településeken élt.
Magyarországon elterjedt az apás szülés, de nem annyira, mint sokan gondolnák:
a megkérdezett anyák 56,7 százalékánál volt bent szüléskor a gyermek apja.
Minél iskolázottabb és minél jobb anyagi körülmények között él valaki, annál nagyobb valószínűséggel volt bent a párja a szülésnél. Szintén gyakoribb az apa jelenléte, ha kevesebb gyerekük van és házasságban élnek az édesanyával.
A szülés Magyarországon olyannyira a kórházhoz kötődik, hogy a megkérdezettek közül mindössze 55 nő (0,7 százalék) volt, aki szülés után nem maradt bent az intézményben egyetlen éjszakát sem. Akik igen, azok átlagosan 2,5 éjszakát töltöttek kórházban a szülés előtt és 4 éjszakát szülés után.
Sok a császármetszés, drága az orvos
A féléves gyermekeket nevelő anyák beszámolhattak arról is, hogy milyen összegeket fizettek ki várandósságukhoz kapcsolódóan, a terhességtől a kisbaba fogadásáig. A kutatók ezeket a kiadásokat három kategóriába sorolták:
- várandósság egészségügyi kiadásai (pl. várandósgondozás, vizsgálatok, gyógyszerek, vitaminok),
- szüléshez kapcsolódó kiadások (pl. szüléslevezetés, kórházi tartózkodás, extra szolgáltatások)
- és a szülésig megvásárolt babafelszerelések (pl. kiságy, babakocsi, babaruha).
Az anyák válaszai alapján 2018–19-ben egy magyar család számára a várandósság átlagosan 126 ezer forintos kiadással járt, a szükséges babafelszerelések beszerzésének átlagköltsége pedig 180 ezer forint. Ehhez kapcsolódnak a szüléssel kapcsolatos költségek, ezek átlagos mértéke (azok körében, akik fizettek) 108 ezer forint.
Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a várandósok 60 százalékát legalább részben magánpraxisokban dolgozó nőgyógyászok gondozták. Ahol ugyanis a nők kizárólag állami, tb-alapú nőgyógyászati ellátást vettek igénybe, a várandósgondozás időszaka átlagosan 50 ezer forintos egészségügyi kiadással járt.
A magánkórházi szülések átlagköltsége ennél lényegesebb magasabb: 534 ezer forint, de az állami kórházban lezajlott szülések is – átlagosan 98 ezer forintos – költséggel jártak a családok számára. (Itt fontos említeni, hogy ezek az összegek a két-három évvel ezelőtti árakat tükrözik.)
A kérdőívből kiderült az is, hogy miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint 10-15 százalék közötti arány lenne a kívánatos,
Magyarországon a 2018-2019-ben szült nők 42,9 százaléka császármetszéssel hozta világra a gyermekét
– akár tervezetten, akár sürgősségivel. A magyar adatokat vizsgálva is látható, hogy az anyai életkor egyértelműen befolyásolja a császármetszések előfordulásának esélyét: a 35 éves és annál idősebb korban szülő nők fele (a 40 évesnél idősebbek 54,7 százaléka), a 25 év alattiaknak viszont csak kevesebb mint harmada szült császármetszéssel.
Miközben egyre több nő mer beszámolni szülés közben szerzett traumáiról, és több civil szervezet is küzd a nőközpontú ellátásért, a hüvelyi úton szülő nőknek még mindig csak kevesebb mint harmada (29,5 százalék) választhatta szabadon saját állítása szerint a vajúdási és a kitolási testhelyzetet. Majdnem 40 százalék volt azoknak az aránya, akik semmilyen formában nem dönthettek a vajúdásról és a szülésről, ők jellemzően kistelepüléseken élnek, alapfokú végzettségűek és 20 év alattiak.)
A szülés az anyák kétharmada számára egyértelműen pozitív élményt jelentett. Csaknem negyedük vélekedett úgy, hogy ugyan megfelelő volt maga a szülés, de ők valami mást szerettek volna, ugyanakkor minden tizedik szülő nő számára rossz élményt jelentett a szülés.
A Kohorsz ’18 adatai szerint a mintába került gyermekek átlagosan 38,8 hétre születtek meg, 7,6 százalékuk volt koraszülött.
A magyar újszülöttek átlagosan 3270 grammos testsúllyal és 51,5 centiméterrel jöttek a világra.
A kutatók természetesen a gyerekek szüleinek családi állapotát is megvizsgálták, amiből kiderült, hogy nagyon kevesen vállalnak babát egyedül, és még az élettársak is gyakran összeházasodnak, amikor kiderül a terhesség. A babák féléves korában az édesanyák 57 százaléka a házastársával élt együtt, 39 százaléka az élettársával; a gyermeküket egyedül nevelők aránya 4 százalék volt.
A nagyszülők már kevesebb szerepet kapnak: az adatok szerint ma Magyarországon a féléves kisgyermekek 13 százaléka él egy háztartásban legalább egy nagyszülővel. A féléves gyermekek felének (50,9 százaléknak) négy nagyszülője él, és döntő többségük (95,6 százalék) legalább havonta találkozik valamelyikkel 41,4 százalékuk pedig naponta.
Az „igen kedvező” jövedelmi helyzetben lévők mindössze 5,4 százalékát teszik ki a kisgyermeket nevelő családoknak. Ennél jóval magasabb, 27,6 százaléknyi az aránya azoknak, akik a szokásos kiadásokat könnyen, 38 százaléknyi pedig azoké, akik viszonylag könnyen tudják fedezni. A családok majd egynegyede (23 százaléka) kisebb nehézségek árán tudja fenntartani magát. A fennmaradó 5,7 százaléknyi válaszadó úgy nyilatkozott, hogy nehézséget, néhány esetben nagy nehézséget jelent a háztartás kiadásainak fedezése.
Na de ki végzi a házimunkát?
Magyarországon készült már korábban is kutatás a nők helyzetéről, és a KSH Népességtudományi Kutatóintézet adatai is megerősítik, hogy a háztartási feladatok nagyobb része a nőkre hárul, sőt ennek a mértéke a szülés után tovább nő. A kutatók hét háztartási munkatípust osztályoztak: főzés, mosogatás, bevásárlás, takarítás, kisebb javítások (házban/lakásban), kiadások-bevételek figyelemmel kísérése, szabadidős programok szervezése.
Ezek közül eltérően alakul a nők szerepvállalása: a főzés és mosogatás például döntően női munkának tűnik, az anyák kétharmada ezeket egyedüliként végzi. Hasonlóan női munka a takarítás (60 százalékban). A bevásárlás, a szabadidős programok szervezése és a család anyagi ügyeinek figyelemmel kísérése már megoszlik a szülők között, a javítás-szerelés azonban jellemzően „férfimunka”.
Ha a gyermekgondozási feladatokat nézzük, a csecsemők esetében az etetés és az éjszakai megnyugtatás kötődnek alapvetően az anyához. A babák 67,8 százalékát mindig, további 11,7 százalékát többnyire az anya nyugtatja meg, ha este felébred.
Az etetés a családok 61,5 százalékában kizárólag, további 20,4 százalékában többnyire az anya dolga – mindennek féléves korban nyilván még a szoptatás az egyik oka. Többnyire az anyákhoz kötődik az altatás, az öltöztetés és a pelenkázás is (hiszen jobbára az anya van otthon a gyerekkel), megosztott feladatok viszont a ringatás, sétáltatás, vagy a mesélés-éneklés.
Az apák jellemzően csak a babák fürdetését végzik önállóan.
Az anyákat a szorongásaikról is kérdezték, így derült ki, hogy a kismamák több mint 10 százaléka az idő nagyobb részében idegesnek, szorongónak vagy feszültnek érezte magát, 5 százalékuk szüntelenül aggodalmaskodott. Ez alapján összességében az anyák 9,6 százaléka jelentős szorongásos tünetekkel jellemezhető.
A szülő nőknek majdnem a fele panaszkodott valamilyen problémára a szülést követően. A leggyakoribbak a szoptatással kapcsolatos gondok voltak, ez összességében az anyák több mint harmadára (35 százalék) volt jellemző. Nagyjából minden huszadik anyát érintett a vizelettartási, a gátsebbel kapcsolatos, illetve a császármetszés sebével kapcsolatos probléma. Többen panaszkodtak a szülést követően jelentkező aranyérre, derék- és hátfájdalmakra, szétnyílt hasizomra, hólyagproblémákra, vérzésre és magas vérnyomásra, de a pszichés problémákat is sokan említették.
A féléves gyermeket nevelő anyák csaknem negyede (24 százalék) mondta, hogy dohányzik, közülük majdnem minden ötödik a gyermeke jelenlétében is rá szokott gyújtani. Alkoholt is hasonló arányban isznak: az anyák háromnegyede (75,3 százalék) vallotta teljesen absztinensnek magát.
Senki nem alszik, csak a baba
A kutatók elemezték a csecsemők és az anyák alvási szokásait is, ez alapján a magyar anyukák meglehetősen kialvatlanok. A csecsemőt nevelő anyák átlagosan 6,7 órát tudnak aludni éjszakánként, de azt sem egyben: átlagosan 2,5 alkalommal ébrednek fel éjszakánként. Mindössze minden tizedik anya olyan szerencsés, hogy végigaludhatja az éjszakát, 11,8 százalékuk viszont legalább ötször felkel.
A féléves gyermeket nevelő anyák 90 százaléka sem tud végigaludni egy éjszakát.
Lényegesen többet durmolnak a babák: az anyák szerint átlagosan 3,4 órát alszanak napközben és 9,1 órát éjszakánként. Mielőtt valaki megkérdezné, hogy akkor miért ilyen fáradt mindenki: a csecsemők jelentős része, 44,7 százaléka hat hónapos koráig még nem aludta át az éjszakákat.
Bár örök vita, hol aludjon a baba, a magyarok többsége (56,6 százaléka) nem engedi be a kicsit a szülői ágyba, 26,9 százalékukkal viszont mindig együtt alszik a pici. Hasonlóan megosztó téma az is, hogy fel kell-e venni a csecsemőt, ha sír. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyák igenis odafigyelnek az érzelmi kötődésre: a magyar gyermekek 54,1 százaléka azonnal ölbe kerül, ha eltörik a mécses.
És még egy érdekesség: a gyermekek nagyobb része, 63 százaléka használ cumit, a féléves csecsemők nagy többségét pedig a szüleik naponta fürdetik.
A végére maradt egy örök dilemma, a szoptatás. A kismamák 98 százaléka a szülés előtt azt tervezte, hogy szoptatni fogja a gyermekét, és ez a baba érkezésekor meg is valósult, hiszen a vizsgált gyermekek 94,2 százaléka jutott anyatejhez. Fél év alatt azonban sokat tud változni a helyzet, Magyarországon a féléves babák alig több mint fele szopik.
A szoptatás abbahagyásának (vagy el sem kezdésének) legfőbb oka az, hogy az anyának nem volt elég teje, sokak számára nehézségeket jelentettek a szoptatási technikák, de számos esetben az anya vagy a gyermek betegsége, egészségproblémája állt a háttérben. Elenyésző azok aránya, akik kényelmi szempontokat említettek ezzel kapcsolatban.
Noha az anyák gyermekeiket szinte kivétel nélkül jó egészséggel jellemzik, a konkrét betegségek előfordulása ennél gyakoribb. Az egyébként egészségesnek tartott gyermekek egy részének van, vagy élete első hat hónapja során valamikor volt már valamilyen problémája. A leggyakrabban említett a megkésett mozgásfejlődés, amely a gyermekek 5,3 százalékánál jelentkezett. Hasonló arányban (5,1 százalék) fordult elő az ekcéma. Ennél ritkábban, de gondot okoznak a csípőproblémák, csípőficam és az ételallergia is.
A születés miatti kórházi tartózkodást nem számítva, minden hetedik (13,3 százalék) csecsemő volt már kórházban. A kórházi kezelések okai sokrétűek: gyakoriak többek között a vírusfertőzések, az elhúzódó magas láz, az asztmaroham, egyéb légúti problémák, a hasmenés, hányás, kiszáradás, a sárgaság, a tüdőgyulladás, a táplálási-súlygyarapodási problémák, illetve a sérülések, balesetek.
A balesetek leggyakoribb oka az ágyról való leesés, de a babakocsiból, hintából, pihenőszékből egyaránt könnyen kifordulhatnak a gyermekek. Sőt megeshet az is, hogy (nem szándékosan) valamely családtag a sérülés okozója: például az anya elesik a kezében lévő csecsemővel együtt.
KSH: hiába nőtt a születésszám 2020-ban, a halálozási adatok a legrosszabb éveket idézik
