Több ellenzéki szavazatszámláló volt a vasárnapi választásokon, mint kormánypárti, többségük pedig nagyvárosokból utazott vidéki szavazókörökbe. A delegáltak egy része azonban nemcsak az eredményeken lepődött meg vasárnap, hanem azon is, hogy a népi-urbánus konfliktus elő sem került a szavazókörökben végzett munka során.
19 462 ellenzéki szavazatszámlálót delegált összesen az ellenzéki összefogás hat pártja az idei országgyűlési választásokra, illetve a kormány gyermekvédelmi népszavazására. A közel húszezres számmal sikerült túlszárnyalniuk országos szinten a Fideszt: a kormánypárt összesen 17 672 szavazatszámlálót tudott a szavazókörökbe küldeni. (A teljesség kedvéért: információink szerint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 2144 főt, a Mi Hazánk pedig 888 embert mozgósított erre.)
Az ellenzéki szavazatszámlálók legtöbbjét a Számoljuk Együtt mozgalom, illetve a Húszezren a tiszta választásért 2022 (röviden 20k22) delegálta azért, hogy minden szavazókörben legyen legalább egy ellenzéki szavazatszámláló (ez a szavazókörök 99,4 százalékában sikerült is). A legtöbbjük – beszámolóik alapján – a fővárosból, vagy nagyvárosokból utazott olyan vidéki falvakba szavazatokat számolni, ahol korábban még soha nem járt, így a helyi viszonyokat sem ismerte. Az ő tapasztalataikra voltunk kíváncsiak, több mint tízen beszéltek erről a hvg.hu-nak.
A lapunknak nyilatkozók mindegyike arról számolt be, hogy a helyi kollégáikkal gyorsan megtalálták a közös hangot, nem voltak konfliktusaik. „Voltak előítéletek, de fontos hangsúlyozni, hogy mindkét oldalról, akár vidéki-budapesti, akár fideszes-ellenzéki viszonylatban” – mondta az egyik Győr-Moson-Sopron megyében voksokat számoló delegált lapunknak – „én eleve nem gondoltam, hogy a vidékiek kisdedeket esznek reggelire, azt viszont tudtam, hogy ez az egyik legfideszesebb választókerület, és feltételeztem, hogy bizalmatlanok vagy rosszabb esetben ellenségesek lesznek velünk. Ellenségeskedés nem volt és a bizalmatlanság is gyorsan elpárolgott. Napközben el is mondták, azt hitték, mi „szétszedjük” őket, és jé, nem is”.
Azonban voltak olyan szavazatszámlálók, akiknek meglepetést okozott, hogy a magyar vidék túlnyomó része a kormányt támogatja. Több forrásunk erre hivatkozva nem vállalta a nevét, akadt köztük olyan is, aki azt mondta, nem tudta, hogy ennyien kormánypártiak az országban, azért ne írjuk le a nevét, mert nem akar konfliktusba keveredni.
A delegáltak beszámolóiból kitűnik, hogy szinte minden ellenzéki szavazatszámláló még az eredmények nyilvánosságra kerülése előtt szembesült azzal, hogy vidéken az ellenzéknek nemhogy támogatottsága, de bázisa sincs, a Fidesz viszont nem csupán bázissal, de mozgósító erővel is rendelkezik.
„Olyan, mintha csalásra egyáltalán nem is lenne szüksége a Fidesznek a sikerhez” – fogalmazott a hvg.hu-nak egy huszonéves budapesti férfi, aki egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban volt delegált. Ő azt emelte ki, hogy bár befolyásolási kísérletről hallott, azonban erre bizonyítékot sem ő, sem társa nem talált.
Pákozdi Éva, a Számoljunk Együtt mozgalom vezetője lapunknak azt mondta, a tömeges választási csalásokat pont a közel húszezer ellenzéki delegált jelenléte akadályozta meg, hiszen azzal, hogy ott voltak a szavazókörökben, jelentősen megnehezült a csalás lehetősége is.
Ennek ellenére már a választások napján előkerültek csalásokra utaló nyomok. Szél Bernadett, Pest megye második választókerületének ellenzéki jelöltje a Facebook oldalán számolt arról be, hogy a szavazatszámlálók lepleztek le Solymáron láncszavazási kísérletet, Karcagon pedig a szavazókat utaztató buszsofőr fenyegette meg az őt videózó delegáltat. Arról pedig már az Átlátszó számolt be, hogy a Borsod 3-as választókerület két településen, az Ózdhoz tartozó Bánszálláson és Farkaslyukon a Fidesz és az ellenzék is próbálkozott szavazatvásárlással, előbbi ötezer forintot, utóbbi süteményeket és bort kínált a voksokért.
Valamennyi lapunknak nyilatkozó delegált beszámolt arról, hogy több olyan ember is szavazott náluk, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. „Amikor az előzetes felkészülés során arról olvastam, hogy az írni-olvasni nem tudóknak miként segíthetünk, arra gondoltam, hogy körültekintőek az anyag szerkesztői, de erre ma Magyarországon biztos nincs szükség. Persze, hogy tévedtem” – írta egyikük – „Egy férfi megkérdezte, kivihetné-e a szavazólapot, mert a „fogyatékos” gyereke nem akar bejönni, de természetesen nem vihette ki, mi pedig magunk között megbeszéltük, hogy autista lehet a gyermeke. Utána egymás után bejött mindkét fiával, akik nem tudtak írni-olvasni, apjuk kísérte be és instruálta őket a fülkében”.
Az írni-olvasni nem tudók szavazása mellett többen beszámoltak arról, hogy a népszavazási kérdéseket sokan nem tudták értelmezni, így akadt például olyan település, ahol szinte mindenki a Fideszre szavazott ugyan, de a népszavazási íven igennel szavaztak. (A Fidesz álláspontja alapján négy nemmel kellett volna szavazniuk.) Vélhetően ugyanazon okból, amit egy idős nő fogalmazott meg szavazatszámláló beszélgetőtársunknak: a kérdések láttán közölte, hogy ő a miniszterelnök úrnak nem mondhat nemet, ezért beikszelte a négy igent.
A szavazatszámlálók közül a mozgóurnázás közben kerültek sokan közel ahhoz, hogy olyan segítséget nyújtsanak a választási ívek kitöltéséhez, amely egy ponton túl már csalásnak minősül. A legelesettebb, mozgásképtelen választópolgárokhoz kellett ilyenkor kimenni, akik gyakran csak abban voltak biztosak, hogy „oda akarom tenni az ikszet, ahova az Orbán Viktor mondja”. A segítség ilyenkor szigorúan véve csalás, de nem ezen múlott az eredmény” – számolt be az egyik delegált.
Az elsöprő fideszes választási sikert a kormány a szavazatszámlálók szerint két dologgal érte el és ezek közül csak egy múlt közvetlenül a Fideszen: egyrészt rendkívül hatékony a kommunikációs gépezetük, másrészt hogy az ellenzék nincs jelen a falvakban.
A kormánykommunikáció hatásosságát a szavazatszámlálók szerint jól példázza, hogy a szavazófülkékbe érkezők többször nyíltan megmondták, miért fognak a Fideszre szavazni, és ebben visszaköszönhet a propagandában sulykolt üzenetek.
Az ellenzék hiányára a szavazatszámlálók szerint pedig az utal, hogy a szavazók nagy része a kisebb falvakban nem is hallott a hat párt jelöltjéről, annak programjáról pedig végképp nem. „A terepmunka hiányzik az ellenzéki pártok részéről” – foglalta össze Pákozdi Éva – „nincsenek ott az országban, négyévente a kampányban megjelenni pedig édeskevés”.
A hvg.hu-nak mesélő szavazatszámlálók benyomása alapján a Budapest-vidék ellentét a bizottságokban nem ütötte fel a fejét. Volt, aki felemlegette, hogy ha már tele van a Facebook olyan történetekkel, amelyben a falura érkező pesti delegáltak beszélnek a gyorsan elpárolgó előítéleteikről, akkor szívesen elolvasná ezt fordítva is, vajon őket megkedvelték-e a helyiek. Persze, lehet, hogy ilyesmivel is tele van a Facebook, de azok a posztok abból a véleménybuborékból nem képesek kitörni.
A választásokról szóló elemzésünket ide kattintva tudja elolvasni:
Hamarosan Orbán és az ország is megfizeti a negyedik kétharmad árát
Orbán Viktor mindenkinél jobban tudja, hogyan kell győzni - a negyedik kétharmados diadala után ehhez nem fér kétség. Tudja-e azonban azt is, hogyan kell kormányozni, amikor a járványnál is nagyobb kihívások várnak az országra, amely éppen az ő hibájából elszigeteltebb, mint valaha?
