Mint amikor a jólelkű apuka végre megérkezik a gonosz mostohaanya tombolása után – így jellemezték Joe Biden útját Európában, ahol az állam- és kormányfők nemcsak a járvány miatti korlátozások lazítása okán fogadták felszabadult örömmel a régóta ismert, ám elnökként először vendégül látott politikust. Csak nehogy rögtön Nobel-békedíjjal kínálják meg, mert az már Barack Obama esetében is a megkönnyebbülés elsietett gesztusa volt. A Világ rovatból kiderül, hogy a jelent az autokráciák és a demokráciák harcaként leíró amerikai elnök Ronald Reaganhez hasonlóan világosan kijelölte, számára ki a jó, és ki a rossz. Az előbbi a Nyugat, az utóbbi Kína és Oroszország, s hogy ezt lássa,

a magyar kormánynak más szemüveget kellene felvennie.

A karmelita kolostorban viszont azt is tudják, s a parlamentben kimondatták a bátor (és a hatalom szemében jó) embereikkel, hogy mit kellene látnunk, ha féltőn a 18 év alatti gyerekeinkre nézünk: a körülöttük ólálkodó rossz pedofilokat és csúf homoszexuálisokat. Így született meg a melegeket a bűnözők legrosszabbjaival összemosó törvény – elemzi a Magyarország rovat cikke. Vörös Imre volt alkotmánybíró, akadémikus az interjújában – amivel Kis Jánosnak a HVG 20. számában megjelent esszéjére válaszol – azt részletezi, hogy

a lopakodó államcsíny közepette összerakott jelenlegi alaptörvény keretein belül nincs visszaút a demokráciához,

ahhoz az alkotmányellenes közállapotot – győzelme esetén – fel kell számolnia a mostani ellenzéknek.

Hogy ezt kik tehetik meg 2022 tavaszán, arról három helyen is olvashatnak mostani lapszámunkban. A Magyarország rovatban az előválasztás során született furcsa alkukról esik szó, míg Tóta W. Árpád elmagyarázza, hogy még ezekkel sincs gond, a pártok manőverezése és sokszínűsége, vagyis

a jó, a rossz és a csúf harca a demokrácia velejárója,

amit a Fidesz 2010 óta igyekezett elfeledtetni a választópolgárokkal, akik kezében négyévente a döntés van. A Ténytárban pedig a Medián felmérése ad pillanatképet arról, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölti verseny mezőnye két hármasra szakadt, Jakab Péter, Karácsony Gergely és Dobrev Klára maradt esélyes a lehetőségre.

A gazdaság mumusa, az infláció is felütötte a fejét, s míg az USA-ban úgy vélik, az 5 százalékos drágulás átmeneti jelenség lehet, addig – derül ki a Gazdaság rovat cikkéből – a Magyar Nemzeti Bank kamatemeléssel próbálkozhat, mert az árak kiszabadultak a karanténból, különösen a túlfűtött építőiparban. Az amerikai választópolgárok Biden elődjét, a transzatlanti kapcsolatokat összekuszáló Donald Trumpot is a zsebükre „hallgatva” emelték elnökké, és a Hofi-féle kiszólás („A lé határozza meg a tudatot”) igazságát Magyarországon is jól ismeri Orbán Viktor a 2002-es választás sallere és kokija óta. Ezért nemcsak a törvénykezést, az osztogatást sem bízza a véletlenre.

A legújabb ötlete a választási csaliként belengetett adó-visszatérítés, ami akár politikai öngól is lehet, ha a választás előtt túl sokan szembesülnek azzal, hogy az ígéret nem több lufinál – számolta ki a Fókuszban rovat címlapsztorija. Nem sajnálja viszont a pénzt a kormányfő a hadsereg fejlesztésétől, amire nem látja az általa vizionált fenyegetettséget indokként a Magyarország rovat cikke. Hacsak nem emlékszünk arra, hogy Sergio Leone spagettiwesternjének végén mit mond Szőke (Clint Eastwood) Tucónak (Eli Wallach): „Kétféle ember létezik a világon, barátom: vannak, akiknek meg van töltve a fegyverük, és vannak, akik ásnak. Te ásol.” Igaz, Tuco végül megkapja a részét az aranykincsből.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő