Az Egyesült Államokba megy munkát keresni Szász János, Balázs Béla-díjas rendező. Az egyetemi tanár erről Veiszer Alinda műsorában beszélt, melyet a Telex szemlézett.

Szász János a távozást „rohadt fájdalmas dolognak” nevezi, döntését a Színház-és Filmművészeti Egyetemen történtek, majd a nála tartott februári házkutatás után hozta meg. Mint arról korábban írtunk, a rendőrök a magyar orvosok által szétválasztott bangladesi ikerpárról készülő dokumentumfilm körüli konfliktus kapcsán szállták meg Szász otthonát.

A rendező elmesélte, hogy a házkutatás napján ő és felesége is koronavírusosak voltak, 40 fokos lázzal feküdtek. Először azt hitte, azért mennek a rendőrök, hogy kiragasszák a karanténcédulát.

„Van egy 8 éves gyerekem, van egy 15 éves gyerekem, és azt a képet, amikor pisztollyal felmennek a két gyerekemhez a hátam mögött megbeszélni, hogy az apádnak hol vannak az eszközei, és azt a képet, amikor a kisebbik fiam az üvegajtó mögött nézi, hogy mi történik a szüleivel, azt én nem felejtem el. És nem is fogom, akarom, tudom megbocsátani” – mondta.

Azt gondolja, hogy a februári akció egy példastatuálás volt, „ez nem csak nekünk szólt, hanem másoknak is” arról, hogy csendben kell maradni.

Az interjúban szó esik az SZFE-ügyről is. Szász először maradni akart, hogy másodéves osztályát osztályfőnök-helyettesként végigvigye, de végül úgy érezte, nincs miért.

„Végignéztem azt a honfoglalást, amiben a honfoglalók ugyanezeken az egyetemi helyeken tanultak, és minden nosztalgia nélkül döntötték le, taposták el ezt az egyemet” – mondta a rendező, aki nem érti, hogy a „honfoglalók”, akik „katonai attakkal” foglalták el az egyetemet, hogyan érezhetnek erkölcsi alapot, hogy később itt fiatalokat tanítsanak.

A teljes interjút ezen a linken lehet megnézni.