Az ország legnagyobb közéleti hetilapjának vezetését Jakus Ibolyától Gergely Márton veszi át július 1-től.
Jakus Ibolya hét éve tölti be a felelős szerkesztői pozíciót. Nevéhez fűződik többek között a lap 2016-os, sikeres átalakítása, s a jövőben tartalomfejlesztési vezetőként folytatja munkáját a kiadóban – egyebek mellett a hetilap, valamint a hvg360.hu újszerű tartalmainak előkészítését, valamint a képzési programokat navigálva.
Gergely Márton közel fél évtizede csatlakozott előbb a hvg.hu majd a hetilap csapatához. Az ELTE-n és a Hamburgi Egyetemen tanult történelmet és újságírást, írt a Magyar Narancsnak, állandó szerzője volt a “taz, die tageszeitung” német országos napilapnak. A Népszabadság Online lapszerkesztője, később az újság főszerkesztő-helyettese volt annak 2016-os bezárásáig. Felelős szerkesztői programjában a meglévő szerkesztőségi értékek megőrzése mellett tette le a voksát. Mint fogalmazott, "a felelős szerkesztői pozíció pontosan leírja, amit a legfontosabb feladatomnak tartok: a felelősséget egy erős, magas színvonalú hetilapért, tágabban véve a HVG márkáért, s egyben a magyar demokratikus nyilvánosságért."
Az alábbiakban az e heti HVG hetilap rendhagyó Fülszövegét közöljük, Jakus Ibolya és Gergely Márton írását.
Új vizeken járunk
Jakus Ibolya:
A kemény munkába még nem halt bele senki, de azért nem érdemes kockáztatni – ezt Ronald Reagan mondta valamikor, és hasonló megfontolásból határoztam el én is, hogy az egész embernél is többet kívánó felelős szerkesztői pozíciómat júliustól átadom a fiatalabb generáció jeles képviselőjének, Gergely Mártonnak.
Majdnem hét évet töltöttem a hetilap élén, ami már így is hosszabb, mint két, a HVG-nél szokásos hároméves főszerkesztői mandátum, márpedig a politikai rendszerek közül is azokat respektálom, ahol két ciklus után átadják a terepet a vezetők. Persze ezután sem a fotelben fogom várni csütörtökönként a HVG-t, továbbra is segítem a lapkészítést, de a 7/24-es pörgés helyett inkább hosszú távú tartalomfejlesztési feladatokra koncentrálok.
Az elmúlt hét évben kollégáimmal együtt a szélsőségesen ellenséges sajtópiaci körülmények között is rendkívüli sikereket tudtunk felmutatni. 2014-ben a HVG leplezte le a közpénzszivattyú prototípusát, a jegybanki alapítványok működését, s azóta hétről hétre dokumentáljuk, hogy az immár iparszerűen űzött fosztogatás nyomán hogyan veszti el az ország közvagyona közpénz jellegét, közélete pedig demokrácia jellegét. Bár bosszúból a hatalom kitiltotta címlapjainkat az utcákról, stabilizáltuk a HVG példányszámát, a hetilap tartalmára épülő hvg360-nal együtt pedig csaknem megdupláztuk előfizetőink számát. Ami azért is nagyon fontos, mert a függetlenségnek elengedhetetlen feltétele az anyagi függetlenség.
Arra is büszke vagyok, hogy magam választhattam ki az utódomat, akit aligha kell bemutatni olvasóinknak: ötödik éve erősíti a HVG csapatát, s három éve társszerkesztője a Fókuszban rovatnak. Amúgy járt magyar és német egyetemre, van több nyelvvizsgája, kerékpárral jár dolgozni, két címlapsztori megírása között lazán összeszerel egy komódot – igaz, a világ nagy kérdései mellett teljesen hidegen hagyja a disznóvágás.
Gergely Márton:
Bár a jelenlegi hatalom szeret úgy tenni, mintha a disznósajt szervesebb része lenne a magyar kultúrának, mint a sajtó, mi pontosan tudjuk, hogy nincs igaza. A magyar nyelv, irodalom és gondolkodás nem őrizné egy jobb ország reményét, ha a szabadságukért kiálló polgároknak évszázadok óta nem a sajtószabadság lett volna az első követelésük. Számunka ezt védeni kötelesség, a HVG ugyanis részese ennek a hagyománynak. A hetilapot bő négy évtizede építi a szakmáját, a hazáját, a szabadságát féltve szerető alkotói gárda.
A feladat nagysága ellenére önbizalommal tölt el, hogy elődöm, Ibolya nem tolja el a saját e-biciklijét, hanem segít a tartalmainkat új szintre emelni, a szerkesztőség pedig változatlan odaadással és szakmai igényességgel dolgozik tovább. Akkor is, amikor a kormány éppen az érdemi vitát próbálja szétverni egy tizenöt éves politikai válságot előrángatva, ahogy Fókuszban rovatunk a gyurcsányozás mögötti számítást leírja. És a másik politikai oldal is besegít ebbe, hiszen tizenöt éve bizonyítja, hogy számára is kényelmesebb egy következmények nélküli ország.
Mi azonban nem csüggedünk, követjük tovább a közpénz útját. Ezen a héten például a Gazdaság rovatban megírjuk, hogyan vesztegették el az elektromobilitási előnyt a kiváltságosok, és a cégek hogyan takargatják, a szabályokat kijátszva, a valódi tulajdonosaikat. Tudjuk, hogy sokszor ütközünk még hallgatásba, mint a honvédség váratlan lefejezése után nyomozva a Magyarország rovatunkban. De hiába kiabálnánk Reagan módjára, hogy a kormányfőtől szabad hozzáférést követeljünk az információkhoz: „Döntse le ezt a falat!” Sajnos ő továbbra is az eszközeitől megfosztott újságírót tekinti agresszornak, ahogy azt Londonban is elmondta a minap. Pedig mi egyetlen ügyhöz sem közelítettünk támadó alapállásból, és nem is fogunk.
Az olvasóinkat szolgáljuk, ez az egyetlen függés, amit vállalunk, amire büszkék vagyunk.
