Mostantól még nagyobb kontroll alatt tudja tartani a kormány a médiapiacot, amit eddig is kénye-kedve szerint tudott alakítani – médiapiaci szereplők és a piacot ismerők szerint erről szól az az új rendelet, amely nemzetstratégiai ágazattá nyilvánította a hazai egyetemek mellett a kiadói ágazatot, a film és televíziós műsorgyártó és műsorszolgáltató szektort is. Arról egyelőre mindenki csak találgat, miért kellett éppen most kihozni egy ilyen rendeletet. Van olyan vélekedés, hogy Soros György pénzétől tart a kormány.
A legnagyobb hazai kiadóvállalat vezetői és tulajdonosai találgatják, vajon a kormány mire készül azzal, hogy éppen most, a járványveszélyre hivatkozva vette szorosabb ellenőrzés alá a magyar médiapiacot. Egy olyan szektort, aminek a nyakát már évek óta szorongatja a nem is annyira láthatatlan kezével. Néhány nappal ezelőtt jött ugyanis ki egy olyan kormányrendelet, amely nemzetstratégiai ágazattá nyilvánította a hazai egyetemek mellett a kiadói ágazatot, a film és televíziós műsorgyártó és szolgáltató szektort. Ez az új rendelet azért is lepett meg sokakat, mert eddig “csak” az energetikai, közlekedési és távközlési cégeket sorolták ilyen kategóriába, a médiát nem. Persze nem tudni, mi a nagyobb meglepetés: az, hogy eddig a médiaszektor miért maradt ki ebből, vagy az, hogy éppen most került rá a kitüntetett figyelem.
A rendelet értelmében ezentúl kötelező bejelenteni a 350 millió forintnál nagyobb vagy összeghatártól függetlenül a vásárolt cég értékének 10 százalékát meghaladó tulajdonszerzést. Ez azt jelenti, hogy mostantól minden érdemi piaci mozgásról közvetlen tudomása van a kormánynak.
Noha a nagyobb ügyleteknél, mint amilyen például egy akvizíció, eddig is a versenyhivatalhoz kellett fordulni, illetve sok lépést (például a tőkeemelést) a cégbíróságon kell jelezni, ezentúl a 350 millió forint értékű változásokról is hamar és részleteiben értesül majd a kormányzat. Szalay Dániel, a médiapiaci fejleményeket nyomon követő Média1 portál főszerkesztője a hvg.hu-nak azt mondta, a kormánynak ezzel "információtöbblete" lesz, másrészt akadályokat gördíthet egy-egy ügylet elé.
"A kormány beleláthat egy-egy médiavállalat tulajdonosi hátterébe, tényleges tulajdonosokról információt szerezhet, illetve lassíthatja, vagy akár blokkolhatja egy-egy külföldi befektető megjelenését, ami zsarolási lehetőséget jelent” – fogalmaz Szalay.
Egy tavaly megszületett törvény értelmében Palkovics László innovációs miniszter a stratégiai vállalatoknál megakadályozhatja a külföldi tulajdonszerzéseket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cégközi szerződések csak a miniszter jóváhagyásával léphetnek hatályba. “Beszorítanak minket, erről szól ez a sztori” – nyilatkozta név nélkül a hvg.hu-nak az egyik nagy magyar médiavállalat tulajdonosa, aki szerint egyértelmű az irány és a rendelet célja: szerinte a kormány ezzel azt akarta elérni, hogy csak az állam jóváhagyásával lehessen üzleteket kötni a piacon, ha netán valaki terjeszkedni vagy fuzionálni szeretne.
Azok a piaci szereplők, akik renitenskednének, komoly bírságra számíthatnak. Ha nem jelentik a miniszternek a szerződést, akkor minimum a cégük éves nettó árbevételének egy százalékára, de akár a szerződéses vásárlási érték duplájára is megbírságolhatja őket a mindent tudni akaró állam.
A kulcsszó az államérdek: a miniszternek egy ilyen esetben ugyanis azt kell vizsgálnia, egy külföldi felvásárlás sérti-e azt. Most már államérdeknek minősül „a nemzetgazdasági szempontból alapvető gazdaságstratégiai érdekkel összefüggő közérdek” is. Ez különösen rossz ómen azok után, hogy Orbán Viktor évekkel ezelőtt kinyilvánította, milyen médiapiacot szeretne: magyart. Tehát a bank, az energia, a kiskereskedelmi szektor mellett a médiában is azt szeretné, ha többségében lennének a magyar tulajdonban álló cégek. Ami a valóságban azt jelenti, hogy vagy közvetlenül a NER befolyása alatt állnak, vagy igencsak ki vannak téve az állami hirdetéseknek.
Az új rendelettel csak annyi történt, hogy az állam nyíltabban lépett be egy olyan játéktérbe, ahol már eddig is komoly játékosnak számított, hiszen 2010 óta "masszírozza" a médiát: a 2010-ben hatalomra kerülő második Orbán-kormány első lépése volt a médiatörvény módosítása, ekkor jött létre a teljesen fideszes Médiatanács is, amely az elmúlt tíz évben kormánypárti érdekek mentén döntött.
Orbán médiaátalakítási elképzelését leginkább a 2018 őszén létrehozott kormánypárti propagandaszörny, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) példáján keresztül lehet érzékeltetni. Ebbe a holdingba olvasztották többségében azokat a lapokat (jelenleg több mint félezer termék tartozik alá), amelyeket az elmúlt évek alatt a NER-közeli üzletemberek szereztek meg.
Egy ilyen óriási összeolvadást a Gazdasági- és Versenyhivatal (GVH) valószínűleg elkaszált volna, de jött az orbáni trükk: a kormányfő a KESMA megalakulását nemzeti és közérdekre hivatkozva nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánította, ettől kezdve pedig a GVH már nem is vizsgálhatta az ügyet.
És hogy miért kaszálta volna el biztosan abban az esetben, ha lehetősége lett volna vizsgálni az ügyet? Azért, mert azt a KESMA-sztorinál jóval kisebb tranzakciót sem engedte, amikor 2016-ban az RTL Klub és az egyebek mellett a 24.hu hírportált kiadó Centrál Média akart fuzionálni. Egyébként az Centrál-RTL-fúziót a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság is elmeszelte, arra hivatkozva, hogy a felvásárlással túlságosan befolyásos, túl sok fogyasztót elérő médiacsoport jönne létre Magyarországon.
Egy másik fúziót viszont csak azzal a feltétellel engedélyezett az állam, hogy abból a végén a kormány jöjjön ki jól. Amikor a svájci Ringier és a német Axel Springer az egyesülésről határozott, akkor a fideszes tagokból álló Médiatanács csak úgy engedélyezte az összeolvadást, ha eladják a Népszabadságot, a Világgazdaságot, a Nemzeti Sportot, valamint a 8 megyei napilapot. Csupa olyan médiaterméket, amelyik mára már a NER kezében van, kivétel ez alól a Népszabadság, amit szimplán kivégeztek.
“Magyarországon hosszú ideje zajlik egy folyamat, melynek célja minél szorosabb kormányzati kontroll alatt tartani lehetőleg a teljes médiapiacot, azaz a kormány befolyásolni próbálja, ki lehet a magyar médiapiacon. Az elmúlt években a kormány lényegében elüldözte a külföldi befektetőket Magyarországról az itthoni befektetésellenes légkörrel, más szereplők maguk döntöttek így, stratégiájuk mentén” – magyarázta Szalay Dániel.
Mára már szinte minden nagy multi kivonult a magyar médiapiacról, lényegében csak az RTL Csoport és a Ringier Axel Springer a két jelentős méretekkel rendelkező, külföldi tulajdonban lévő cég, a Marquard Media pedig közepes méretűnek tekinthető a 2019-ben elért nettó 2,3 milliárd árbevétellel és 50 fővel.
Vannak viszont cégméret szempontjából kisebb és közepes, valamint nagyobb hazai szereplők, akiket akár fel is vásárolhatnak, a kormánynak pedig nyilván nem mindegy, ki akarja megvenni a médiacégeket.
Veszélyben érezheti magát a kormány, ha erős szereplő jönne be, de nyilván nem ezzel, hanem azzal érvel majd, hogy a cégeket akarja megvédeni az ellenséges felvásárlásoktól – magyarázza Szalay. A Média1 főszerkesztője szerint a kormány médiapiaccal kapcsolatos lépései mögött szinte mindig fellelhető valamilyen "sandaság". “A jelen rendelet is elég gyanús, de egyelőre nincs még bizonyíték rá, hogy konkrétan valaki ellen irányul, vagy csak általános "paranoia" egy külföldi befektető megjelenésétől” – mondta Szalay.
A Népszava a rendelet hatályba lépése után arról írt, hogy a piacon híre ment, hogy az egyik médiavállalat külföldi tulajdonosa gazdasági okok miatt fontolgatja kivonulását a magyar piacról, a kormány pedig szeretné ellenőrzése alatt tartani az ügyletet. A lap nem írta, melyik médiavállalatról van szó, de a hvg.hu-nak több forrás is a Ringier Axel Springerre, a RAS-ra tippelt. Talán azért terjedt el ez a RAS-ról, mert övék az egyik legnagyobb elérésű bulvárnapilap, a Blikk. Konkurensét, a Borsot már "megette" a NER, így logikusnak tűnhet, hogy rá is feni a fogát.
De ez nem több találgatásnál: a Ringier Axel Springer nemzetközi kommunikációs igazgatója, Karolina Sznajder ugyanis a hvg.hu-nak határozottan cáfolta, hogy kivonulnának a magyar piacról. “Nem, nincs ilyen tervünk.” Egy másik ringieres forrásunk pedig arra utalt, hogy a kiadóvállalatnak nem megy rosszul, állami hirdetésekhez is jut, ezért gazdasági okok sem indokolnák a kivonulást.
Az RTL Csoportnak esze ágában sincs kivonulni, a Magyarországon is jelenlévő külföldi szereplők közül még a Viacom magyar cége, a Comedy Central csatornát tulajdonló Viacom International Hungary Kft. jöhetne szóba, valamint a Viasatot üzemelő Sony. Utóbbiról tudott, hogy már egy ideje érdeklődött utána egy Balkánon is terjeszkedő görög csoport, előbbi eladása pedig egyáltalán nincs napirenden. Így a tévés piacon is ugyanaz a helyzet, mint a nyomtatott és online sajtóban: a szereplők próbálják kitalálni, vajon "kire" írhatták a rendeletet. Az is lehet, hogy senkire, de ezt tartják kevésbé valószínűnek a piacon.
Életszerű magyarázat lehet, hogy az Orbán-kormány attól tart, a 2022-es választások közeledtével külföldi befektető jelenik meg a piacon, vagy szerez az eddiginél nagyobb befolyást. Igaz, ilyen törekvéseket efféle rendeletek nélkül, akár informális csatornák felhasználásával is el tudott hárítani a NER. Jó példa erre a jobboldali Heti Válasz esete. Az első Orbán-kormány idején alapított, konzervatív kötődésű hetilapot még 2018 nyarán próbálta megmenteni egy magyar származású amerikai, republikánus párti üzletember, de a lap egykori főszerkesztője szerint az üzletembernek arra kellett rádöbbennie, hogy a kormányzati bojkottal veszteségessé tett lap nem fordítható termőre az erős politikai ellenszélben. "A kétharmados erő ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy a kívánt környezetet nem adja meg akárkiknek. Előbb a kormányzati üzenetekből gyorsan értő itthoni vállalkozások fordultak le a tárgyalásokról, majd a külföldi kapcsolatunk menedzselte amerikai is" – írta akkor Borókai Gábor.
Persze egészen más helyzet áll elő akkor, ha olyan tőkeerős szereplő érkezik, akire nem hatnak az üzengetések. Ezek közé tartozik például Soros György is, márpedig nincs kizárva, hogy a kormányzatban – okkal vagy ok nélkül – konkrétan tőle félnek. Az Orbán-rendszerrel erősen kritikus magyar származású amerikai milliárdoshoz köthető New York-i Media Development Investment Fund (MDIF) nemrég tulajdonrészt vásárolt abban a Petit Press nevű kiadóban, amelyik Szlovákia legolvasottabb napilapját, a SME-t is kiadja. A MDIF a Penta 34 százalékos tulajdonrészét vásárolta ki, állítólag az "attraktív vételi ajánlatnak" nem tudtak ellenállni.
A volt szlovák miniszterelnök, Robert Fico ennek apropóján azt mondta, hogy az MDIF „a világ egyik legnagyobb csalójának”, Soros Györgynek az ellenőrzése alatt van. Fico szerint a résztulajdonváltás, amely jelentősen megváltoztatja a médiatér minőségét, tulajdonképpen beismerése annak, hogy a szlovák politikát így befolyásolják. Márpedig az MDIF nem ismeretlen a magyar médiapiacon, hiszen a 444-et kiadó Magyar Jeti Zrt.-ben 2014 tavasza óta kisebbségi tulajdonosként van jelen az MDIF leányvállalatán, a Digital News Ventures-en keresztül, de közvetlenül jelen van a Magyar Narancsban is.
