Mészáros Lőrinc a vagyonát, személyes biztonságát félti, ezért őrző-védő céget alapít (lásd Magyarország rovatunk cikkét). Orbán Viktor a hatalma elvesztésétől retteg, ezért még a kritikát is igyekszik csírájában elnyomni. Fél a tudomány függetlenségétől, a felsőoktatás autonómiájától és úgy általában a szabad gondolkodóktól. (Egyikükkel, Sean Scully amerikai képzőművésszel Szellem rovatunkban olvashatnak beszélgetést.) Orbán azt hiszi, ha pénzt, paripát, fegyvert, állami ingatlant osztogat, a történelmet visszamenőleg is újraírathatja – például a CEU elüldözésével létrehozott káderképző, az MCC segítségével, s egy nagy múltú szakmai orgánum brandjének felhasználásával (lásd Elérték a Rubicont című írásunkat).

Félnek, s nincs ebben semmi meglepő. Az ellenkezője volna az. Összeharácsoltak annyit, hogy már nem csak a láncaikat veszthetik.

És mivel tudják, hogy pusztán papíron áll mögöttük a többség, rettegnek: reggel, délben és este. Azt hiszik, ha erősnek mutatják magukat, a megtévesztett választó náluk keres majd oltalmat az aktuálisan kijelölt gonosz elől. Abban a hitben élnek, hogy mindenki megfélemlíthető. Az SZFE tanárainak, diákjainak bátorsága ezért is riasztja meg őket (lásd Kijátsszák című cikkünket). „Bátor az, aki veszélyben vagy a veszélyes következmények tudatában is félelem nélkül, legjobb meggyőződése szerint cselekszik.” Ezt az érzést ők nem ismerik. Az ő bátorságuk véges. „Ezek most nem azok az idők, hogy önkritikát gyakoroljunk” – mondják a NER percemberkéi. Félnek, de megjátsszák, hogy nem félnek. Se Istentől, se embertől.

A kisember is fél, de nem úgy, ahogy ők. Fél a járványtól, a kiismerhetetlentől, a bizonytalantól. Ám bezárkózni sem akar. Orbán pedig nem mer e közhangulattal szembemenni. Akkor sem, ha más országok példája, a virológusok intő szava az ellenkezőjét diktálná (lásd összeállításunkat Fókuszban és Világ rovatunkban). Bagatellizálja a veszteségeket: mesterségesen alacsony szinten tartott tesztelés, megszűnt kontaktkutatás – így legalább a számoktól, a tényektől nem kell félnie. Amelyek makacs dolgok. És ha hozzáértően csoportosítják, elemzik őket, még segíthetnék is a döntéshozatalt. Erre szolgál a mesterséges intelligencia. Csakhogy – mint Gazdaság rovatunk cikkéből kiderül – Orbánék e felbecsülhetetlen értékű adatvagyont sem arra használják, amire való. Kalmárkodnak vele, s közben, hogy a figyelmet eltereljék, kiadósat sorosoznak.

A kormányzati kommunikációban a Soros-hálózat karmestereként aposztrofált Gerald Knausnak is lenne félnivalója, ám ő inkább csak értetlenkedik, vajon mivel érdemelte ki e címet, s mire a titkosszolgálatok buzgalma, hogy vádat koholhassanak ellene az alkotmányos rend megdöntésének kísérlete címén. Portré rovatunkban a politológus felidézi, hogy míg neki Oxfordban tanuló osztrák diákként magának kellett fizetnie a tanulmányait, magyar évfolyamtársa, bizonyos Orbán Viktor Soros György pénzén ingyen tanult ugyanott. Rég történt, az még egy másik Orbán volt. Amelyik még Bibóval vallotta: „Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni.”

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő