Pánikolhatott a kormány, ezért rendelt meg 16 ezer lélegeztetőgépet Kínából – mondta a hvg.hu-nak egy egészségügyi szakértő. Ez kétszer annyi, mint amennyit Orbán Viktor bemondott mint szükséges mennyiséget, most próbálják eladni a felesleget. Kérdés, sikerül-e, és ha igen, mennyiért. A beszerzés átláthatatlan, az eddig nyilvánosságra került információmorzsák alapján csillagászati árat fizettünk a gépekért, csak nem tudni, hogy ezért – autós hasonlattal élve – inkább Trabantot vagy Mercedest vettünk-e. A külügy azt sem mondja meg, mennyi gép volt használhatatlan.
Aki a védekezést támadja, emberéleteket kockáztat
– mondta Menczer Tamás külügyi helyettes államtitkár a lélegeztetőgép- és egyéb védőfelszerelés-beszerzésről adott interjúban. Ezzel a mondattal a kormány elvárja, hogy az eszközök és részletek pontos ismerete nélkül fogadja el mindenki, hogy a kormány
több mint 300 milliárd forintért vásárolt 16 ezer lélegeztetőgépet.
Ez azt jelenti, hogy egy gép átlagára 18,7 millió forint volt.
A két számmal Menczer Tamás – illetve a kormány – szerdán állt elő először, kiderült az is, hogy a gépek egy része még úton van, miközben itthon is elindult már a gyártás. Orbán Viktor miniszterelnök áprilisban még arról beszélt, hogy a legrosszabb forgatókönyvvel számolva a járvány csúcsán 7500-8000 lélegeztetőkészülék kellhet a betegek egyidejű kezelésére (akkor itthon 2560 darab volt). Az operatív törzs – Menczer elmondása szerint – 10 ezer gép beszerzését javasolta, mire a kormány a biztonság kedvéért 16 ezer gépre kötött szerződést, hogy a nagy versenyben beérkezzen a szükséges mennyiség.
A kormány attól tartott, hogy az olaszországihoz hasonló helyzet következik be nálunk is, de ennek szerencsére a közelébe sem kerültünk: a csúcson sem volt egyszerre 100 beteg lélegeztetőgépen, nemhogy válogatni kellett volna a súlyos állapotú páciensek között.
Nagy a köd
A miniszterelnök "fürkészeket és portyázókat" küldött védőeszközök és lélegeztetőgépek beszerzésére, de a részletek homályban maradtak. Nem tudni, hogy a kormány (az Innovációs és Technológiai, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányításával) pontosan milyen gépeket, mennyiért és kiknek a közvetítésével szerzett be, a döntő többségnek nincs nyoma sem a magyar, sem az uniós közbeszerzési értesítőben. A részletekkel Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter sincs tisztában, akit a csütörtöki Kormányinfón kérdeztünk erről.
Egyes gépek árairól korábban érdeklődtünk az illetékes minisztériumnál, de nem kaptunk választ, ahogy laptársunk, a 444.hu sem, ezért újabb e-mail helyett a veszélyhelyzet elmúltával közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a Külügyminisztériumnak, hogy megtudjuk a részleteket. Addig is az egy-két nyilvánosságra került dokumentumból lehet következtetést levonni.
Például az Ott-One Nyrt.-éből, mely (informatikai fókuszú cégként) március 26-án tájékoztatta a befektetőit arról, hogy a Külügyminisztérium a kínai partnerei miatt rajta keresztül vett 500 darab lélegeztetőgépet, nettó 4,7 milliárd forintért.
A tájékoztatóból nem derült ki*, hogy milyen típusú gépekről volt szó (ami fontos, hiszen több szakértő is arra hívta fel figyelmünket, a gépek tudása között ugyanolyan különbség van, mint egy Trabant és egy C-osztályú Mercedes között, és ez természetesen az árban is meglátszik), de ha feltételezzük, hogy egyenárban sikerült gépeket beszerezni, akkor
darabja nettó 9,4 millió forintba került.
(*Frissítés: cikkünk megjelenése után a cég közölte, SH 300-as típusú, magas tudású, jó minőségű gépekről van szó, melyek a megfelelő specifikációkkal, minősítésekkel rendelkeznek a szakszerű kórházi lélegeztetés szempontjából. Saját akkumulátoruk és kiváló kezelhetőségük révén pedig akár tábori körülmények között is alkalmazhatók. A cég szerint a járvány alatt 40 százalékos emelkedés is tapasztalható volt a társaság korábbi, ugyanazon termékre vonatkozó beszerzéséhez képest.)
Ez jóval alatta van a kormány által kommunikált átlagárnak, ami – mint cikkünkben említettük, 18,7 millió forint. Az is könnyíti a számolást, hogy a járványra tekintettel az EU a január 31. és az év vége közötti beszerzéseket áfa- és vámmentessé tette.
A másik nyilvános szerződés a Semmelweis Egyetemé, amely 196 lélegeztetőgépet szerzett be 1,1 milliárd forintért, ami átlagolva
5,7 millió forintos darabárat jelent.
A későbbi információkból kikövetkeztethető volt, hogy a gépek egy része, 56 készülék úgynevezett non-invazív, vagyis a legsúlyosabb koronavírusos betegek kezelésére alkalmatlan, de a WHO akkori ajánlásainak megfelelő gép volt. Nem tudjuk, hogy az összes non-invazív gép a sajtóban közölt ResMed Lumis 150 típusú készülék volt-e, de abból a neten most durván 1,5 millió forintért lehet hozzájutni egy darabhoz.
Összehasonlításként megnéztünk egy 2019-es közbeszerzést, ahol egy gép beszerzése 6,3 millió forintba került. Ismét hangsúlyozzuk, nem tudni, hogy a kínai gépek milyen gyártmányúak és tudásúak.
Élet-halál harc ment
Az árat még egy tényező befolyásolhatta: a gépbeszerzésben érintett, illetve más, a piacra rálátó, névtelenséget kérő forrásaink kivétel nélkül arról beszéltek, hogy a nagy kereslet miatt a kínai partnerek emeltek az áron, a 2-3-szoros ár sem volt ritka, sőt, 20 milliós gépek is előfordultak (ezek már a csúcskategóriásak lehettek). Egyikük azt mondta,
két választás volt: akarod vagy nem akarod. Aki nem látta belülről, nem tudja elképzelni, micsoda élet-halál harc volt a gépekért, az elején csak non-invazív eszközöket lehetett beszerezni, de azok is jobbak, mint a kézipumpa.
A beszerzésekről nem beszélhetett, mert mind a magyar, mind a külföldi szerződés titkos, de azt összehasonlításként elmondta, normál körülmények között egy kínai gép ára – felszereltségtől függően – felmehet 5-10-12 millió forintra, amihez most még jött a covid miatti őrület. Mint fogalmazott, ő olyan gépeket hozott be, amilyenekre a saját gyerekét is gond nélkül rákötné. Más azt tapasztalta, hogy a nagy gyártók nem igazán emeltek árat, a kisebb gyárak viszont jelentősen feltornázták az összeget.
A beszerzési folyamat összességében átláthatalan, nem tudni, hogy Kínától idáig több cég kezén ment-e át egy gép, vagy a minisztériummal szerződött partner hozta be közvetlenül. Az egyik – régóta ezzel foglalkozó – cégnél azt mondták, ők csak a határon vettek igénybe segítséget a vámoláshoz.
Egy egészségügyi szakértő szerint a kormány a járvány elején pánikolt, és biztosra akart menni, azt azonban nem érti, hogy idővel, mikor már látszott a vége, miért nem mondott föl szerződéseket. (Azt sem tudjuk, hogy milyen szerződések születtek, azok felmondhatók voltak-e – a szerk.)
Meg lehet indokolni, hogy veszélyhelyzetben fontos volt a lehető legtöbb gépet a lehető leggyorsabban beszerezni, de akkor is el kell vele utólag számolni tételesen.
Nem keresni akarnak rajta
A felesleget a kormány eladja, Menczer szerint Ázsiából és Afrikából is vannak érdeklődők. Ez azonban a szakértő szerint csak kármentés: közel sem biztos, hogy annyiért lehet eladni, mint amennyiért megvettük, másrészt gyaníthatóan Magyarország – eladó félként – a gép szervizelését és alkatrész-utánpótlását sem tudja garantálni, ami tovább nyomhatja az árat.
Megkérdeztük Gulyás Gergelyt, hogy a kormány mivel számol, árban vagy ár alatt tudja-e majd eladni a feleslegessé vált gépeket, mire a miniszter azt mondta, a
végén el kell számolni, de nem az a fő mérce, hogy keresett vagy vesztett rajta az ország.
Az is egyébként csak Gulyás szavaiból derült ki, hogy voltak használhatatlan gépek is, amelyekre érvényesíteni kellett a szavatossági igényt. A nyilatkozat után megkerestük a Külügyminisztériumot, hogy hány gép volt használhatatlan, és a szavatossági igényt gond nélkül tudják-e érvényesíteni, mire annyit írtak,
minden beérkező lélegeztetőgépet szakemberek néztek át, és ha kellett, akkor a szükséges összeszerelési, esetlegesen korrekciós munkát elvégezték, így a kórházakba természetesen minden gép életmentésre tökéletesen alkalmas állapotban kerül.
Miután eredeti kérdéseinkre nem kaptunk választ, újabb mailt küldtünk a tárcának, amire azóta sem válaszoltak.
De mi történt máshol?
Természetes, hogy a koronavírus-járvány kitörésekor minden ország erején felül próbált lélegeztetőgépekhez jutni, az észak-olaszországi kórházakból érkező képek miatt nem csak a magyar kormány fújt riadót. Mégis, a 16 ezer megrendelt lélegeztetőgép, nem beszélve a 300 milliárdos költségről, még nemzetközi összehasonlításban is aránytalanul soknak tűnik.
Összehasonlításképp: az Európai Bizottság – mintegy koordinátorként – négy közös uniós közbeszerzési eljárást indított orvosi védőeszközök beszerzésére, amelyek közül az egyiket éppen lélegeztetőgépekre írták ki, méghozzá 110 ezer darabra, ennyi gépen 26 európai ország osztozik. A keretösszeg pedig 1,4 milliárd euró volt, ami az elmúlt hónapokra jellemző 350 forintos euróárfolyammal számolva 490 milliárd forint. Vagyis egy berendezés 4,45 millió forintból jött ki.
A rendkívüli helyzetben egyébként nemcsak Magyarország, hanem más tagállamok sem igazán törődtek a minőséggel, a 110 ezer megrendelt lélegeztetőgép közül csak 57 ezer rendelkezik CE-tanúsítvánnyal – vagyis még az uniós megrendelésben is lehettek használhatatlan gépek.
Azok az európai tagállamok, amelyek megtehették, igyekeztek maguk legyártani a szükséges mennyiséget, de még a nálunk sokkal népesebb és súlyosabb járványhelyzettel küzdő nyugat-európai országok is messze elmaradtak a 16 ezres számoktól.
A Financial Times márciusi összefoglalója szerint Olaszország július végéig 2000 lélegeztetőgépet rendelt az ország legnagyobb lélegeztetőgép-gyártójától, a Siare nevű cégtől. A bolognai vállalat még a hadseregtől is kapott mérnököket, hogy havi 150-től 500-ra növelje a termelést. A gépek egyenként 17 ezer euróba (nagyjából 6 millió forint) kerülnek. Házon belül oldotta meg a hiányt a világ egyik legjobb egészségügyi rendszerével rendelkező Németország is, de még ott is megálltak 10 ezer lélegeztetőgépnél. (Azt nem tudjuk, hogy a járvány előtt hány ilyen készülék állt rendelkezésre az országokban.)
A rekordot a britek tartják: a The Guardian beszámolója szerint a kormány 30 ezer lélegeztetőgéppel akarja kibővíteni a kórházak jelenlegi kapacitását, amit saját gyártásból, új fejlesztésekből és külföldi – izraeli és amerikai – vásárlásokból akar megoldani. A lakossághoz és a betegek számához viszonyítva azonban még ez is eltörpül a magyar beszerzések mellett, hiszen az Egyesült Királyságban 66,6 millióan élnek, a fertőzöttek száma pedig a Johns Hopkins egyetem adatai szerint meghaladta a 300 ezret. (A halottak száma pedig több mint 43 ezer.)
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy más országok ne lettek volna biztonsági játékosok, és ne rendeltek volna több lélegeztetőgépet a szükségesnél. A titok inkább abban rejlik, hogy pontosan mennyi is volt ez a mennyiség. A holland egészségügyi minisztérium például 250 millió eurót (87,5 milliárd forintot) különített el a költségvetésben „több ezer” lélegeztetőgép megvásárlására, hogy felkészüljenek a koronavírus második hullámára. Ezt az összeget azonban nem feltétlenül fogják felhasználni, korábbi sajtóhírek 600 gépről és 100 millió eurós büdzséről beszéltek.
A szlovákok még költségkímélőbben oldották meg a problémát, a Stará Turá-i Chirana Medical társaság vállalta, hogy június végéig 300 lélegeztetőgépet gyárt le Szlovákiának. Ezek átlagára – típustól függően – 25 ezer euró (8,75 millió forint) körül alakul.
Lengyelországban viszont politikai botrányt okozott egy félresikerült beszerzés: az ellenzéki pártok – mindössze két héttel a most vasárnap rendezendő választások előtt – azzal vádolták a kormányt, hogy 22 milliárd forintnak megfelelő összegért rendelt 1200 lélegeztetőgépet egy lublini cégtől, amelynek nem mellesleg egy volt fegyverkereskedő a tulajdonosa, de eddig egyetlen eszköz sem érkezett meg.
