Olvasással, tanulással és internetezéssel tölti az időt az egyik első Magyarországon diagnosztizált koronavírus-fertőzött. Az iráni férfi feleségével együtt egy hete került be a Szent László kórházba, a nőről azóta kiderült, hogy negatív a tesztje. A Szent István Egyetem hallgatója a hvg.hu-nak azt mondta, meglepte, hogy a repülőtéren egy egyszerű lázmérést jelentett a szűrés, és bár nem voltak tünetei, ő kérte meg a kórházat, hogy végezzék el rajta a tesztet. Az iráni betegek és a személyzet közötti nyelvi akadályokat elismeri, de szerinte mindenki a lehető legjobban igyekszik végezni a munkáját, karanténba helyezett társai pedig a helyzettől félnek.
Múlt szerdán derült ki, hogy Magyarországon is biztosan megjelent a koronavírus: akkor Orbán Viktor miniszterelnök személyesen jelentette be, hogy két iráni egyetemi hallgatónál diagnosztizálták a fertőzést. Jelenlegi adatok szerint mára már 13 koronavírusos beteg van az országban, 53 ember pedig karanténban van, egy beteg kivételével ők mind a budapesti Szent László kórházban tartózkodnak.
A fertőzöttekről az elmúlt napokban rengeteg ellentmondásos információ látott napvilágot: amíg a hvg.hu-nak például több iráni egyetemista azt állította, hogy a karanténban órákig össze voltak zárva az egyik fertőzött társukkal, addig Müller Cecília országos tisztifőorvos ezt keddi sajtótájékoztatóján kizártnak tartotta és határozottan cáfolta.
Kevesebb szó esik viszont az első két fertőzöttről, akik közül mindketten Iránban kapták el a koronavírust: egyikük a Semmelweis Egyetem gyógyszerésztudományi karának hallgatója, a másik pedig a Szent István Egyetemen folytat doktori tanulmányokat. Közülük a SZIE diákja és állapotos felesége – akinek negatív lett a tesztje, de karanténban tartják – úgy döntöttek, elmesélik lapunknak, mi történt velük az első egy hétben, és mi a véleményük a kialakult pánikról. (Személyiségi joguk védelme érdekében nevüket nem hozzuk nyilvánosságra.)
„Február 21-én, a tanulmányaim miatt utaztam egy teheráni konferenciára. Azt, hogy Iránban is megjelent a koronavírus, csak egy nappal később, február 22-én jelentették be a hatóságok” – mondta a férfi.
A hallgató megpróbálta ugyan átfoglalni a repülőjegyét, hogy előbb hazajöhessen, de mivel hirtelen rengetegen próbálták elhagyni az országot, erre nem volt lehetősége. Így végül az eredetileg tervezett időpontban, február 28-án jött haza, körülbelül egy hét elteltével.
„Amikor leszállt a gépem Budapesten, nekem is megmérték a lázam a repülőtéren, de nem volt semmilyen tünetem, így beengedtek. Emlékszem, még meg is kérdeztem az ellenőrzést végzőt, hogy nem kellene-e tesztelni, hiszen Iránból jövök” – tette hozzá.
A hallgatót meglepte az eljárásrend, de megnyugtatta a tájékoztatás, és az is, hogy nem voltak jellemző tünetei: nem lázasodott be, nem köhögött.
„Mivel beengedtek az országba, bárhol járkálhattam volna és terjeszthettem volna a vírust anélkül, hogy tudtam volna a fertőzésemről” – mondta.
Magyarországra azonban mindenképpen vissza akart jönni, hiszen itt az otthona, itt élnek a feleségével, akivel első gyermeküket várják. Számára az iráni út sem rokonlátogatás volt, hanem munka, és ugyanúgy teljesen tünetmentes volt, mint bármely más utastársa a repülőn. Hazaérve felhívta az egyetemét, és úgy döntött, már hétfői óráira sem megy be, és törölt egy szerdai előadást is, ahol ő mondott volna beszédet.
Egy nappal később, február 29-én, felesége születésnapján azonban kétszer is kimozdultak otthonról, először kettesben elmentek egy étterembe, majd egy művészeti előadásra ültek be, ahol szintén nem érintkezett senkivel, nem adott senkinek puszit és a kézfogást is kerülte. Törölték a születésnapi partit is, amit az otthonukban tartottak volna. (A másik koronavírusos iráni diák aznap vett részt egy szülinapi bulin, amikor már voltak panaszai.)
Az esti programot a férfi azzal magyarázta: megnyugtatta és biztonságérzetet adott neki, hogy előző nap a repülőtéren simán átengedték a határon, de ennek ellenére is nagyon óvatos volt. Hétfőn és kedden otthon maradt, viszont mivel aggódott, kedd este a biztonság kedvéért felhívta a mentőket, akik kimentek érte és a Szent László kórházba vitték.
„Ez egy hete történt, az akkori protokoll szerint vizsgáltak meg, és mivel sem tüneteim, sem lázam nem volt, a doktornő azt mondta, hogy nem kell letesztelni. Mivel azonban nagyon enyhe tüneteket éreztem magamon, és Iránból jöttem haza, mindenképpen szerettem volna, ha elvégzik rajtam a laborvizsgálatot. A doktornő ekkor megkérdezte a főnökét, és az ő engedélyével végül levették a mintámat” – mondta.
A férfit ekkor hazaengedték, ahonnan már nem ment sehova, másnap pedig telefonáltak neki a kórházból, hogy pozitív lett a tesztje.
„Bevallom, nagyon meglepődtem, hiszen egyáltalán nem éreztem magam rosszul, de természetesen azonnal bementünk” – emlékezett vissza. A pár azóta is a Szent Lászlóban van, ahol mára már kiderült, hogy a feleségnek negatív lett a tesztje, ezért el is különítették őket.
A férfi elismeri, hogy a nyelvi akadályok miatt néha valóban előfordulnak kommunikációs problémák a betegek és a személyzet között, különösen az orvosi szakkifejezések miatt, de úgy érzi, mindenki a lehető legjobban igyekszik végezni a munkáját.
„Tényleg értékelem azt a rengeteg segítséget, amit kapunk, de azt is megértem, ha valaki egy ilyen helyzetben fél és pánikba esik” – utalt az iráni diákokra, akik később érkeztek.
Karanténba zárt társaival kapcsolatban azt mondta, szerinte mindenkinek bele kellene képzelnie magát a másik fél helyébe. Egyrészről teljesen érthető a félelmük, hiszen soha nem kerültek még ilyen helyzetbe, másrészt nem gondolhatnak csak saját magukra, hiszen itt nemcsak személyekről, hanem az egész társadalom jólétéről van szó.
A többi iráni hallgató ugyan egy másik épületben van, azonban feleségével szokott beszélni, ő pedig hallotta, hogy néha kiabáltak az orvosokkal és a nővérekkel, ami szerinte a félelem és a kommunikációs problémák miatt történhetett.
„Egy ilyen járványra és egy hasonló helyzetre még senki nincs felkészülve, ezért mindkét félnek meg kell hallgatnia a másikat, és ki kell magukat képezniük, még a betegeknek is. Én kutató vagyok, eleve ez a munkám, ezért a kórházban is próbálom magam képezni, rengeteget olvasok a betegségről” – tette hozzá a férfi, aki egyébként továbbra is jól van, lázas is csak egy napig volt.
Állapotos felesége, aki egyágyas szobába került, a hvg.hu-nak szintén azt mondta, hogy az egyetlen valódi problémát a kommunikációs nehézségek jelentik, hiszen nem tud beszélgetni a hozzá érkező nővérekkel, az orvos pedig nem jön be hozzá minden nap. A több éve hazánkban élő lány magyar szavakkal próbálja magát megértetni, és a karantén alatt is tanul magyarul.
„Az étel nem túl jó, de egyébként mindenki nagyon kedves velem, és ha kérek valamit, azt mindig megkapom. A baba miatt például kaptam egy külön párnát, és a barátaimtól kapott csomagokat is azonnal odaadják” – mondta a nő, akit egy pszichológus is meglátogatott, akivel e-mailen bármikor tud kommunikálni.
A szobájáról egy videót is készített:
A lány úgy látja: a pánikreakció főleg a tudás hiányából és abból is fakad, hogy a média tudósításai sokszor félelmet keltenek az emberekben, ezért is döntött úgy, hogy elmeséli a tapasztalatait. Ha valaki karanténban van, vagy a jövőben abba kerül, azt tanácsolja, hogy legyenek nyugodtak és várják meg, amíg letelik a két hét.
„Egy kis kórházi szobában ragadni nem egyszerű, de muszáj, csakúgy, mint együttműködni az egészségügyi hatóságokkal, hogy meg tudjuk fékezni a vírust” – mondta.
Ő is úgy látja, hogy a karanténban lévő diákok egy része és a személyzet közötti konfliktus is a nyelvi akadályok miatt és a félreértések miatt alakult ki. Ezért estek pánikba, és ezért nem tudták betartani a szabályokat és az egészségügyi előírásokat.
A szobából egyáltalán nem mehet ki, a folyosóra nyíló ajtót sem nyithatja ki, zuhany és külön WC viszont rendelkezésére áll. A vele egy épületben lévő iráni társait is szokta hallani, ő is úgy érzi, hogy ha kiabálnak, vagy sírnak, azt csak félelemből teszik. Szerinte azonban nincs mitől tartani, hiszen ő úgy volt együtt öt napon át a férjével, hogy nem kapta el a fertőzést.
„Azért vagyunk itt, hogy ne fertőzzünk meg másokat, az itt töltött időt pedig kreatívan is ki lehet használni” – mondta a lány, aki barátaival az interneten tartja a kapcsolatot, sokat olvas és igyekszik minél többet tanulni.
Órákig nem tudták a karanténba zárt iráni diákok, hogy egyikük tesztje pozitív lett
