Ha valaki úgy érzi, hogy bűncselekmény áldozata lett, de az ügyészség ezt nem így látja, a sértett maga vádolhatja meg a feltételezett tettest a bíróság előtt. Ilyenkor ő a pótmagánvádló. Az Alkotmánybíróságnak most azt kellett eldöntenie, hogy megteheti-e ugyanezt egy önkormányzat.
A válasz: nem.
A konkrét ügyet nem ismerteti a határozat, csak azt, hogy egy önkormányzat hűtlen kezelés miatt feljelentett 19 embert. Az ügyészség azonban nem látott bűncselekményt, és megszüntette a nyomozást. Ezután akarta a képviselő-testület saját kezébe venni a dolgot, mert az ügyészi elutasítás ellenére úgy gondolta, hogy a települést és lakóit kár érte, amiért valakinek meg kell bűnhődnie. A bíróságok azonban nem fogadták be az ügyet, arra hivatkozva, hogy az önkormányzatok az Alaptörvény szerint közhatalmat gyakorolnak, ezért nem léphetnek fel magánvádlóként. A büntető eljárási törvényben az áll, hogy
pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv.
Az alkotmányjogi panaszt benyújtó önkormányzat ezzel szemben azzal érvelt, hogy tulajdonosként érte kár, tehát nem hatóságként szerepel az ügyben. Továbbá csak helyi – azaz térben és hatókörében korlátozott – közhatalmat gyakorol, így fel sem merülhet annak veszélye, hogy az ügyészség vádfunkcióját közhatalomként eljárva vegye át. Vagyis meg kellene engedni, hogy bíróság elé állíttathassa azokat, akik szerinte megkárosították.
Az Ab a különvéleményt benyújtó Czine Ágnes kivételével nem fogadta el ezt az érvelést. Határozata szerint a büntetőeljárás célja alapvetően nem a tulajdonhoz való jog védelme, hanem az állami büntetőigény érvényesítése. Az önkormányzat jogállása szerint az állam része, ugyanabból az állami közhatalomból részesül, mint a központi állami szervezetek, ezért büntetőigénye az egységes állami büntetőigény részeként csak az ügyészség által érvényesíthető. Vagyis: ha az ügyész nem talál bűncselekményt, akkor hiába más az önkormányzat véleménye, ő nem folytathatja a büntetőeljárást.
