Egyre valószínűbb, hogy a Fidesz a konzervatív pártcsaládhoz csatlakozik az Európai Parlamentben, ott viszont a lengyelek mellett csak a másodhegedűs szerepe juthat nekik. Nincs azon mit csodálkozni, hogy már a teljes európai pártrendszer megreformálásáról beszél.
Az Európai Néppártban már nem rúghat labdába, itt az ideje megkeresni a Fidesz új helyét az európai politikában – ennyi biztosan kiderült Orbán Viktor évindító sajtótájékoztatójából, ahol nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi újságírók is arra voltak kíváncsiak, mi lesz a magyar kormánypárt sorsa az Európai Parlamentben. A magyar kormányfő azonban nincs könnyű helyzetben:
miközben fél lábbal már kilóg az őt évekig védelmező EPP-ből, az út túloldalán alig várják őt szövetségesek.
Nem véletlen, hogy a következő néhány hét, esetleg néhány hónap történései helyett előre menekült és egy sokkal távolabbi jövőképet vizionált.
„Az EPP meggyengült, kezdi elveszíteni a befolyását, a pozícióját és a képviselői helyeit. Ennek oka, hogy rossz irányba halad: egyre szocialistább és liberálisabb, miközben nem őrzi meg az eredeti értékeit” – sorolta a miniszterelnök, mi a probléma saját pártcsaládjával.
Orbán szerint a Néppártnak változtatnia kell, ha vezető szerepet akar játszani, de a fő kérdés, hogy ebben a Fidesz tud-e belülről segíteni. Ha nem, akkor egy új, európai kezdeményezésre van szükség, amely kereszténydemokrata értékeken nyugszik.
A kérdés már csak az, hogy ennek kik lennének a tagjai és milyen szerep jutna benne a Fidesznek, és legfőképpen Orbán Viktornak.
Az Európai Néppárt sokáig jó védelem volt a magyar kormánypártnak: következmények nélkül követhettek radikálisabb irányvonalat, hiszen amikor igazán szükség volt rá, mindig megvédték a párton belül a renegát magyarokat. 2018-ban azonban elkezdtek mutatkozni az első repedések, amikor Manfred Weber engedélyével az EPP többsége is megszavazta a Sargentini-jelentést.
A következő töréshez már maga a Fidesz szolgáltatta az alapanyagot: a Budapest utcáira kikerült Juncker-plakátok az EPP vezetőségét sem hagyták hidegen, ami odáig vezetett, hogy felfüggesztették a magyar kormánypárt tagságát.
Az Európai Néppárt ugyan meghagyta a lehetőséget, hogy Orbán visszatérjen, és ő is fogadkozott, hogy „remény nélkül is megéri harcolni”, arra azonban valószínűleg egyikük számított, hogy az EP-választásokon finoman szólva is alulmaradnak a Zöldekkel és a liberálisokkal szemben, és egyúttal az is eldőlt, hogy semmilyen jogosultsága nincs egy esetleges új, radikális frakciónak.
A Fidesz ügyét ezután egy időre az Európai Bizottság alakulása helyezte háttérbe, de januárra a hírek szerint már elkészült a néppárti bölcsek jelentése, ami nem kedvező a magyar kormánypárt számára. Orbán maradását ironikus módon a Brexit sem segíti, a britek távozása után ugyanis 27 mandátumot osztanak szét 14 tagállam között, ez pedig az Európai Néppártnak kedvez. Nekik az eddigi 182 helyett 187 képviselői hely jut majd.
És hogy ez miért lényeges? A Fidesz maradása mellett eddig sokan azzal érveltek, hogy az EPP-nek nem éri meg elveszíteni 12 (vagy ha a KDNP is megy, akkor 13) magyar képviselőt, mert túlságosan meggyengülne. Csakhogy a plusz helyekkel ez már kevesebb, mindössze hétfős veszteség lesz. Nem kedvez Orbánnak Donald Tusk pártelnökké választása sem, aki nem rajong a magyar miniszterelnökért, és már megválasztása után üzent neki.
Orbán a következő hetekben nemcsak vele találkozik, hanem Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-elnökkel és Sebastian Kurz osztrák kancellárral is – valószínűleg ezeken a háttérbeszélgetéseken dől majd el, hogyan tovább.
Mindezek után egyáltalán nem véletlen, hogy a magyar miniszterelnök mindent latba vet, hogy új helyet találjon a Fidesznek. A legvalószínűbb, hogy ezt konzervatívok (ECR) között találhatja meg, erre utal, hogy Orbán kedden találkozott Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel és Jaroslaw Kaczynskival, a lengyel kormánypárt elnökével. A PiS alkotja az ECR-frakció legnagyobb erejét, a 444.hu információi szerint pedig Orbán és Kaczynski tényleg arról beszéltek, hogy a Fidesz hamarosan a konzervatívokhoz csatlakozhat.
Ha ez így is lesz, az már nehezen képzelhető el, hogy Orbán megelégedne a másodhegedűs szerepével a frakcióban, ahol a lengyel kormánypártnak 26 képviselője ül, míg a Fidesz 12 helyet kapna. Így már teljesen logikusnak tűnik, hogy a magyar miniszterelnök legszívesebben teljesen felforgatná az európai pártcsaládokat.
Erre utalt az ECR egyik politikusa, aki a Politicónak névtelenül azt mondta: Orbán valószínűleg nemcsak be akar lépni, hanem valami sokkal nagyobbat akarna létrehozni. Akár egy olyan politikai csoportot, melyben a Fidesz mellett benne lenne a PiS és az olasz Liga is, mely jelenleg a szélsőjobboldali ID pártcsaládban ül.
Elképzelhető lenne még néhány kisebb párt átcsábítása a Néppártból, mint a szlovén SDS és a romániai RMDSZ – a 444.hu számítása szerint a legoptimistább forgatókönyvek szerint az ECR már nagyobb lehetne a Zöldeknél, vagy az ID frakciónál is. Ez azonban még mindig messze elmarad az Európai Néppárt befolyásától, arról nem is beszélve, hogy az Európai Parlamentet jelenleg gyakorlatilag az EPP, a szociáldemokraták és a liberálisok koalíciója irányítja. Orbán így hiába növelné meg az ECR súlyát, a valódi döntésekből kimaradna és szinte semmilyen beleszólása nem lenne a parlamenti ügyekbe.
Ezután már csak két dolgot tehet: vagy teljesen elengedi az EP-t, és inkább az Európai Tanácsra és az Európai bizottságra koncentrál (ahol Várhelyi Olivér hangsúlyos portfóliót kapott), vagy tovább küzd a befolyásért, az utóbbi esetben viszont már az eddig őt támogató EPP, sőt akár a lengyelek nyílt haragjával is számolnia kell.