Egy zuhanyzó mellé tették a Terror Háza Múzeum rendszerváltást bemutató fotókiállítását a Sziget Fesztiválon, alig lehet megtalálni a képeket. Ráadásul az események nem pontosan úgy zajlottak, ahogyan azt bemutatják, de ez senkit nem érdekel. A legtöbb fesztiválozó rá sem néz a fotókra.
A legjobb helyre tették, legalább rögtön lemoshatom magamról ezt a mocskot
– mondta fancsali képpel az egyik magyar fesztiválozó a Schmidt Mária vezette Terror Háza Múzeum rendszerváltó fotókiállításáról a Szigeten, majd törölközőjét hanyagul a vállára csapta és indult zuhanyozni.
Harminc éve történt a rendszerváltás, az emlékezés végigkíséri a nyári fesztiválszezont:
- a VOLT Fesztiválon Orbán Viktor 1989-es, Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédeit játszották be nagyszínpadi kivetítőkről;
- a Balaton Soundon is videók voltak, igaz, már nem Orbán Viktorral;
- a Szigeten videók már nem, csak lyukas zászlók és fotók jutottak.
A Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTKK) 207,5 millió forintért kötött szerződést a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt.-vel, a Szigetre a már említett fotókiállításon és zázslósoron kívül magyar és angol nyelvű információs táblákkal, pódiumbeszélgetéssel, a kommunista diktatúra ok nélküli utcai igazoltatásait bemutató utcaszínházzal készültek, azok pedig, akik 1989. június 16-án születtek, emléklapot és egy jövő évre szóló Sziget-bérletet kapnak.
Kimentem a Szigetre, hogy a fesztiválozókkal együtt megnézzem a fotókiállítást, amit megtalálni sem volt könnyű. (A zászlósorral könnyebb dolgom volt, az egyébként is évek óta meglévő, a nagyszínpad felé vezető zászlósor elejére és végére tettek ki 2-2 lyukas, ’56-os zászlót, és ennyi.)
Azt gondoltam, hogy a VOLT Fesztivált és a Terror Házát megjárt kiállítást majd a Civil Szigetre teszik – ott jelentkezhetnek ugyanis az ingyenbérletért a nagy napon születettek –, esetleg a múzeumi negyedbe, de semmi.
Másfél órát bolyongtam, hátha belebotlok a kiállításba, ahogy ez a többi fesztiválozóval is megtörténhet, de nem találtam, így az információs pultoknál kérdeztem önkénteseket, hol vannak a rendszerváltós tablók. Háromból nulla, így e-mailben kerestem a Terror Házát, illetve felhívtam Kádár Tamást, a Sziget főszervezőjét.
„A 30 éve szabadon című tablókiállítás az ibis Presents Európa színpad és a Magyar Zene Háza – Klasszikus, Opera és Jazz színpad (a fesztiváltérképen: a 45-ös, illetve 72-es sorszámú helyszínek) közötti műút mellett található” – írta a Terror Háza, ami alapján már be tudtuk lőni a helyszínt. Kádár még egyértelműbben fogalmazott:
a Sziget Iroda mellett működő nagy zuhanyzó előtti részen található a fotókiállítás.
Megtaláltuk a képeket, de a kiállítás szót innentől fellengzős lenne használni. Archív és jelenkori fotók keverednek véletlenszerűen kiválasztott idézetekkel, ahol a tényeknél sokkal fontosabb a vizuális üzenet: a szürke kommunista évek után jött Orbán Viktor és minden színes lett – leginkább narancssárga. Ez a tablók legfőbb üzenete.
Alapvető probléma a tablókkal, hogy:
- egy szó sem esik arról, hogy a harminc évvel ezelőtt nem forradalom volt, hanem "tárgyalásos rendszerváltás",
- a nagyjából a hetvenes évek óta működő demokratikus ellenzékről és annak alakjairól sem számolnak be,
- az egész azt a látszatot kelti, mintha Nagy Imre újratemetése lenne egyenlő a rendszerváltással, a legfontosabb esemény pedig Orbán Viktor ott elmondott beszéde,
- a Hősök terén beszélő Orbán mindennél és mindenkinél nagyobban van ábrázolva, elnyomja az első szabadon választott kormány vezetőjét, Antall Józsefet is,
- erre pedig csak ráerősít a mindenhonnan ordító narancssárga szín, a fekete-fehérben készült képek is ilyen kiemelést kaptak.
A nagyjából másfél órás alapos körüljárás alatt rajtam kívül öten álltak meg nézelődni és olvasgatni a tablók előtt, egyedül egy, a Sorbonne Egyetemen tanuló francia fesztiválozó tudta, pontosan miről is van szó. A XX. század demokratikus átalakulásai a kutatási területe, így neki nem mondott újat Schmidték kiállítása, de azon meglepődött, hogy
hiába kereste Göncz Árpád nevét, nem találta.
Az 1956-os elítélt későbbi köztársasági elnökről ugyanis tényleg nem számolnak be, de elődje, az ideiglenes köztársasági elnök, egykori MSZMP-s (most a Fideszhez húzó) Szűrös Mátyástól van idézet – „Mi, magyarok megtettünk a magunkét” –, ahogy Csurka Istvántól is.
A tablók végtelen egyszerűséggel különülnek el egymástól:
- szürke hátérrel és „Szabadság nélkül” felirattal futnak a kommunizmus évtizedei;
- nagyon színes (kék, sárga és narancssárga) „A csodák éve” – ez a rendszerváltás, a Duna Kör tiltakozásaival, a Páneurópai Piknikkel, az erdélyi falurombolással, a prágai, a drezdai, a temesvári, a szófiai és a bukaresti tiltakozásokkal, és a rendszerváltó Orbán Viktorral. Itt erőteljes elhallgatással éltek a készítők, egyetlen szó sem esik az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztalról;
- az „Először szabadon” rész az első szabad választást és az akkori plakátokat mutatja be, itt találkozunk egyedül az SZDSZ nevével, ugyanis a fotóra, amelyen Kis Jánost vegzálják az állampárt rendőrei, nincs ráírva az SZDSZ politikusának a neve;
- a „Közös siker” rész alatt hazánk NATO- és EU-csatlakozásáról számolnak be, valamint a V4-ekről, aminek a rendszerváltás során semmilyen szerepe nem volt, és azóta is inkább csak reprezentatív, mint valós szervezet ez. De közös siker a vizes vb – ugyanis van a Parlamenttel a háttérben műugró sportoló is a tablókon –, a Sziget, a Critical Mass és a Szabihíd is.
Szűrös Mátyással egy tablón szerepel Fürjes Balázs, aki jelenlegi titulusa szerint Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért, illetve a nemzetközi sportpályázatokért felelős államtitkár, 1989-ben pedig pont 18 éves volt.
Életrajza szerint 1988-ban lépett be a Fideszbe, de a történelemkönyvek nem említik a rendszerváltás nagy alakjai között. Mindenesetre az egyik tablón azt mondja:
Idős emberek elsírták magukat örömükben, hogy szabad választás van.
Hihetetlen érzékkel pont Fürjes idézete mellett van a Fidesz híres plakátja 1990-ből, ahol a „Tessék választani” felirat fölött Brezsnyev és Honecker elvtársi csókja látható, alatta egy szerelmes pár csinálja ugyanezt.
– Coca-Cola kampány? – kérdezte egy brit fesztiválozó.
– Nem, a jelenlegi kormányzó párt harminc évvel ezelőtti plakátja – válaszoltam.
Végül abban maradtunk, sokat változott azóta a magyar közélet.
