Az előválasztást értékelve azt mondta az elemző, hogy az ellenzéknek végre leesett, miről szól a nyolc éve elfogadott választási rendszer. Felfogták az együttműködési kényszert, és képesek is voltak eszerint cselekedni.
A Válasz Online-nak adott interjújában a fenti mondatot úgy folytatta, hogy:
párthovatartozástól függetlenül minden ellenzéki boldog lehet, pártjaikról ugyanis kiderült, hogy nem feltétlenül vannak beoltva a tanulás ellen, s ha lassan is, de képesek helyes következtetéseket levonni. Az ellenzéki szavazók egyébként előbb kapcsoltak, mint a pártjaik. Sokkal korábban kezdtek közös jelöltekben gondolkodni. Hét-nyolc év spéttel a politikusaik is eljutottak ide. Az időtényező miatt tehát indokolt az irónia. De ezt leszámítva elmondható: az előválasztáson mégiscsak jelentős dolog történt.
Az EP-választás után az volt az ellenzéki erősorrend, hogy DK – Momentum – MSZP. A Karácsony Gergely győzelmét hozó előválasztás után pedig MSZP – DK – Momentum. Erre Török azt mondta, ez a másik nagy tanulsága az előválasztásnak, ami a munka jelentőségéről szól. „Az EP-választáson is azokat jutalmazta az ellenzéki tábor, akik mérhető teljesítményt tettek a kampányba, s most megint. Az elmúlt két hétben Karácsony kampányolt a legjobban, ő mutatta leginkább kompetens politikus képét. Amikor Kálmán Olga bejelentkezett, mindenki azt hitte, megveri az elmúlt fél év harcaiban megfáradt Karácsonyt.”
Az MSZP-ről ezt mondta:
- „Karácsony győzelméhez nekik vajmi kevés közük van, még ha most nyilván próbálnak is rákéredzkedni a győzelmi csoportképre. Karácsonyt senki nem gondolja szocialista politikusnak.”
Kerpel-Froniusról és Kálmán Olgáról ezt:
- „Kerpel-Fronius és a Momentum is elérte, amit várhatott. Megismertethették egy eddig ismeretlen politikusukat. Kálmán Olga izgalmasabb kérdés. Sokak által hitelesnek tartott újságíró volt, most pedig átlépte a Rubicont – nem lesz egyszerű visszatérnie az újságíráshoz ezek után. Ha politikus lesz, akkor nem annyira rossz belépő ez az eredmény.”
